Ezeréves üzenet Erdély szívében – Így ünnepelt a magyarság Sepsiszentgyörgyön
Több százan gyűltek össze Sepsiszentgyörgyön augusztus 20-án, hogy a magyar államalapító, Szent István napját méltó módon ünnepeljék. A szentmisét követően a templom udvarán koszorúzták meg Szent István szobrát, miközben Miklós Zoltán parlamenti képviselő az összetartás, a hit és a közösség megőrzésének fontosságáról beszélt.
Sepsiszentgyörgyön a Szent József római katolikus templomban és annak udvarán zajlott az idei augusztus 20-i ünnepség, amelyen a magyar közösség több száz tagja vett részt. A szentmise és a megemlékezés keretében Miklós Zoltán háromszéki parlamenti képviselő szólt az ünneplőkhöz, kiemelve, hogy Szent István király öröksége ma is megtartó erőt jelent a magyarság számára.
Miklós Zoltán beszédében hangsúlyozta, hogy augusztus 20-a nem csupán az államalapítás ünnepe: „István nemcsak országot alapított, hanem a keresztény Európába ágyazta nemzetünket. Ma, ezer év múltán – fájdalommal kell kimondanunk – a keresztény Európa veszélyben van, értékei meginognak, az erkölcsi rend helyét egyre inkább a gyökértelenség veszi át.”
Hangsúlyozta, hogy a megtartó erő ma is ugyanaz, mint István korában: a hit, a közösség, az összekapaszkodás és a szülőföldhöz való hűség. „Mi, erdélyi magyarok, jól ismerjük a próbatételek ízét. Tudjuk, milyen az, amikor egyik kezünkkel védekezni kell, a másikkal pedig építeni. Megszoktuk, hogy kisebbségként kétszer annyi erőfeszítést kell tennünk a megmaradásért” – mutatott rá.
A sepsiszentgyörgyi képviselő felhívta a figyelmet arra is, hogy az ünnep reményt ad a mindennapok nehézségei közepette: „Ma, amikor a szomszédban fegyverek ropognak, amikor gazdasági nehézségek szorítják családjainkat, feltehetjük a kérdést: kell-e, lehet-e ünnepelni? A válaszom: igen, éppen ezért kell ünnepelni! Az ünnep nem a gondok hiánya, hanem a remény jelenléte.”
Miklós Zoltán a közösség összefogásának fontosságát a kenyér szimbolikájával illusztrálta: „Ahogy a búzaszemek egyesülnek a kenyérben, úgy kell nekünk is összekapaszkodnunk, hogy közösségként erősek legyünk. Ha ezt tesszük, akkor megmaradunk – itt, ezen a földön, amely őseink öröksége és gyermekeink jövője.”
„Kívánom, hogy mindig legyen kenyér az asztalon, és legyen, kivel körbeülni azt az asztalt. Legyen bátorságunk dönteni, legyen erőnk építeni, és legyen jövőnk ezen a földön. Isten áldja a magyarságot, Isten áldja a közösségünket, és Isten áldja Szent István örökségét itt, Erdélyben, Székelyföldön!” – zárta beszédét Miklós Zoltán.
A sepsiszentgyörgyi ünnepi esemény további részeként megkoszorúzták Szent István mellszobrát, majd a rétyi Kováts András Ifjúsági és Koncert Fúvószenekar előadásában hangzott el az István, a király rockopera fúvósokra átdolgozott változata. Ezt követően Páll Fanni, a Székely Mikó Kollégium XII. osztályos diákja Kós Károly Az országépítő című regényéből olvasott fel részletet.
Dénes Előd református esperes a kenyérhez fűződő tisztelet fontosságára hívta fel a figyelmet: „A megélhetést kenyérkeresetnek nevezzük, aki kenyeret ad, az megélhetést biztosít; aki elveszíti az állását, elveszíti a kenyerét is. Adjunk hálát mindennapi kenyerünkért.” A Diószegi pékség felajánlásából származó nemzeti színű szalaggal átkötött kenyereket Ilyés Zsolt katolikus plébános áldotta meg, majd osztották szét az ünneplők között. Az eseményt a Miatyánk, valamint a magyar és székely himnusz közös eléneklése zárta.
CSAK SAJÁT