Számos kincset őriz a Szent István király által alapított erdélyi püspökség széktemploma. A székesegyház mindig a püspöknek, illetve később az érseknek volt a székhelye, egy szimbólum, egyrészt a katolikus egyházé, ugyanakkor Erdélyé is, hiszen híres uralkodóink temetkezési helye is volt – mondja Hegedűs Enikő művészettörténész, aki körbevezetett a több száz éves épületben. (Videó: Varró-Bodóczi Zoltán)

Erdély legjei sorozatunkban már egyszer ellátogattunk Gyulafehérvárra, akkor a várat mutattuk be olvasóinknak, most pedig a székesegyház volt következő úti célunk. Hegedűs Enikő művészettörténész kalauzolt végig a több száz éves falak között, amelyek több kornak a lenyomatát őrzik. A 2011-es régészeti feltárás során derült ki, hogy a székesegyház és palota előtti területen egy még korábbi székesegyház állt, amely a 10. századtól a 11. század közepéig állhatott fenn.

„Szent István király alapította az erdélyi püspökséget. A székesegyház mindig a püspök, illetve az érseknek a székhelye volt, és egy szimbólum, egyrészt a katolikus egyháznak, ugyanakkor Erdélynek is a szimbóluma, hiszen a nagyjainak temetkezési helye volt. Erdély-szerte építészetileg is, történeti vonatkozásban is nagyon jelentős” – részletezte idegenvezetőnk.

A székesegyház jellegzetessége a díszes gótikus főkapu

A székesegyház több kornak a lenyomatát őrzi, mai alakja a 13. században kialakított állapotot őrzi, és ehhez kapcsolódtak még részek, és főként díszítések a későbbi korokból. A 11. század végén egy bazilikális elrendezésű templomot kezdenek el építeni, ami azt jelenti, hogy a félkörívbe záródó főhajó mellé még hozzáépítenek két mellékhajót. Ennek az alaprajzát a '60-as, '70-es évekbeli felújításkor megtalálták, és a padlón különböző színnel jelzik a látogatóknak, hogy meddig érhetett a régi templom. Később a latin kereszt alapformájú bazilikát bővítik, amely a 13. század folyamán végig épül.

A székesegyház jellegzetessége a díszes gótikus főkapu, ahol négy szent fogad minket: Szent István és Szent László királyok, valamint Szent Adalbert és Szent Gellért püspökök szobrai a 18. századból valók. A kora gótikus kapun a jónak és a rossznak a megtestesítői, angyalok illetve ördögfigurák láthatók, amelyek „gondolkozásra késztették az embereket már a bejövetelnél”.

Utunkat a déli apszisban kezdtük meg, ahol mindjárt három Hunyadinak a síremlékével találjuk szembe magunkat. Hunyadi János kormányzó síremléke mellett itt van az öccse, szintén Hunyadi János sírja, valamint Hunyadi Lászlóé is. A 18. században már nem találtak semmilyen földi maradványt a sírokban, ám a díszes síremlékeket a székesegyházban meghagyták.

Díszes mellékoltárai a fejedelmek romossá vált síremlékeiből készültek

A 16. század közepétől 150 éven keresztül kisebb megszakítással protestáns kézben volt a székesegyház, akkor az erdélyi fejedelmek használták udvari templomként, valamint fejedelmi temetkezési helyül. Bethlen Gábornak, Károlyi Zsuzsannának, Rákóczi Györgynek, Rákóczi Zsigmondnak, illetve előtte még az idősebb és ifjabb Bethlen Istvánnak is készült krakkói műhelyből rendelt síremléke, amelyeket ott helyeztek el. Végül a 18. századra már romossá vált síremlékekből készítenek mellékoltárokat, felhasználva azok anyagát, így az oltárokban megtalálható vörös, fekete márvány, illetve alabástrom rész is.

A déli kaput fejedelmi kapunak is hívják, mivel valószínűleg a palotából biztosított közvetlen átjárást a fejedelmeknek a templomhoz. 2016-ban helyezték át oda a kriptából Márton Áron püspök földi maradványait, a boldoggá avatási perének tiszteletére döntöttek úgy, hogy a székesegyházban lehessen látni a síremlékét.

A székesegyház egyik különlegessége a kereszthajóban található rozetta, amit korábban elfalaztak, de száz évvel ezelőtt újra rekonstruálták, nagyrészt régi kövekből. „Nem minden követ használtak fel, de a régi mintájára és formájában készítették el. Az üvegablak Róth Miksa műhelyéből készült, és a 12 apostolnak az ábrázolását látjuk” – mutatta Hegedűs Enikő. A rozetta alatt, szintén az apszisban kapott helyet a Tordatúrról elhozott 14. századi, fából készült Mária szobor, amely ritkaságnak számít Erdély-szerte, hiszen nem szoktak középkori szobrok ilyen jó állapotban megmaradni, tudtuk meg idegenvezetőnktől.

Gyönyörű a szentély és a kanonoki stallumok is

A szentélyt több mint tíz évvel ezelőtt újították fel, a restaurálás során letisztították, és így derült ki, hogy a templom valamikor színes volt, hiszen különböző színű öltözetet viselő alakok bukkantak elő a rétegek alatt. A barokk sekrestye, amely 1728-ban készült az akkori színvilágnak megfelelően rózsaszínű és zöldes-sárgás színezést kapott, ekkor pedig a templomot magát is kifestették színesre. Ez még ma is látszik néhol az oszlopokon.

A főoltár Batthyány Ignác püspök idején készült el, a kolozsvári Hoffmayer Simon mester műhelyében. Az oltár a művészettörténész szerint a római Szent Péter bazilikának a baldachinját is idézi, illetve az Oltáriszentség tiszteletét hangsúlyozza.

Az oltár előtt húzódik a székesegyház talán leglátványosabb elem, a két kanonoki stallum, amely a tizenkét kanonoknak volt fenntartva. A stallumok fölött hét-hét figurális ábrázolás van, amelyek a tizenkét apostol ábrázolásai, valamint az Úr Jézus és Szűz Máriának az ábrázolása. Egyes apostoloknak még megvan az attribútumaik is, a „felismerhető jelvényük”, de van, amelyik már eltűnt.

Hegedűs Enikőtől megtudtuk, hogy például a kehely Szent János apostolnak volt a jele, a kulcs Szent Péteré, a kagylós motívum Szent Jakab apostolé volt, míg Bertalant késsel ábrázolták. A stallumok fölött bibliai jelenetek is láthatóak, egészen az Ószövetség jeleneteinek végig, és még felismerhetőek Noé vagy Ábrahám alakjai, valamint Jákob létrája, vagy Dávid király, hogy a hárfán játszik.

Várdai Ferenc püspök építteti meg az Anna-kápolnát

A '90-es években folytatódott felújítás során a régi oromzaton levő szobrokat kiváltották, rossz állapotuk miatt lehozták, hogy ne legyen kitéve az időjárás viszontagságainak, elkészítették ezek másolatait, amelyek kikerültek az oromzatra, az eredeti szobrokat pedig a templomba vitték.

Várdai Ferenc püspök épít Szent Anna tiszteletére egy kápolnát, ahol több síremlék is látható. A padlózatba építették be a középkori püspököknek a sírlapjait, három Anjou-kori püspöki sírkőtábla látható: Szécsi András, Szécsi Domokos, illetve Cudar Imre püspöknek a síremlékei. Ugyanitt kaptak helyet János Zsigmondnak, illetve Izabella királynőnek a szarkofágjai is, amelyek szintén nagyon díszesek.

Rendkívül látványos ugyanakkor a 19. század végi orgona is, amelyet ebben a formájában Kolonics István alakított ki, régebbi orgonarészeket is felhasználva. „Volt korábbi orgonája is a székesegyházban, illetve még Bethlen Gábor idejében is készült egy. Nem tudjuk, hogy annak a lenyomata látszik-e a falakon lévő elszíneződésnél, vagy sem, de van egy ilyen feltételezés” – mesélte a művészettörténész.

A székesegyház tornyában ma kiállított tárgyakat láthatunk

A székesegyházat tulajdonképpen kéttornyosnak tervezték, ám a 13. században abbamaradt az északinak az építése, így csak a délit egészítették ki. A párkányt Bethlen Gábor fejezte be, egészen a 16. század elejéig folytatták az építkezést. Mi is felmentünk a toronyba, ahová nagyon keskeny lépcsőn vezet az út, egy úgynevezett belső lépcsőt alakítottak át erre a célra.

A toronyban fel végig kiállított tárgyakat láthatunk, leginkább csak másolatokat persze, de végig lehet követni a székesegyház történetét ezeken, illetve az információs táblákon, amelyek fel végig, 55 és fél méteren át vannak kihelyezve. Láthatjuk itt a mostani főoltárnál korábbi oltárképek másolatait is, illetve az ablakból jó kilátás nyílik a várra is, valamint részek látszanak a palotából.

A művészettörténész úgy vélte, a székesegyházba mindenképpen érdemes ellátogatni, hiszen Erdély történelmében óriási a jelentősége: egyrészt az évszázados múltja miatt, másrészt pedig, mivel egy főtemplom volt és példa a többi templom számára is. Ugyanakkor itt temették el Erdély nagyjait is, a Hunyadiak, számos püspök illetve erdélyi fejedelem sírja megtalálható a műemléképületben.