Székelyföld második legnagyobb búcsújáró színhelye a kézdiszentléleki Perkő: Csíksomlyó után itt gyűl össze a legtöbb hívő, hogy egyrészt adózzon az államalapító Szent István király nevét viselő kápolna előtt, másrészt részt vegyen a községhez tartozó Kiskászon búcsús ünnepségén. Idén is több ezren jelentek meg a legendákkal övezett festői hegycsúcson.

A kézdiszentléleki ünnepségnek két része van, vasárnap délelőtt a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente 2009-ben felavatott Szent István-szobra előtt gyűlt össze pár száz ember, hogy helyi és anyaországi méltóságok jelenlétében adózzon az államalapítás évfordulója előtt.

Az egybegyűlteket Gergely Zoltán nyugalmazott tanító üdvözölte, utána Kézdiszentlélek polgármestere, Balogh Tibor szólt a jelenlévőkhöz. „Büszkének kell lennünk a több mint ezeréves államra; a nemzeti egységre, mely annak dacára töretlen, hogy határok szabdalják. Gondolnunk kell határon túli testvéreinkre, akik az anyaországban és a többi elszakított területeken ma is egyek velünk, és e napon díszbe öltöztetik a szívüket” – mondta. A polgármester szerint államalapító királyunk legfőbb törekvése a béke és jó viszony megteremtése volt, a Kárpát-medence fejlődését és felvirágzását is ebben látta. Ennek a gondolkodásnak a része volt az erős ország, amit hittel és akarattal vértezett fel. A hit jelentette szabadság adja meg az erőt, ami nélkül nem építhető és nem tartható meg egyetlen közösség sem” – mondta Balogh Tibor.

A polgármester kiemelte: „2023-ban is azt tudjuk ünnepelni, hogy van hitünk. Van bennünk szeretet a szülőföldünk és minden nemzettársunk iránt, éljen az bárhol a nagyvilágban: együttműködési szándék vezérel bennünket.” Hozzátette: a minőségből nem szabad engedni, a lelkiismeretes munkát kell folytatni a kultúrában, a közéletben, a hivatásban, legyen szó község fejlesztésről a közösségi élet megszervezéséről a hitünk megéléséről.

„Mi ma bizakodóak tudunk lenni, mert itt mifelénk ma is épülnek új templomok, ma is öntenek harangot, és ma is együtt tud lenni a közösség. Azt is láthatjuk, hogy a régit itt felénk nem feladják, hanem felújítják, szorgos kezek dolgoznak nap mint nap. Ezért mi bizakodóak vagyunk, és bátran bátorítva mondom én magam is: ott, ahol helye van az újnak a régi mellett, ott, ahol a holnapot a tegnapi napra építik, és ott, ahol a vékony gyökerek, a hajszálerek életben maradnak, ott erős közösség él, amely képes megmaradni, képes újat teremteni, képes tervezni és építkezni.”

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a szülőföldön maradásra, az elköltözöttek hazatérésére buzdított ünnepi beszédében, Szent István király örökségére alapozva mondandóját. „Egy olyan ország alapjait rakta le, amelyik túlélte az évszázadok viharait. Idegen népek gyűrűjében, a keleti és a nyugati világ szorításában országot és hazát alapított, megerősítette a magyar nemzetet. Nem percnyi politikus volt, hanem államférfi, aki nemzedékekben gondolkodott. Az ő éleslátása és vasakarata nélkül ma talán csak porfelhő lennénk, amelyet a szél terel idébb-odább. Az ő hite nélkül eddig eltűntünk volna a hódító népek kardjainak csapásaiban” – mondta.

Tamás Sándor szerint „Erdély és a Székelyföld közös alkotás”, mindannyiunk tulajdona. Mindannyiunké, akik azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte. „Azoké legyen, akik szeretik ezt a tájat, az itt lakó embereket, akik szeretik a szántóföldek, a legelők és az erdők illatát. Székelyföld azoké legyen, akik akkor is szeretik, amikor nem könnyű szeretni. Azoké legyen, akik akkor is hazajönnek, amikor máshol könnyebb az élet. Azoké legyen, akik akkor is maradnak, amikor nem könnyű maradni. Azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik hisznek benne. Aki mindig a hegytetőn állt, aki nem küzdött meg azért, hogy a csúcsra jusson, az nem ismeri a feljutás örömét. Nekünk, magyaroknak mindig meg kellett küzdenünk azért, hogy eredményt érjünk el. Itt, Székelyföldön élni sosem volt könnyű feladat. De az elmúlt ezer esztendőben mindig megtaláltuk a módját annak, hogyan alakítsuk a sorsunkat” – mondotta Tamás Sándor.

Az ünnepi felszólalók között volt még Sóos Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának konzulja és Kézdiszentlélek testvértelepülésének, Nyékládháza polgármestere, Tóth Balázs is. Mindketten az államalapító király intelmeire és jövőbe vetett bizalmára építették beszédüket.

A helyi egyházi kórus közreműködésével zajló rendezvény koszorúzással és Pál Ferenc helybéli plébános áldásával ért véget, majd a jelenlévők elindultak a perkői golgotára, ahol keresztúti ájtatosságokat végeztek az utat szegélyező kőkereszteknél.

Csak egy nemzet van, nincs határ

A perkői nyeregbe érkező több ezer embert lovasok vezették, majd a tömeg a parányi Szent István kápolna előtt lévő szabadtéri oltárhoz vonult, ahol a szentmisét a környékbeli papság részvételével a budapesti Gazdagréti-Szent Angyalok plébánia plébánosa, dr. Szederkényi Károly Miklós celebrálta.

Az anyaországi plébános párhuzamot vont a sziklára épült szentistváni anyaország és a megmaradásban való hit között, amit átvitt értelemben a felsőháromszéki szent hegy, a Perkő szimbolizál. Úgy vélekedett: a magyarság kereszténységbe vetett hite egy kapaszkodópontot jelent a háborúkkal sújtott, folyamatosan változó világban, amiben egy ami biztos: az államalapító által is megfogalmazott értékek biztos pontot jelentenek, bizalmat lehet ezer év távlatából is beléjük fektetni. „Talán sokan úgy gondolják, hogy kicsiny nép vagyunk – hiszen nem vagyunk túl sokan még ha az összmagyarságunkat is nézzük – de mégis valami sajátos és fontos küldetést kaptunk a jóistentől. Olyan példaadó és tanúságtevő küldetésünk van, amit meg kell tennünk, mert ha nem tesszük meg, akkor magunkat is elveszítjük, és mindazokat, akikért felelősséggel tartozunk” – mondotta a szentmise szónoka.

Befejezésképpen azt hangsúlyozta: nem országokban, hanem nemzetben kell gondolkozzon a magyarság és a sorsa alakulásáért tennie is kell.