Fenntartja a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, hogy törvénymódosítás szükséges, egyértelműsíteni kell a bírósági anyanyelvhasználatról rendelkező törvényt, hogy az a gyakorlatban is működjön. Molnár András RMDSZ-es képviselő és ügyvéd szerint azonban a hatályos jogalap valójában egyértelmű: „egy nemzeti kisebbséghez tartozó román állampolgárnak megvan a joga anyanyelvén beszélni a bíróság előtt, polgári perben is”, amennyiben megtagadják, a fél fellebbezéssel is élhet a határozat ellen. Véleményüket azután kértük ki, hogy bemutattuk egy sepsiszentgyörgyi özvegyasszony esetét, az érintett elmondása szerint a hagyatéki tárgyalásán nem hallgatták meg magyarul, és tolmácsot sem biztosítottak számára. Az eset nem egyedi a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat szerint, akik az ügy nyomán törvénymódosítást sürgettek. A Musai-Muszáj civil mozgalom viszont élesen bírálta ezt a megközelítést. Úgy vélik, nem új szabályozásra van szükség, hanem a már meglévő jogok határozott érvényesítésére.

Vitát váltott ki múlt heti cikkünk, amelyben arról számoltunk be, hogy egy sepsiszentgyörgyi özvegy évekig húzódó hagyatéki tárgyalása során – elmondása szerint – a bírságon nem hallgatták meg magyarul, és nem biztosítottak tolmácsot vagy fordítót számára, bár több tárgyaláson jelezte, hogy nem érti a román jogi szöveget, szeretett volna magyarul beszélni a bíróságon, szerette volna egyedül képviselni magát, és kért is ehhez tolmácsot.

Az eset kapcsán a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, mint megírtuk, törvénymódosítást sürgetett, hogy ne csak a büntetőjogi, hanem polgári perek tárgyalásain is kelljen biztosítania a bíróságnak fordítót, tolmácsot annak, aki anyanyelvén szeretne felszólalni.

A Musai-Muszáj civil mozgalom szerint hibásan tájékoztattunk, amikor megírtuk, hogy a jogvédő szolgálat törvénymódosítást lát szükségesnek. Mint Facebook-bejegyzésükben írták, létezik a bíróságokon a magyar nyelv használatát biztosító törvény: „A polgári perrendtartási törvénykönyv 18. cikkének (2) bekezdése, valamint a bíróságok szervezetéről szóló 304/2022. sz. törvény 16. cikkének (2)–(3) bekezdése alapján a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgároknak joguk van anyanyelvükön felszólalni a bíróság előtt” – áll a bejegyzésben. Éppen ezért úgy vélik, nem törvénymódosítás, hanem jogérvényesítés kérdése a magyar nyelv szóbeli használata a bírósági eljárásokban.

Jogvédő szolgálat: a törvényt egyértelműsíteni kell

Megkérdeztük a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot a Musai-Muszáj bejegyzése, és általuk említett törvénycikkelyek kapcsán. A szervezet fenntartja, hogy törvénymódosításra van szükség, ugyanis az említett törvények értelmezéseknek adnak helyet. „Álláspontunk az, hogy a törvényt egyértelműsíteni kell, hogy a gyakorlatban működjön. Azzal kell kiegészíteni, hogy az állam biztosítsa és térítse meg a tolmácsot és fordítót minden esetben” – fogalmazott Benkő Erika, a jogvédő szolgálat vezetője a Maszolnak.

Dombi Kinga, a civil szervezet jogtanácsosa szerint ugyanis a perrendtartási kódex 18-as cikkelye nem írja azt elő, hogy a tolmácsot, fordítót ingyenesen kell biztosítani, hanem azt írja: a tárgyalások román nyelven zajlanak, és a nemzeti kisebbségeknek joguk van anyanyelvükön is kifejezni magukat a bíróság előtt a törvényben meghatározott feltételek szerint („în condițiile legii”) – ez utóbbi az, ami véleménye szerint többféle értelmezésre ad lehetőséget, ugyanakkor azt is hiányolja, nem jelenti ki egyértelműen, hogy a tolmácsot az államnak kell fizetnie.

Az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvény harmadik bekezdésében ugyan valóban benne van, hogy amennyiben egy- vagy több fél kéri, hogy anyanyelvén szólalhasson fel, akkor ingyenesen biztosítani kell nekik a tolmácsot vagy fordítót – ismeri el, ám mint rámutat: a polgárjogi ügyek esetében a tapasztalat azt mutatja, ezt egyáltalán nem ajánlja fel semmilyen formában az állam. Székelyföldön egyébként nagyon kevés a tolmács, aki jogi szöveget is tud értelmezni, teszi hozzá.

Úgy véli, a perrendtartási kódexet veszik alapul a bíróságok. Az általuk megkérdezett ügyvédek tapasztalata az, hogy bünetőjogi pereknél, ha igény van rá, adnak tolmácsot az érintett fél mellé, ám a polgárjogi perek esetében, akinek az ügyfele magyarul akar beszélni, annak az ügyvédje fordít, vagy akár másik ügyvéd segít, aki épp a bíróságon elérhető, számolt be. Amennyiben nem segítenek, az érintett saját költségére hozhat fordítót vagy ismerőst, aki esetleg kisegíti. A bíró vagy a bírósági jegyző jóindulatán is múlik, hogy kisegítik-e a felet abban, hogy lefordítsák a mondandóját, tette hozzá.

Éppen ezért hangsúlyozza: explicitté kellene tenni a törvényben, hogy a bíróságnak biztosítania kell tolmácsot vagy fordítót az állam költségére, ugyanakkor azt is, hogy ne csak a szóbeli nyilatkozatokra vonatkozzon ez, hanem az írásbelire is, azaz a fordításban is nyújtsanak segítséget, ha szükséges.

Molnár András: a törvény egyértelmű

Molnár András, az RMDSZ-es képviselő, ügyvéd véleménye szerint viszont „a jelenleg érvényben lévő törvényes keretben egy nemzeti kisebbséghez tartozó román állampolgárnak megvan a joga anyanyelvén beszélni a bíróság előtt, polgári perben is” – nyilatkozta a Maszol kérdésére, hogy van-e vagy nincs törvény, ami kiskapuk nélkül, egyértelműen előírja, hogy anyanyelvünkön szólalhatunk fel a bíróságon, és hogy a fordítást biztosítani kell ingyen.

„Elég, ha az adott perben akár egyetlen fél is ezt kéri – a bíróságnak innentől ingyenesen kell engedélyezett tolmácsot vagy fordítót biztosítania. Ez nem a bíró mérlegelésén múlik, hanem törvényi kötelezettség” – szögezte le. Mint kifejtette, a jogalapot a 2022/304-es számú, az igazságszolgáltatás megszervezésről szóló törvény 16. cikkelye adja, „amely ezt egyértelműen kimondja. Ezzel összhangban a polgári perrendtartás 18. cikkelye is megerősíti az anyanyelvhasználat jogát”.

Kiemelte, fontos tudni, hogy „ez a jog a szóbeli megnyilatkozásokra vonatkozik – ezeket a bíróság románul vezeti jegyzőkönyvbe –, míg a beadványokat és az eljárási iratokat továbbra is románul kell benyújtani”.

„Amennyiben a konkrét esetben a fél kérelmezte a tolmácsot, és a kérés elutasításra került, vagy nem volt figyelembe véve, elméletileg a fél fellebbezéssel élhet a határozat ellen” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a cikkünkben említett konkrét ügyről pontos jogi véleményt, a periratok ismeretének hiányában nem tud megfogalmazni.

Polgári pereknél miért nem ajánlják fel a tolmácsot?

Kérdésünkre, hogy mi lehet az oka annak, hogy bár a törvény véleménye szerint egyértelmű, mégis a visszajelzések alapján, nem ültetik azt gyakorlatba, a Temes megyei ügyvéd és politikus elmondta, egyrészt lehet technikai oka, hiszen kevesen vállalják a bírósági tolmácsolást, viszonylag rosszul fizetett munka. Ennek ellenére 18 éves praxisa alatt nem találkozott olyan esettel, hogy valakitől megtagadták volna a fordítót, tolmácsot, jegyezte meg.

Hogy mivel magyarázható, hogy míg – a jogvédő szolgálat által megkérdezett ügyvédek szerint – büntetőperek tárgyalása során felajánlják a tolmácsot, civil pereknél nem, ennek kapcsán elmondta, erre lehetséges magyarázat a büntetőjog és a polgárjog közti fontos különbség.

„Míg a polgárjogban a kezdeményezés mindig a feleken van – mindig annak a félnek kell bizonyítania, aki elindítja az eljárást, illetve az ellenfélnek –, addig a büntetőjogban az állam az, aki felelősségre akar vonni valakit egy bűncselekmény miatt. Utóbbi esetében a kezdeményezés mindig az államnál van. Büntetőjogi ügynél éppen azért ajánlják fel, hogy utólag ne lehessen egy esetleges fellebezésben arra hivatkozni felhozni, hogy nem értette a vádlott, mi zajlott a tárgyaláson. Miközben a polgárjogban a felek azok, akiknek mindent kérniük kell, ragaszkodniuk kell azokhoz a lehetőségekhez, amelyekről úgy gondolják, hogy számukra segítséget nyújtanak, bizonyítékul szolgálnak az ügyben” – magyarázta el Molnár András.

Kapcsolódó

„Magyarul is meg kellene hallgatniuk” – Törvénymódosítást sürgetnek az anyanyelvhasználatért a bíróságokon

Ha biztosítanak számára tolmácsot, akkor nem veszíti el vagyona egy részét – véli a sepsiszentgyörgyi özvegyasszony, aki a Maszollal osztotta meg a történetét.

nyelvi jogok bírósági per hagyaték anyanyelvhasználat törvénymódosítás