Méltóságteljes csendben újabb kopjafát avattak az országzászló-állítási mozgalom emlékére szombat délután a kézdivásárhelyi református temetőben. Az eseményt az Erdélyi Vitézi Rend szervezte, és a Bodó Csaba berecki fafaragó által készített emlékjel – a temetőben található más történelmi kopjafák mellett – hirdeti a magyar nemzet összetartozását és szabadságküzdelmeinek emlékét.

Az Erdélyi Vitézi Rend kézdiszéki székkapitánya, Beke Ernő nyitotta meg a szombat délutáni ünnepséget, köszöntötte a vendégeket és felidézte a történelmi előzményeket. Beszédében hangsúlyozta: „1940. szeptember 13-a városunk történetébe fordulópontot jelentett, amelyre ma emlékezünk e kopjafa állításával”.

Kiemelte, ma, amikor a szomszédságban ismét háború dúl, különös súlyt kapott az emlékezés. „Most, mikor forr a félvilág, háborús időket élünk újra át. Igaz, még csak a háború szele ütötte meg országunk határát, viszont közvetlen szomszédságunkban dúl a véres harc, ezen a sebet feltépő napokon mi is emlékezünk” – fogalmazott.

Felelevenítette: 1940-ben Kézdivásárhelyen is volt tervezve egy országzászló talpazat, a helye ki is volt jelölve a főtér központi részen, ahol a jelenlegi Gábor Áron szobor áll, de csak az országzászlót tartó oszlop lett felállítva, amelyet egy kis virágoskert vett körül, és a zászlótartó rúdon egy tíz méter hosszúságú zászló hirdette az új korszakot.

„Sajnos az országzászló alapzatának kivitelezése elmaradt, habár a vállalkozó, kivitelező személye is megvolt. Az országzászló rudat a zászlóval együtt az Üdvözlet Kézdiszékről képes levelezőlapjainak könyvébe lehet látni, ahol hat képes levelezőlap őrzi emlékét” – tette hozzá.

A főszónok, dr. vitéz Székely Zsolt főkapitány történelmi áttekintést nyújtott az országzászló-mozgalomról, amely száz évvel ezelőtt indult, és amely a magyarság összetartozásának egyik legfontosabb szimbólumává vált.

„Ezelőtt 85 évvel Kézdivásárhely ünnepelt, virágba borult, amikor visszatért a város. Az országzászló az együtt tartozás szimbóluma volt, és az is kell, hogy maradjon” – emelte ki. Szavai szerint a mozgalom jelentősége nem csupán múltbeli, hanem ma is útmutatást adhat: „Nagyon jelentős az emberek szemében a nemzeti szimbólumok jelenléte. Célunk, hogy visszahozzuk a köztudatba az országzászló-mozgalom jelentőségét, amely az összetartozás és a nemzeti egység szimbóluma.”

Székely Zsolt beszédében visszatekintett Trianonra is, és felidézte azokat az erdélyi személyiségeket, írókat és művészeket – köztük Kós Károlyt, Tamási Áront, Nyirő Józsefet és Wass Albertet –, akik a két világháború közötti időszakban a nemzeti identitás és kultúra megőrzését vállalták. „Erdélyben az önazonosság, a magyarság, a kultúra megőrzése volt a cél. Az országzászlók ennek a szellemiségnek voltak látható jelei” – hangsúlyozta.

Az ünnepségen vitéz dr. Ambrus Ágnes tiszteletbeli székkapitány szavalt, majd következett a kopjafa leleplezése. Az emlékjelet dr. Székely Zsolt főkapitány és Benedek Farkas Péter főszéktartó avatta fel. A program vallási méltóságok közreműködésével folytatódott: Miklós Kovács Tamás beosztott lelkipásztor áldotta meg a kopjafát, vitéz Ilyés Imre plébános pedig megszentelte azt.

A résztvevők koszorúkat helyeztek el az új emlék mellett: az Erdélyi Vitézi Rend vezérkara, a Háromszéki Szent György Lovagrend, valamint a kézdiszéki székkapitányság. 

Az esemény egyszerre volt megemlékezés és figyelmeztetés: a múlt küzdelmeire való emlékezés erőt adhat a jelen bizonytalan időszakaiban is. Ahogyan Székely Zsolt fogalmazott: „A jövő generáció számára is jelzés értékű, hogy egységes a magyar nemzet, és egységes nemzetben kell gondolkodnunk.