Hármas ünnepnek adott otthont hétfőn Kézdialmás és Lemhény közös temploma: a Szent Mihály arkangyal tiszteletére rendezett búcsú mellett Bartos Lóránt és Iochom István A Szent Mihály-hegyi templom című kiadványa bemutatójára és zászlószentelésre is sor került. A kiadványt méltató Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor kiemelte, a könyv több, mint monográfia, a lapokon olyanok történetei is visszaköszönnek, akiket a templomban kereszteltek, esketettek, majd a világ más tájaira sodort az élet. A zászlószentelésre a magyar nemzeti lobogót és a zászlórudat Korányi Tamás budapesti adományozó ajánlotta fel az egyháznak.

A kedvezőtlen időjárás és a munkanap ellenére zsúfolásig megtelt a Szent Mihály-hegyi templom és annak udvara, ahová Magyarországról is érkeztek hívek. A szentmisén prédikációjában Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója emlékeztetett arra, hogy az ember akkor válik igazán „látóvá”, ha szíve tiszta, és képes Istent helyezni élete középpontjába.

A szentmise végén bemutatták Bartos Lóránt és Iochom István A Szent Mihály-hegyi templom című kiadványát.

„Élő emlékezet, nem puszta monográfia”

Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor és zenetanár méltatta a szerzőpáros új kiadványát, amely sorban A Minorita rendház történetét, Kézdi-Orbaiszék katolikus templomai, illetve a szintén az idén megjelent Kézdi-Orbaiszék református templomai című kiadványokat követte.

Fórika Balázs szerint a kötet különlegessége, hogy nemcsak történelmi adatokat és száraz tényeket közöl, hanem megszólaltatja azokat is, akiknek életét a templomhoz kötötte a sors. „Ez a könyv nem egy puszta monográfia, száraz, tudományos, rengeteg adattal felépített munka, hanem élő: köztünk élő embereket is megszólaltat. Az ők visszaemlékezéseik, emberi történeteik, gazdag legendaviláguk teszi különlegessé” – hangsúlyozta.

A kántor kiemelte, hogy a lapokon olyan alakok történetei is visszaköszönnek, mint a „húszgyermekes lelkipásztor, Dani Gergely”, vagy azoké, akiket a templomban kereszteltek, esketettek, majd a világ más tájaira sodort az élet. „Ezek az elbeszélések egyszerre tanulságosak és felemelőek, mert megmutatják: a templom nem csupán falak és kő, hanem egy közösség élő emlékezete” – mondta.

Tamás Sándor: „Ez több mint könyv”

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kiadvány megszületéséhez. „Hála és köszönet van a szívünkben – hála a Jóisten iránt, hogy ismét együtt lehetünk ezen a gyönyörű hegyen, és köszönet a szerzőknek, hogy egy újabb értékes kötetet tarthatunk kezünkben” – fogalmazott.

Kiemelte, hogy a könyv jelentősége túlmutat önmagán: „Ez több mint könyv. Azt gondolom, ez egy történelem. Nemcsak magának a templomnak a története, hanem egy egész közösségé, amelynek tagjai itt születtek, itt kötöttek házasságot, itt élték meg örömeiket és küzdelmeiket.”

A tanácselnök külön köszönetet mondott a támogató Marosi családnak, akiknek anyagi segítsége nélkül a kiadvány nem valósulhatott volna meg. „Nagy köszönet Marosi Gábornak és feleségének, Viktóriának, akik szívvel-lélekkel álltak a kezdeményezés mellé. Nemcsak mecénásokként, hanem barátként is erősítik a közösséget” – hangsúlyozta.

Tamás Sándor szerint a templom és a róla szóló könyv a székelység megmaradásának és összetartozásának jelképe: „Ez nemcsak helyi ügy, hanem nemzeti ügy. Mert amit mi itt Székelyföldön őrzünk és továbbviszünk, az a magyar nemzet egészét gazdagítja. Ez a könyv is ennek a bizonyítéka: a múlt értékei csak akkor maradhatnak fenn, ha közösen őrizzük és adjuk tovább.”

Marosi Gábor felszólalásában elmondta: pénzügyi szakemberként ugyan a racionalitás vezérli az életét, de Lemhénybe egyéb vezérelte. „Otthonomtól tízezer kilométerre élve feltettem a kérdést, hogy miként lehet az, hogy bejártuk a fél világot, de nem jutottunk el Erdélybe? Annak ellenére, hogy a felmenőim Gyergyószentmiklósról származnak?” – magyarázta, így első útjuk oda vezetett, majd következett Székelyföld, Tamás Sándorral például közös szenvedélyük, a térképgyűjtés hozta össze. „Így voltam jelen aztán a tavalyi búcsún és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy erről a csodálatos épületről születnie kell egy kiadványnak” – adott magyarázatot a mecénás a kiadvány támogatására.

Ezt követően Marosi Gábor, Tamás Sándor és Hölgyes Pál Zsolt előző lemhényi plébános jelképesen átnyújtott egy példányt abból az ötszázból Dávid György lemhényi plébánosnak, amelyet a támogató az egyház számára felajánlott. A támogató ezt követően kapott egy példányt a háromszéki önkormányzat vezetőjétől és Lemhény plébánosától.

Magyar zászlót szenteltek

Ezek után zászlószentelésre került sor: a magyar nemzeti lobogót és a zászlórudat Korányi Tamás budapesti adományozó ajánlotta fel az egyháznak. A szentelést követően Dolhai István, Magyarország csíkszeredai főkonzulja beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ilyen alkalmak a gyökerekhez való visszatérésről, a hála és a remény erejéről szólnak.

A zászlót huszárok vitték ki a templomból, majd a pápai és a székely zászló mellé húzták fel. Fejér László Ödön szenátor ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a három lobogó együtt a hit, a közösség és a nemzet egységét jelképezi.

A nemzeti és székely zászlók felállítását korábban az RMDSZ kézdiszéki szervezete is támogatta, a keresztút mellett hirdetve: „itthon vagyunk, hitünk erős, és bízunk a jövőben”.