Visszaemlékezések, történelem és emberség találkozik Dr. Székely Géza Mennyit ér egy orvos? című könyvében, amelyet a héten Kolozsváron és Szilágysomlyón is bemutattak. 

Az Exit Kiadó gondozásában jelent meg „Mennyit ér egy orvos? – Dr. Székely Géza visszaemlékezései az 1925–2000-es évekből” című kötet, amely nem egyszerű memoár: életút, történelem és irodalmi igényű történetmesélés fonódik össze benne. Székely doktor tizenhárom, vonalas iskolásfüzetbe jegyezte fel hosszú életének eseményeit: az ifjúkorát, orvossá válását, valamint a háborús éveket, a szerelmeket és a tanulságos orvosi eseteket – mindezt olykor megdöbbentő társadalmi látleletekkel fűszerezve.

A kéziratokat menye, Dr. Székely Aranka rendezte kronológiai sorrendbe és írta le, több mint húsz évvel az orvos halála után, nyugdíjazását követően.

„Megérte kihozni a fiókból”

A kolozsvári könyvbemutatót Nagy Péter, az Exit Kiadó vezetője nyitotta meg, és mint fogalmazott, a kötet számára is különleges. „Köszönettel tartozom a családnak a bizalomért. Ez a 228. címünk 18 és fél év alatt. Mi olyan kiadó vagyunk, amely igyekszik minden értékes kezdeményezésre ráhajolni. A sok gyöngyszem között ez a könyv is méltó helyet kap” – mondta, hozzátéve, kiadójuk színes portfóliót épített az elmúlt években – művészet, népművészet, építészet, irodalom, gyermek- és ifjúsági könyvek – és számára mindig különleges élmény, amikor egy értékes kéziratból könyv születhet.

A kötet szerkesztője, a szerző menye, megrendítően személyes előszót írt a könyvhöz. A bemutatón mesélt arról, hogyan született a döntés: „Több mint húsz évig hevertek a fiókban a füzetek. Nyugdíjas lettem, és arra gondoltam: kár lenne ilyen értéket rejtegetni. Hadd élvezze az olvasó is. Apósom nagyon igényesen, humorral, mély érzelmekkel írt.” Elmondta azt is, hogy Székely doktor 80 éves kora fölött kezdett írni, főként felesége halála után, amikor újra magányba került. „Akkor foglalta el magát igazán az emlékezéssel” – mesélte.

Nehéz kezdetek, mély tartás

A könyvből kibontakozik egy hányatott, ugyanakkor példaadó életút. Dr. Székely Géza Kolozsváron született, és igen nehéz körülmények között nőtt fel. A középiskolát Marosvásárhelyen végezte, édesanyja korán meghalt, édesapja pedig nem gondoskodott róla és öccséről, ezért két évig sofőrként dolgozott, hogy öccse is leérettségizhessen.

A bemutatón Dr. Székely Aranka így fogalmazott: „Hányatott sorsa volt. De az ereje és kitartása átsegítette minden bajon”. 1930-ban kezdte el az orvosi tanulmányait Kolozsváron, ami élete nagy álma volt. A visszaemlékezések szerint egyetemista évei egyszerre voltak nehezek és felejthetetlenek: több helyen dolgozott, hogy önfenntartó lehessen, de volt olyan nap, amikor nem jutott eledelre pénze, viszont egy-egy diákcsíny, vizsga vagy szerelmi kaland megfizethetetlen történet maradt számára.

A bemutatón több anekdota is elhangzott

A kötet bemutatását Bakó András, az EMKE zilahi szervezetének elnöke vállalta, aki a könyv terjedelmét és gazdagságát érzékeltetve kiemelte, hogy a mű 56 írást, több mint négyszáz oldalt foglal magában, és olyan sok helyszínt érint, hogy azok szinte Európa egyik végétől a másikig húzódó utazássá állnak össze. Úgy fogalmazott, hogy a kötet bejárja a két világháború közötti és az azt követő Európát, és minden lapján érződik az a művelt, nyugodt derű, amely a szerző személyiségét és gondolkodását is jellemezte. Bakó szerint a könyv elsősorban egy kivételes körorvos portréját rajzolja meg.

Székely Géza olyan orvosként jelenik meg, aki egyszerre volt gyakorlati szakember és lelki támasz. A kötet ugyanakkor rávilágít arra is, milyen körülmények között kellett dolgoznia: olyan vidékeken, ahol a higiéniai ismeretek hiánya mindennapos volt, és a modern élet legalapvetőbb szokásait is tanítani kellett. A bemutatón hangsúly került Székely Géza diákkorának történeteire is, amelyek érzékletesen mutatják be a két világháború közötti erdélyi értelmiségi létet. Megtudható, milyen áldozatok árán tartotta el magát az egyetemen, és hogyan segítette öccsét tanulmányai befejezésében. A korabeli egyetemi élet sajátos világa, a vizsgák, a protekciók és a humoros vagy éppen tanulságos helyzetek, mind hozzájárulnak az időszak hiteles bemutatásához. A kötet társadalmi háttere szintén fontos szerepet kap. Részletezi, milyen értéke volt egy orvosi diplomának a Regátban, milyen színvonalú volt a kezdő orvosok felkészültsége, és milyen visszásságokkal kellett szembenézni a mindennapi gyógyítás során. A könyv kitér politikai és történelmi jelenségekre is, többek között a vasgárda működésére, a visszaélésekre, zsarolásokra, és azokra a helyzetekre, amelyek az akkori társadalom morális állapotát tükrözték. Bakó András érdekesnek találta a kötet végén szereplő fikciós írásokat is, amelyek látszólag kilógnak a dokumentarista jellegű történetek közül, mégis fontos gondolatokat hordoznak az emberi elme formálhatóságáról és a személyiség torzulásairól.

Az elnök úgy vélte, hogy a könyv nemcsak gazdag történelmi és társadalmi látlelet, hanem egy olyan értelmiségi attitűd lenyomata, amelyet ma egyre ritkábban tapasztalni: a műveltség, a kíváncsiság és a civilizált párbeszéd természetességét. A bemutató végén azt hangsúlyozta, hogy ez az a könyv, amelynek olvasója szinte sajnálja, hogy véget ér.

A könyv részletesen, érzékletesen írja le a helyi lakosság életkörülményeit, a kulturális különbségeket, az orvosi munka gyakorlati nehézségeit, a háborúnak és a fogságnak egy szeletét. Székely doktor többször volt katona: Galíciába vezényelték, Bécsben katonai kórházat vezetett, majd rövid ideig orosz fogságba került. A könyvben ezek a részek egyszerre dokumentaristák és rendkívül emberiek. Bejártuk vele a háború előtti és alatti Európát. Olyan szemmel, amely egyszerre orvosé, katonáé, és egy mélyen művelt, derűs emberé.

Hazatérés és új élet Szilágynagyfaluban – 36 év szolgálat

A háború után Székely Géza Szilágynagyfaluba tért haza, ahol körorvosként dolgozott. Itt találta meg hivatását, nyugalmát, közösségét, feleségét, egy 18 évvel fiatalabb tanítónőt, és azt a környezetet, amelynek történetei később könyvvé értek. A falubeliek máig hálával emlegetik.

Dr. Széman Péter egykori szilágysomlyói orvos így emlékezett: „Rendkívül szeretetre méltó, kedves ember volt, aki a nehéz helyzeteket is mindig meg tudta oldani megszerzett műveltségével, emberi jóérzésével és tapintatával. „Bár egyszerű családból származott, szorgalmas munkával teremtette meg azt a tudást és műveltséget, amely egész életét meghatározta” – fogalmazott Dr. Széman Péter. Felidézte, hogy a kilencvenes évek elején Székely Géza megemlítette Fejér László újságírónak: feljegyzéseket készített élete fontosabb eseményeiről. Ezekből közölt részleteket később a Romániai Magyar Szó, a Szilágyság, a kolozsvári Szabadság, majd a Hepehupa. Így váltak már akkor közkinccsé a háborús évek és az akkori társadalmi változásokat bemutató visszaemlékezések. Bár Dr. Széman Péter soha nem dolgozott együtt vele, hiszen amikor 1980-ban Szilágysomlyóra került, Székely Géza már nyugdíjas volt, mégis számos közösségi alkalmon találkoztak, melyeken Székely doktor gyakran mesélt a múltjáról: humorral, öniróniával, ugyanakkor rendíthetetlen erkölcsi tartással. Széman szerint ezek a történetek köszönnek vissza a könyv lapjain: „valós élmények, amelyeket legfeljebb megszépíthetett az idő, de lényegüket tekintve hitelesek” -fogalmazott. Elmondta, orvosi közössége nevében ő búcsúztatta a temetésen, kiemelve, egy olyan ember ment el, akit nemcsak szakmai tudása, hanem jelleme miatt is nagyra becsültek.

Családi emlékek: „Vasárnaponként kimentünk málnát szedni”

A könyvbemutatón Almási Zsuzsa, a szerző unokája több részletet olvasott fel a könyvből, majd a Maszolnak arról mesélt, milyen volt „Tatika”. „Nyugodt ember volt. A házban sosem volt hangoskodás. Virágokat néztünk, málnát szedtünk, délután csendben kellett lenni. A tisztelet ott volt a levegőben, és a községben mindenki szerette és tisztelte.” A családi legendáriumból felidézve elmesélte, volt egy szavajárása, vacsora után mindig azt hangoztatta: „A Muki bácsi – akiről nem tudni ki lehetett – azt mondta, úriember evés után sajtot eszik, vagy legalábbis gondol rá.” Fia, Dr. Székely Levente szintén meghatóan mesélt. Mint mondta, édesapjának gazdag családból származó szülei dzsentri életmódot folytattak, ám fiúk születésére már  elszegényedtek. A könyvben is szerepel, hogy volt egy öccse, valamint az édesapa második házasságából egy húsz évvel fiatalabb féltestvére, akit a szülők halála után ő nevelt fel. Géza bácsinak két orvos fia, három unokája és öt dédunokája van.

Egy emberi élet mint tükör

A Mennyit ér egy orvos? nemcsak egy orvos visszaemlékezése, hanem egy korszak lenyomata, egy közösség története, egy derűs, művelt, emberséges ember portréja, és egy család több generáción átívelő öröksége. Az olvasók nemcsak dokumentumot kapnak, hanem egy meleg, humoros, mélyen emberi útikalauzt a 20. századi Erdély és Európa kulisszái mögé.

A következő könyvbemutató december 16-án lesz Zilahon, az EMKE székházában, a közeljövőben pedig Székely Géza falujában, Szilágynagyfaluban – ahol már a múlt hónapban volt egy ismertető – is szerveznek egy bemutatót.