Ismét megtelt élettel a kézdiszentléleki Perkő augusztus 20-án, ahová zarándokok, helybeliek és vendégek érkeztek, hogy közösen ünnepeljék Szent István király napját és a magyar államalapítást. A rendezvény délelőtt a Kézdiszentlélek központjában levő Szent István-szobornál kezdődött, ahol kulturális műsorral és ünnepi beszédekkel tisztelegtek a nemzet nagy királya előtt.

A megnyitón Marthi Andrea diáklány köszöntötte a résztvevőket, majd sorra következtek a felszólalások. Ünnepi gondolatait megosztotta Dévai Erika, a Csíkszeredai főkonzulátus képviselője, Dinnyés József, Nyékládháza alpolgármestere, valamint a testvértelepülések küldöttei is. Nem maradt el a házigazda község polgármestere, Balogh Tibor beszéde sem, amely az ünnepség egyik kiemelkedő pillanata volt.

„Augusztus 20-a a magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon emlékezünk államalapító királyunkra, Szent Istvánra, aki ezer esztendővel ezelőtt biztos alapokra helyezte hazánkat, és olyan értékrendet hagyott ránk, amely túlmutat korokon és határokon” – kezdte beszédét Balogh Tibor.

A polgármester kiemelte, hogy István király példája ma is útmutató lehet: „Ő mutatta meg, hogy egy közösség csak akkor tud fennmaradni és gyarapodni, ha szilárd alapokra épít: a hitre, a közösség erejére, a törvények és a rend biztos kereteire.”

Balogh Tibor arról is beszélt, hogy a 21. században sok a bizonytalanság, sok fiatal külföldön keresi boldogulását, de a megmaradás kulcsa ma is ugyanaz, mint ezer éve: erős alapok, rend és összefogás. „Az állam és a társadalom jövőjét most is ugyanaz a kérdés határozza meg, mint ezer évvel ezelőtt: tudunk-e olyan szilárd alapokat teremteni, amelyekre hosszú távon is építhetünk?” – fogalmazott.

Beszéde egyik legerősebb üzenete a közösség és az együttműködés fontosságáról szólt: „Szent István példája világosan üzen: a jövőt csak összefogással, közös értékeink megerősítésével lehet építeni. Ő felismerte, hogy a magyar állam akkor tud fennmaradni, ha kapcsolódik Európához, ha beilleszkedik a nagyobb közösségbe, miközben megőrzi saját identitását. Ez a gondolat ma is időszerű.”

A fiatalokat külön is megszólította: „Fontos, hogy lássák: a jövő nem valahol messze kezdődik, hanem itt, köztünk formálódik. Az ő feladatuk lesz, hogy hitet, tudást és szorgalmat ötvözve olyan közösséget és országot építsenek, amelyben érdemes maradni, dolgozni és családot alapítani.”

Az ünnepi beszédek után következett a koszorúzás: elsőként a kézdiszentléleki község, majd Magyarország Csíkszeredai Konzulátusa, a testvértelepülések (Nyékládháza, Alsónyék, Szentgál), valamint az egyház képviselői helyezték el koszorúikat a Szent István-szobornál.

A nap lelki csúcspontja az áldás és a Perkőre vezető körmenet volt, amelyen a búcsújárók közösen végezték el a keresztúti ájtatosságot. A zarándoklat méltó felkészülést adott az ünnepi szentmisére, ahol a közösség hitben és összetartozásban élhette meg a legfontosabb nemzeti ünnepet.

„Ősi gyökérből új hajtások fakadnak” – Bodó Imre főesperes üzenete

A perkői hagyományos búcsúra a környékbeli falvakból és távolabbról is sokan zarándokoltak el a szentmisére. A rendezvény lelki csúcspontját Bodó Imre nyugalmazott főesperes prédikációja jelentette, aki a keresztény hit megtartó erejéről, Szent István király örökségéről és a magyarság jövőjéről szólt a hívekhez.

Bodó Imre szentbeszédének középpontjában az államalapító király alakja állt. Felidézte István gyermekkorát, neveltetését és azt, miként vált a pogánylázadások és külső fenyegetések ellenére a magyarság apostolává. Szavai szerint „István király, az isteni kegyelem mesterműve” volt, aki felismerte, hogy egyedül a keresztény hit és életforma adhat tartós alapot a nemzet fennmaradásához.

A főesperes hangsúlyozta: István döntése, hogy népét a nyugati kereszténységhez csatolja, nemcsak politikai bölcsesség, hanem mély lelki látás is volt. „Ha nem lett volna István, tragédia sújtotta volna népünket. Ő volt az, aki a Kárpát-medencét a kereszténység védőpajzsává tette” – mondta Bodó Imre.

A szónok arra is figyelmeztetett, hogy a kereszténység nem merülhet ki a külsőségekben. „Nem elég megkeresztelkedni, hanem a belső embernek is meg kell újulnia” – emelte ki. E gondolat mentén arra buzdította a híveket, hogy a szívüket közelítsék Istenhez, hiszen csak így lehet hiteles a vallásosság. Példákat is hozott a mindennapi életből: a szülőkkel való bánásmód, a házasság szentségének tisztelete, valamint az idősek iránti felelősség mind-mind azt mutatja, mennyire van jelen Isten az ember szívében.

A prédikáció fontos része volt a remény erényének bemutatása. Az egyház jubileumi évében a remény évét hirdette meg, s a főesperes ennek szellemében szólt a közösséghez: „A remény az a híd, amelyet szívünkben építünk. A léleknek ajtói vannak – nyissuk meg őket, hogy a dicsőség királya beléphessen.”

A reményről szólva Bodó Imre úgy fogalmazott: ez az a készség, amely nehézségek, háborúk, válságok idején is erőt ad a megújuláshoz. Nem csupán passzív várakozás, hanem aktív hozzáállás, amely új utak, megoldások keresésére ösztönöz.

Hagyományőrzés és identitás

A főesperes beszédében kiemelte a hagyományőrzés jelentőségét is. Felidézte a kézdiszéki templomok és szakrális emlékek gazdag örökségét, amelyek nemcsak a múlt emlékei, hanem ma is élő tanúságai a hitnek. „Őrizzük mindazt, amit őseinktől kaptunk – szakrális és profán emlékeket egyaránt” – mondta. Példaként említette a falusi keresztekhez kötődő hagyományokat, amelyekben az egyszerű emberek hite és áldozatkészsége fejeződik ki.

A perkői búcsú prédikációja nem csupán történelmi visszatekintés volt, hanem üzenet a ma emberének is. Bodó Imre rámutatott: a keresztény gyökerekből fakadó értékek – a család, a közösség, az önzetlen szolgálat és az Istenbe vetett bizalom – adják meg a nemzet megújulásának lehetőségét. „Ősi gyökérből új hajtások fakadnak” – zárta gondolatait, utalva arra, hogy a magyar nép jövője a múlt értékeinek továbbvitelében rejlik.

A résztvevők számára a búcsú nem csupán vallási esemény, hanem identitásunk és közösségi összetartozásunk ünnepe is. A főesperes szavai megerősítették, hogy a kereszténységben gyökerező nemzeti hagyományaink ma is eligazítást adhatnak az élet nehézségei között.

A Perkő így ismét bizonyította: nemcsak a múlt emléke, hanem a jelen és a jövő formálója is, ahol a hit, a remény és a szeretet képes újra és újra életet fakasztani a közösségben.