Szombaton ünnepi öltözetbe öltözött a kézdiszéki Torja község, ahol a hagyományokhoz híven idén is megtartották a Mária-búcsút. A község egyik legjelentősebb egyházi eseményét az Apor család neogótikus sírkápolnájának udvarán tartották. A templomkert megtelt hívekkel: családok, idősek és fiatalok együtt jöttek el, hogy imádságos lélekkel tisztelegjenek a Boldogságos Szűzanya előtt.

A szentmisét Bodó Imre nyugalmazott főesperes, gyémántmisés plébános celebrálta, már a prédikáció első pillanatai meghitt hangulatot teremtettek, hiszen a lelkipásztor személyes visszaemlékezéssel indította szavait. „Jó hatvan évvel ezelőtt, amikor még gyermekpap voltam, és élt édesanyám, írtam egy kis verset” – mondta, majd felolvasta azokat a sorokat, amelyeket egykor édesanyjának írt. A vers egyszerre idézte fel a gyermeki hála érzését és a szülőföld szeretetét, illetve a Máriába vetett hit fontosságát.

A szentbeszéd központi gondolata a Szűzanya példája volt, akit a főesperes nemcsak Jézus anyjaként, hanem minden ember lelki édesanyjaként állított a hívek elé. „Úgy jöttem ide ma, s ti is, mint édesanyámhoz. Boldogságos Szűzanya Máriának névnapja van ma, köszöntsük őt szívünk teljes odaadásával” – hangsúlyozta.

A prédikáció során Bodó Imre kiemelte Szent József alakját is, aki a hit és áldozatvállalás példaképe lehet a mai családok számára. „A férj szereti feleségét, Máriát, de elfogadja Isten akaratát, és vállalja az áldozatot, hogy a szent család védője legyen” – emlékeztetett. Szavai különösen aktuálisnak hatottak abban a közegben, ahol a család szerepe a mindennapi élet szilárd alapját jelenti.

A főesperes elmondta: életében háromszor is a halál kapujából hozták vissza az orvosok: „Én háromszor fedeztem fel a csodát életemben, háromszor hoztak vissza az orvosok a halál kapujából. Mindig hittem, hogy Mária is segít. Máriának volt az angyali jelenése és amikor meggyőződött arról, annak a hitelességéről, eltelt szívvel emlékezett meg a történtekről. Magasztalta az Istent, ahogy ismerjük, imádságát, a magnifikátot. Mária szülése nem kényelmes korteremben és puha párnák között zajlott, mégsem dünnyögött és nem zúgolódott. Kifogást nem tesz, hogy ő nem ezt érdemli, hanem elfogadja az állatoknak a páráját, a pásztoroknak a szép üdvözletét, a szalmát bölcsőül, szinte hódolattal. Ezzel a hódolattal sorsközösséget vállalt azokkal az édesanyákkal, akik még napjainkban is hasonló körülmények között hozzák világra az ő gyermeküket. Mária nekünk is édesanyánk, nem csak az Úr Jézusnak, az elesetteknek, a jómódúaknak, a bűnösöknek, a tisztáknak, és soha semmilyen körülmények között nem választhat el tőle anyai jóságától minket semmi” – mondta Bodó Imre.

Aktualitást adva beszédének párhuzamot vont az idegen földre menekülni kényszerülő szent családról és a mai helyzetről. „Sok éven át, voltak, kitaszítottak idegen országban. Idegen országba kellett menekülniük, távol hazájuktól. Lehet, hogy csak egy szelet kenyér volt a napi táplálékuk, mégsem zúgolódtak. Megtanult Mária teljesen Istenre hagyatkozni. Itt megemlíthetjük az édesapákat, családapákat, fiúkat, lányokat, akik idegenben mennek ma kenyérkeresetre. Merítsenek ebből erőt, gondoljanak a szent családra, amikor ott kint, talán nem is olyan rózsás körülmények között élnek, és mikor hazajönnek, jöjjenek haza győzelmesen, szégyen nélkül és boldogan, mert vállalták ezt a sorsot” – hangsúlyozta a hitszónok.

Kifejtette: életünk folyamán mindenkinek megvan a miértje. „A válasz nem kell napi renden, napra készen várnunk. Ha megvan bennünk a teljes bizalom Istenben és a Szűzanyában, és elhisszük, hogy az Isten egy pillanatra sem hagy minket magunkra, akkor elfelejtünk zúgolódni a körülményeink miatt.

A szentmise zárásaként Bodó Imre áldását adta a jelenlévőkre: „Érezzétek mindig és mindenütt a Szent Szűz segítő oltalmát, hiszen ő általa kaptátok meg az Életszerzőt. Vigyétek haza otthonaitokba a lelki örömök ajándékát.”

A szentmise végén Hatos Mihály házigazda torjai plébános megköszönte Bodó Imrének a prédikációt és az áldást, külön megköszönve azt is, hogy sokan székely ruhában jelentek meg. Ezen kívül báró Apor Csaba aranyrózsát ajándékozott Bodó Imrének.