Huszonkét uniós állam- és kormányfő közös levélben bírálta Madrid migrációs politikáját a ceutai válság után. Brüsszelben már arról folyik a vita, hogy Pedro Sánchez valóban egyre elszigeteltebbé válik-e, vagy Spanyolország egyszerűen olyan politikát képvisel, amelyben később Európa többi része is követni fogja.  

A ceutai válság miatt Spanyolországgal szemben kialakult európai felháborodás a felszínen már enyhülni látszik, az ügy azonban ismét előtérbe állított egy jóval átfogóbb kérdést Brüsszelben. Vajon Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök valóban azzá válik, akinek Henrik Dahl dán európai parlamenti képviselő nevezte, vagyis Európa „vörös Orbánjává”, egy baloldali vezetővé, aki fokozatosan eltávolodik az Európai Unió politikai fősodrától?

A hasonlat jogossága természetesen vitatható, a ceutai események azonban minden korábbinál látványosabban mutatták meg, mennyire eltérő irányt követ Madrid számos olyan kérdésben, amely jelenleg meghatározza az európai politikát. „Orbánhoz hasonlóan Sánchezt is egyre inkább olyan politikusnak látják, aki akadályozza a közös fellépést” – fogalmazott Dahl, aki az Európai Parlament legnagyobb konzervatív formációjához, az Európai Néppárthoz tartozik. Szerinte a spanyol kormányfő számos kérdésben nincs egy hullámhosszon európai partnereivel, miközben Madridot egyre többen vádolják azzal is, hogy biztonságpolitikai kérdésekben másokra támaszkodik, maga viszont nem vállal elegendő terhet.

A párhuzam ugyanakkor csak bizonyos határok között állja meg a helyét. Sánchez, Orbán Viktorral ellentétben, nem építette politikáját uniós döntések rendszeres blokkolására. A volt magyar kormányfő az elmúlt években több alkalommal is akadályozta vagy késleltette például az Oroszországgal szembeni szankciós csomagokat, az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatást és más közös uniós intézkedéseket. Madrid ehhez hasonló, következetes vétópolitikát nem folytatott. Dahl szerint azonban így is hosszú azoknak a témáknak a listája, amelyekben Spanyolország eltávolodott a többi európai vezető többségétől. Ide tartozik Madrid Kínával szembeni jóval engedékenyebb politikája, a NATO új védelmi kiadási céljának elutasítása, a Sánchez-kormány által „humánusnak” nevezett migrációs politika, valamint a palesztin ügy melletti határozott kiállás és az Izraellel szembeni egyre élesebb kritika.

Sánchez Kína-politikája különösen sok bírálatot váltott ki 

Dahl szerint a spanyol miniszterelnök ezen a területen „szinte mindenki máshoz képest teljesen más állásponton van”. A dán politikus úgy látja, Madrid nem ismeri fel kellőképpen, hogy Peking a globalizáció eszközeit saját geopolitikai céljainak szolgálatába állítja. A spanyol kormány korábban arra kérte Brüsszelt, hogy gondolja újra a kínai elektromos autókra kivetett vámokat. A kezdeményezés látványosan megmutatta az unión belüli nézetkülönbségeket abban, miként kellene Európának kezelnie a Pekinggel folytatott kereskedelmi kapcsolatokat.

Brüsszelben az sem maradt észrevétlen, amikor VI. Fülöp spanyol király novemberben Pekingbe látogatott. Spanyol uralkodó tizennyolc éve nem tett hasonló látogatást a kínai fővárosban. Az út éppen akkor történt, amikor az Európai Unió egyre intenzívebben keresi annak módját, hogyan tudná gazdasági és technológiai szempontból tartani a lépést Kínával, miközben csökkenti saját stratégiai kiszolgáltatottságát.

A másik látványos konfliktuspont a védelempolitika. Spanyolország az egyetlen NATO-tagállam, amely nem fogadta el az ötszázalékos védelmi kiadási célt. „Ezt nyilvánvalóan nem tekintik túl konstruktív hozzáállásnak” – mondta Dahl. A NATO 2026-os adatai alapján Spanyolország az idén várhatóan a bruttó hazai termék mintegy két százalékát fordítja védelemre. Ugyanakkor nem Madrid költ a legkevesebbet. Szlovénia és Horvátország előreláthatólag ennél is kisebb GDP-arányos összeget fordít katonai kiadásokra, míg Olaszország nagyjából 2,1 százalékon áll. A Spanyolország és európai partnerei közötti legmélyebb törésvonal azonban nem Kína és nem is a NATO, hanem a migráció.

Ceuta után 22 uniós vezető fordult szembe Madriddal

Tíz napja mintegy 72 ezer ember jutott át Marokkóból Ceutába, Spanyolország észak-afrikai exklávéjába. A rendkívüli méretű migrációs hullám ismét ráirányította a figyelmet Madrid bevándorláspolitikájára, amelyet több európai kormány már nem kizárólag spanyol belügyként kezel. Attól tartanak, hogy a spanyol döntések következményei a schengeni térség egészében érezhetővé válhatnak.Különösen éles bírálatokat kapott a spanyol kormány nagyszabású regularizációs programja, amely több, jelenleg rendezetlen jogállással Spanyolországban élő bevándorló helyzetét rendezné. A program ellenzői szerint egy ilyen lépés azt az üzenetet közvetítheti, hogy az illegális belépést idővel jogszerű tartózkodás követheti, ami újabb migrációs hullámokat ösztönözhet. Egyes bírálók a ceutai eseményeket is részben ezzel hozzák összefüggésbe.

Az európai elégedetlenség mértékét jól jelezte, hogy szombaton az unió 27 tagállamából 22 ország állam- vagy kormányfője közös levéllel fordult Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez és António Costához, az Európai Tanács elnökéhez. A levélben „súlyos aggodalmuknak” adtak hangot a ceutai fejlemények és Sánchez migrációs politikája miatt. Az aláírók szerint a spanyol legfelsőbb bíróság közelmúltbeli döntését olyan módon használták fel, amely lehetőséget teremtett az európai migrációs és menekültügyi rendszerrel való visszaélésre. Úgy vélik, az uniós tagállamoknak közösen kell fellépniük az illegális migráció visszaszorítása érdekében, meg kell erősíteniük a külső határok védelmét, és felül kell vizsgálniuk minden olyan intézkedést, amely újabb érkezőket ösztönözhet.

A levél ebben az összefüggésben külön is kitért a Spanyolországban tartózkodó nagyszámú illegális bevándorló helyzetének rendezésére. Az aláíró vezetők szerint az ilyen tömeges regularizáció olyan vonzó tényezővé válhat, amelynek hatásai messze túlnyúlnak Spanyolország határain.Henrik Dahl szerint már önmagában az aláírók száma is jelzi, milyen széles körű az elégedetlenség. Ha az Európai Unió 27 tagállamából 22 ország vezetője közösen fogalmaz meg kifogásokat Madrid politikájával szemben, azt aligha lehet néhány elszigetelt kormány álláspontjaként értelmezni. Egy uniós diplomata ugyanakkor az Euronewsnak arra hívta fel a figyelmet, hogy a kemény fellépés mögött belpolitikai szempontok is meghúzódnak. A levelet aláíró vezetők közül legalább hatan 2027-ben választások elé néznek, miközben a migráció saját országukban is egyre nagyobb politikai nyomást gyakorol a kormányokra.

Kapcsolódó

Patrióták: Európa „visszahódítására” szólítottak fel jobboldali vezetők Madridban

Európa visszahódítására szólítottak fel jobboldali vezetők Madridban, a spanyol Vox párt, Europa Viva 25 elnevezésű nemzetközi politikai nagygyűlésén vasárnap, amelyre Orbán Vickor magyar miniszterelnök is videoüzenetet küldött.

Spanyolország jobboldal Európai Unió találkozó Orbán Viktor

Alicia García-Herrero spanyol közgazdász, aki a madridi kormány tanácsadójaként is dolgozik, úgy látja, Sánchez európai elszigetelődése már nem pusztán politikai benyomás, hanem egyre világosabban érzékelhető folyamat. Szerinte a spanyol miniszterelnök régóta tisztában lehet azzal, hogy több fontos kérdésben is távol került számos uniós partnerétől. Különösen beszédesnek tartja, hogy a Ceuta kapcsán megfogalmazott közös levél milyen gyorsan elkészült, és rövid idő alatt 22 európai vezető támogatását is megszerezte. García-Herrero szerint ez arra utal, hogy a Sánchez politikájával szembeni elégedetlenség nem most alakult ki, hanem már korábban is jelen volt, a migrációs válság pedig csak felszínre hozta a felgyülemlett feszültséget.