Ha magyarul beszélhetett volna a bíróságon, ha biztosítanak számára tolmácsot, akkor érvényesülni tudott volna ott, és nem veszíti el vagyona egy részét egy évekig tartó, 40 ezer lejt felemésztő hagyatéki eljárás során – véli a sepsiszentgyörgyi özvegyasszony, aki a Maszollal osztotta meg a történetét. Esete bizonyára nem egyedi, és arra világít rá, hogy a civil perekben is alapjog kellene legyen az anyanyelvhasználat biztosítása, ehhez pedig törvénymódosításra lenne szükség – véli a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat. Jelenleg a törvény csak a büntetőeljárásokban garantálja a tolmácsot, a polgári perekben teljesen a bíró jóindulatától függ, hogy a magyar kisebbség megszólalhat-e az anyanyelvén vagy sem, miközben a többségnek civil és nem büntetőjogi ügye van – mutat rá a jogvédő szolgálat.

„Ami nagyon bánt, hogy ilyen világot élünk, hogy magyarul nem mondhatunk el egy panaszszót” – hangsúlyozza többször a sepsiszentgyörgyi Kiss Zita, aki a Maszolnak mondta el a történetét.

A férj 2020-ban bekövetkezett halálát követően az özvegy, Kiss Zita és fia elindította a hagyatéki eljárást. Az örökösödési folyamatot azonban jelentősen nehezítette, hogy rendezni kellett a helyzetet az elhunyt első házasságából született két gyermekével is, akikkel Kiss Zita elmondása szerint már harminc éve megszakadt a kapcsolat.

A hagyatéki per végül több mint 40 ezer lejbe került az asszonynak és fiának, a végleges ítélet szerint otthonából ugyan nem kell kiköltöznie, ám az ingatlan értékéből 154 ezer lejt kell kifizetnie a férje első házasságából született örökösöknek. Mindez annak eredménye szerinte, hogy jogszerűtlenül jártak el az ügyében, ő maga pedig nem tudta megvédeni az igazát, hisz nem értette a tárgyaláson elhangzott román jogi szöveget, nem tudta elmondani románul, amit szeretne, magyarul pedig nem hallgatták meg, tolmácsot nem biztosítottak, hiába kérte.

Úgy véli, ha magyarul beszélhetett volna a bíróságon, akár egyedül is képviselte volna magát, és akkor sikerült volna érvényt szereznie a jogainak.

„Ne engedjék meg azt, hogy magyarul beszélhessek? Ezt szerettem volna” – említette többször is beszélgetésünk során. Özvegyasszonyként, minimálbérből él, elárusítóként dolgozik, eladta a kertjét, és kölcsönt kellett felvennie, hogy kifizethesse a másik két örököst – számolt be.

Az ellenfél ügyvédjét kérték, hogy fordítson

Az ügye évekig zajlott. Először megbízott egy román ügyvédnőt, akinek – elmondása szerint – 26 ezer lejt fizetett ki, azonban úgy véli, nem képviselte őt megfelelően: nem nyújtott be minden dokumentációt – amelyek szerinte bizonyították volna, hogy a férje két idősebb gyermeke nem jogosult arra a lakásra, amelyik 30 éve az otthona, és ahol egyedül él, mióta a férje meghalt, és a fia külföldre ment dolgozni – ugyanakkor nem kommunikált, több esetben nem értesítette a tárgyalásokról.

Elmondta, a tárgyalások alkalmával történt olyan, hogy az ügyvédnő késése miatt egyedül volt jelen, és amikor a bíró „valamit felolvasott” neki, annyit tudott mondani, hogy nem érti a román jogi szöveget.

A per alatt több alkalommal is kérte, engedjék meg, hogy magyarul mondja el az érveit, szeretett volna tolmácsot,  azonban a tárgyalások során volt, hogy kérésére azt a választ kapta: nem tudnak tolmácsot biztosítani. „Írásban kértem, hogy küldjenek mellém tolmácsot. Fizettem volna. De nem adtak senkit mellém” – számolt be.

Az egyik tárgyaláson két bíró is jelen volt, de nem szólaltak meg magyarul, hanem kérték a másik fél ügyvédjét, hogy fordítson Kiss Zitának, az viszont megtagadta ezt. Az özvegy szerint ő maga sem fogadta volna el a fordítást, mivel nem bízott abban az ügyvédben, hisz nem őt képviselte.

Felülvizsgálatot is románul kell kérni

Az elsőfokú ítélet után fellebbezett, a megbízott magyar ügyvédje ugyan összeállította az iratcsomót – amelybe belefoglalták az ügyvédnő elleni panaszt is –, ám a tárgyaláson, elmondása szerint a bíró nem vette figyelembe ezeket, nem hallgatta meg őket, hanem túl gyorsan ítélet született.

A mintegy négy évig tartó pereskedés lezárult, a másodfokú döntés szerint részben fogadták el a benyújtott fellebbezését, ugyanakkor az elsőfokon megállapított kifizetendő összeg a felperesek számára nem változott. Kiss Zita úgy gondolja, becsapták, ám annak tisztázásához, amit jogszerűtlenségnek tart, szintén pénz kellene.

„Nem tudtam felülvizsgálatot kérni, hogy derítsék ki, hogy a benyújtott dokumentumokat miért nem vették figyelembe, a tanúkat miért nem hallgatták ki, miért nem engedte meg a bíró, hogy magyarul beszélgessek. Elutasított. Igazságtalanságok történtek!” – panaszolta.

Elmondta, az ügyészséghez is fordult, ahol azt a választ kapta, hogy ügye felülvizsgálatához a panaszát nyújtsa be írásban, és majd elbírálják. „Mondtam, hogy nem tudom megírni románul. Akkor hova menjek? Költsek még többet, hogy megírják? Én el szeretném mondani, ami történt. Valahol magyarul is meg kellene hallgassanak!” – háborgott.

A végzésből hámozták ki, milyen döntés született, mennyire értékelték a lakásukat. „Ha engedték volna, hogy beszéljek magyarul, első perctől mentem volna egyedül a bíróságra, a jó Isten segítségével. Ami nagyon bánt, hogy ilyen világot élünk, hogy magyarul nem mondhatunk el egy panaszszót” – háborog.

„Hogyan lehetne eljárni, hogy magyarul is lehessen beszélni?”

Elmondta, két dolog miatt akarta ügyét ismertté tenni, egyrészt, szeretné, hogy változást lehessen elérni: magyarul is lehessen beszélni az ilyen peres ügyekben is, mint az övé, másrészt, hogy mások ne járjanak így az ügyvédekkel, ahogy ő az említett ügyvédnővel. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálathoz is fordult előbbi kérdésben.

„Van egy ismerősöm, annak hasonló ügye volt, ő biztatott, hogy keressem a Mikó Imre Jogvédő Szolgálatot, kérdezzem meg, milyen úton lehetne eljárni, kivizsgálni, hogy magyarul miért nem szabad beszélgetni egy ilyen tárgyaláson, miért nem hallgatnak ki” – fogalmazta meg.

Bírófüggő, hogy lehet-e magyarul beszélni

Bár a törvény nem ír elő általános kötelezettséget arra, hogy a bíróság minden esetben hivatalból biztosítson magyar nyelvű tolmácsot polgári ügyekben, ám a feleknek jogukban áll tolmácsot vagy fordítót igénybe venni, illetve felkérni valakit a fordításra saját költségen – mutat rá az eset kapcsán a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a Maszolnak.

Kifejtik, Románia jogrendje szerint a bírósági eljárás hivatalos nyelve a román, így még a többségében magyarlakta településeken sem kötelező, hogy a polgári perekben a bírák vagy a bírósági alkalmazottak magyar nyelven kommunikáljanak a felekkel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akkor sem automatikus a magyar nyelv használata, ha az adott településen vagy megyében – például Hargita megye vagy Kovászna megye területén – a lakosság többsége magyar anyanyelvű, mutatott rá a jogvédő szervezet.

Előfordul, hogy a bíró, amennyiben beszéli a magyar nyelvet, jóindulatból engedi, hogy az ügyfél magyarul szólaljon meg, és saját maga értelmezi a nyilatkozatot. Más esetekben a jegyző vagy egy jelen lévő ügyvéd segít a fordításban – számoltak be, mi a gyakorlat. Hozzáteszik, ez nem egységes gyakorlat: vannak olyan helyzetek, amikor a bíróság ragaszkodik a román nyelvű eljáráshoz, és ha nincs jelen hivatalos tolmács, az ügyet elhalasztják. Ilyenkor a következő tárgyalási időpontra a félnek kell saját költségén tolmácsot biztosítania.

A megkérdezett ügyvédek tapasztalatai szerint a gyakorlat bírófüggő: van, aki rugalmas és segítőkész, más inkább formálisan kezeli a kérdést, és szigorúan a román nyelvű eljáráshoz ragaszkodik. Ez bizonytalanságérzetet kelthet a magyar anyanyelvű felekben, különösen akkor, ha nyelvi okokból nehezebben tudják érvényesíteni jogaikat – mutatnak rá.

Jogvédő szolgálat: törvénymódosítás kellene

Törvénymódosításra lenne szükség, hogy civil perekben is kötelező legyen az anyanyelvhasználatot biztosítani – véli az eset kapcsán Benkő Erika, a jogvédő szolgálat vezetője.

Mint a Maszolnak rámutatott, bár a bűnügyi perekben elvileg biztosított a tolmács, „az emberek nagyon nagy hányadának nem bűnügyi, hanem polgári pere van”. Így, miközben nagyon sok embert érint az anyanyelvhasználat kérdése, legtöbben nem is tudják, hogy mi az eljárás és gyakorlat, így amikor peres ügyük van, akkor szembesülhetnek azzal, amit a Kiss Zita esete nagyon jól szemléltet.

„Úgy gondolom, nekünk mint jogvédő szolgálatnak feladatunk az, hogy ezeket a kérdéseket kivigyük a társadalom elé, felhívjuk rájuk a figyelmet, tudatosítsuk, hogy bizonyos jogokkal hogyan állunk jelenleg, közvetítsük a politikum felé is, hogy ilyen tekintetben törvénymódosítása lenne szükség” – hangsúlyozta. Hozzátette, minden elismerése a hölgynek, hogy „ilyen határozottan kiáll a jogaiért”, hogy hozzájuk is fordult. „Minél több ilyen öntudatos állampolgárra lenne szükség” – jegyezte meg Benkő Erika.

Kapcsolódó

Kolozs megye: magyar férfit bántalmaztak, mert anyanyelvén szólt feleségéhez az üzletben

Megütöttek egy magyar férfit egy szászfenesi üzletben azért, mert anyanyelvén beszélgetett a feleségével.

magyarellenesség erőszak bántalmazás Kolozs megye Szászfenes