„A Szent Anna-tó egy vulkánból született mesevilág”. Mivel egy ma is aktív, fiatalnak tekinthető vulkán kráterében fekszik, a geológiai jövőben bármikor kitörhet – világosított fel Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője Erdély egy újabb különlegességének feltérképezése során. Bár a helyszín nem fortyogott-rotyogott a lábunk alatt, a magmakamrában vannak arra utaló jelek, hogy a láva nem szilárdult meg. Ezért hiszik, hogy valamikor még meglepetéseket okozhat a kráter, amelynek tava világritkaság, így különféle legendák fonódtak köré: beszéltek már a mélyében lakozó sárkányról, feneketlenségéről és arról, hogy összeköttetésben áll a tengerrel. Noha elbűvölte látogatóit, a turisták és halászok felelőtlenségének következtében mélyében elszaporodtak az algák, és a semmilyen vízforrás által nem táplált tó lassacskán poshadásnak indult.

A Szent Anna-tavi látogatásunk tutajozással kezdődött: Dósa Elek Levente a tó közepére kalauzolt bennünket, ahol megmutatta, miként váltakozik a zöld különféle árnyalataiban a víz. A szemnek kellemes, a fenyvesekkel körülölelt környezethez is illő szín roppant veszélyes, részletezte az ügyvezető, aki szerint emberi felelőtlenség következménye az egykoron kristálytiszta víztükör elalgásodása.

Noha vize egyre élettelenebb, máig egyedülálló tónak tekinthető Európában, hiszen nincs táplálása más vízforrások által, nem folyik bele patak, ahogyan kifolyása sincs. Körülzárják a kráterfalak, így a tó vizét az esőzés, havazás adja, ami párolgás révén illan el belőle. Ez a folyamat sokáig érthetetlennek bizonyult: őseink ennek köszönhetően egyszerre tartották félelmetesnek és lenyűgözőnek a krátertavat, és szőttek köré különféle istenfélő történeteket.

Mint megtudtuk, a közelében lévő két kápolna, és a népes búcsújárás, illetve a Szent Anna elnevezés, amelyet a Szűzanya édesanyjának tiszteletére választottak, mind a szerencsétlenségek megelőzésére hivatott, hiszen az egyszerű ember is fel tudta mérni a maga szerény tudásával, hogy úgy létezik a tó egy hegyen, egy gödörben, hogy abba semmi víz nem folyik patakokból, forrásokból. Kisebb csodaként tekintettek tehát a létezésére, ennélfogva titokzatos is volt a látogatók szemében. Nem csoda, hogy Szent Annához, a családok védőszentjéhez fohászkodtak: a megmagyarázhatatlan keletkezés félelemmel töltötte el őket.

Festőpaletta a Csomád-hegységben

A Szent Anna-tó körüli sétánk során Dósa Elek Levente ügyvezető elmondta, a víz PH szintje savas kémhatású, enyhén mineralizált, kevés ásványi anyagot tartalmaz. Alakja szinte tökéletes kör, csupán egy csücsök rajzolódik ki belőle, ennek köszönhetően tűnik festőpalettának. Lelkülete pedig megfoghatatlan, ugyanis az odalátogatók elcsendesednek, méláznak, miközben a víztükröt nézik. Nem volt ez mindig így: évtizedekkel ezelőtt strandként funkcionált az erdélyi természeti ritkaság, autók parkoltak a partjára, emberek úszkáltak a vizében, és infrastruktúra hiányában ki-ki az erdőben, vízben talált magának illemhelyet, nem beszélve a különféle olajokról, szerves anyagokról, ami a testekről ázott le, így a víz állapota romlásnak indult.

A Pro Szent Anna Egyesület célja volt egyensúlyt teremteni ember és természet között, ennek köszönhetően vált a lelki lecsendesedés helyszínévé az egykor zsibongó fürdőzőhely. Mindezt megszorításokkal sikerült elérniük: megakadályozták az autók lemenetelét, a víz háborgatását, a zajforrásokat, nem lehet már piknikezni a tóparton, vagy illemhelyként használni erdőt-vizet – részletezte az ügyvezető, hozzáfűzve, hogy a turisták biztonságának érdekében ritkán beszélnek arról, hogy a tóparton akár 98 százalékos széndioxid-tartalmú gázfeltörések találhatóak. A gázfeltörés egyébként kuriózum, ám életveszélyes, ezért is titkolt egyelőre a turisták előtt annak lelőhelye.

Hogyan kerülnek halak egy olyan tóba, amit nem táplál vízforrás?

A tóparton járkálva arra lettünk figyelmesek, hogy apró halaktól hemzseg a víz. Dósa Elek Levente felvilágosított, hogy a számtalan hal eltüntetésére óriáshálókat vetettek be, hátha sikerül megtizedelniük a létszámukat. Azok ugyanis jórészt kárászok, amelyek szívós fajként olyannyira elszaporodtak, hogy felborították a víz egyensúlyát, ezzel lehetőséget adtak a turistatevékenységtől már eleve szennyezett tónak az algásodásra. Feltehetően egy felelőtlen horgász telepített kárászokat a tóba, mert kedve támadt pecakihívások elé nézni. Ugyanakkor olyan vélemény is van, hogy a halikrákat a madarak hordozhatják a lábaikon. Az ügyvezető szerint ez utóbbinak igencsak kicsi a valószínűsége, mert alacsony a vízimadárszám a tó partján, alkalomadtán fordulnak meg vadkacsák a tó felszínén.

A kárászok lassacskán kiölték a kis zooplanktonokat, amelyek algákkal táplálkoztak a vízben. Azokkal az algákkal, amelyek a szervesanyagok eltávolításáért feleltek – lévén, hogy nem akadt természetes ellensége a kárászoknak, felborították a vízivilág egyensúlyát: míg 2011-ben 6,2 méter volt a víz átlátszósága, ma az elszaporodott algák miatt 1 méternyire sem lehet lelátni a „mélybe”. A látszólag látogatóellenes lépésekre tehát szükség volt, ugyanis poshadásnak indulhat a víz, ami szagossá, élettelenné válik a közeljövőben, ha nem tesznek semmit az érdekében. Mivel a turisták megértették, hogy a megszorítások értük vannak, következhetnek a halak: már volt próbálkozás varsákkal azok eltávolítására, de a tó különlegessége nem tette lehetővé a sikert. Mivel nincs természetes vízmozgás a kráterben, az áramlatok nem tudták elhordani a csalik illóanyagát.

Ugyan halakkal teli a víz, nem említhető szenzációs biodiverzitás a Szent Anna-tó körül: növekszik néhány különleges növény a területen, az erdők vegyesek, lombhullató és fenyőerdők, különféle mohafajokkal. Állatvilág tekintetében viszont még inkább szegényes, mert a rókán és a hírhedt medvén kívül jóformán semmi sem látogatja a környéket.

„A medve számára kedvező élőhely a Szent Anna-tó, de ez nem jelenti azt, hogy veszélyes a helyszín”

Dósa Elek Levente tapasztalatai azt mutatják, a medve számára kedvező élőhely a Szent Anna-tó. A közelmúltig olyannyira sok medve lakta a területet, hogy szinte minden túrázónak sikerült összefutnia eggyel. Mindez 2019-ig tartott, ekkor a veszélyes medvéket medvemenhelyre szállították, és létrejött a természetes állapot: medve is és ember is megfért a tó körül.

2019-ben tizenhárom medve élt a területen, nagyrészük kukás, azaz olyan módosult viselkedésű, hogy nem tartott az embertől, nem ijedt meg annak közelségétől, mi több, egyes példányok keresték az ember jelenlétét, mert az egyenlő volt számukra a táplálékforrással. Hiába a népes szám, nem jelentettek veszélyt környezetükre – ismertette a medvepopulációt az ügyvezető, ami az évek folyamán lecsökkent.

Hozzátette, „a medvés élőhely azt jelenti, hogy bármikor megjelenhet más medve is, vagy megjelenhet a medve”. Viszont mindaddig, amíg természetes viselkedésű az állat, kerüli az ember közelségét. „Összhangba hozható az emberi jelenléttel úgy is, hogy tiszteletben tartjuk az ő jelenlétüket. Hiszem azt, hogy így lehet békés együttélést megvalósítani” – mondta. Mint kiderült, a látogatói program szigorú betartása azt eredményezi, hogy az este, az éjszaka és a hajnal teljes mértékben a nagyvadaké lett, ilyenkor csak az övék a terület. A szigorúbb szabályozás eredménye az is hogy nincs állandó emberi eredetű táplálékforrás, és így nagy szerencséje kell legyen egy látogatónak, hogy napközben összefusson a vaddal.

„A Szent Anna-tó mérhetetlen nagy érték”

Annak ellenére, hogy a klasszikus Szent Anna-tavi aktivitásoknak mára befellegzett, még mindig sokan tartják érdemesnek az odalátogatást, mert a helyiek és más turisták szemében a tó máig mérhetetlen értéknek bizonyul – részletezte interjúalanyunk. „A tájban nem lehet nem gyönyörködni, költői helyszín, ahová az ember megnyugodni jár, és azért, hogy együtt legyen a természettel”.

Azt is megtudtuk, hogy a Pro Szent Anna Egyesület alapkoncepciója az, hogy egybeolvassza a természetet az emberrel, akit a krátertó lelkülete megszabadít a rohanó világtól: relaxálni, magába szállni megy oda a látogató, hogy onnan megújulva térjen vissza a hétköznapokba. Ez a hitvallás beteljesülni látszik: ottlétünk folyamán úgy jártak-keltek a turisták a tó körül, mintha csak egy kápolnában elmélkedtek volna. Az ügyvezető szerint mindez azért alakult ki, mert ki-ki ráérzett, hatalmas dolog egy természeti kincs partján időzni, gondolkodni, „a Szent Anna-tavat meglátogatni ugyanis nem jog, hanem kiváltság”.