Nehéz és gyakran nem is veszélytelen, ha az ember jóslásra adja a fejét. Lehet jövőt jósolni, úgy nagy általánosságban, vagy csak egy meghatározott területre szűkíteni az előrelátás vágyát, például gazdasági trendeket vagy tőzsdei folyamatokat előrejelezni. Valamikor állatbélből, ürülékből, jóval később kávézaccból jósoltak. Manapság, bármi legyen a téma, tudományos eszközöket és módszereket használnak a jóslások alátámasztására, és használják a statisztikai hibahatár fogalmát is. A jóslat aztán vagy beválik vagy nem. Szerencsés esetben részlegesen válik be, aztán így is, úgy is lehet értelmezni, ebből nem lesz semmi baj.

A modernkori jóslás egyik legnépszerűbb formája az időjárás-előrejelzés. Milliárdnyi ember követi a rádióban, a televízióban és az Interneten, hogy mit hoz, ha nem is a jövő, de a holnapi, holnaputáni időjárás? Gyakran egy-két hétre is előrejeleznek, de a „műsorváltoztatás” jogát mindig fenntartják maguknak a meteorológusok. Tény, hogy minden műholdas-, számítógépes- és mesterséges intelligencia-rendszer ellenére, még ma is csak egy két-nappal lehet nagy bizonyossággal előrejelezni a várható időjárást, néha még ilyen rövid időre sem. Régi vicc, ha a híradóbeli szolgálatos meteorológus szép, napos időt jelent be, nyugodtan vehetjük az esernyőnket, mert esni fog. Ő is ezt teszi!

Ritkábban, vannak fordított esetek is: esőt, vihart jeleznek, aztán mégis ragyogó lesz az idő. Ez történt augusztus 20-án Magyarországon, mikor az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) kedvezőtlen időjárás-előrejelzése alapján Budapesten lefújták a hagyományos Szent István-napi tűzijátékot, mely az idén ráadásul Európa legnagyobb tűzijátékaként volt beharangozva. Az égiháború elmaradt, de azonnal kitört a politikai vihar. Két napra a félresikerült időjóslás után, a kormány – pontosabban Palkovics László innovációs és technológiai miniszter – kirúgta állásából az OMSZ elnökét és szakmai alelnökét. Világhír lett belőle. Most az OMSZ teljes vezérkara szolidáris közleményben tiltakozik a kormánynak a meteorológus szakmával szembeni eljárása ellen. Később a kormány részéről tisztázták, hogy nem ezért kellett a két vezetőnek mennie, pontosabban az augusztus 20-i eset csak az utolsó utáni csepp volt ama bizonyos pohárban.

Mindenképpen nagyon szokatlan, ami történt, rosszemlékű, állampárti eljárást idéz fel, és kellemetlen kérdéseket vet föl. Ki és miért felelős? Viszonylag könnyű lenne tisztázni, hogy szakmailag történt-e tévedés, és ha igen, akkor ki tévedett? Ezt követelik az OMSZ munkatársai is, de kérésük a kormány süket füleire talált. Ez hiba. A tűzijáték lefújását, egy héttel való halasztását az erre a feladatra külön felállított, soktagú operatív törzs döntötte el, nem a meteorológusok, de most bűnbaknak kiáltották ki az időjósokat. Ez a tudománytalan és kicsinyes hozzáállás azért különösen veszélyes, mert megvan az esélye annak, hogy a közeljövőben, például már az elhalasztott tűzijáték esetében is, a meteorológusok félelmükben akkor is szép időt jeleznek, ha viharfelhők gyülekezek az égen. Hogy mit jelenthet egy az augusztus 20-ai ünnepi rendezvényekre lecsapó vihar, azt láttuk 2006-ban, mikor öten meghaltak, több százan pedig megsebesültek. Ilyen szomorú eseményeket mindenképpen el kell kerülni, ezért az operatív törzs helyesen járt el akkor, amikor halasztott.

Zajlik a vihar az ügy körül, van, aki már szabotázst is feltételez az meteorológusok részéről, pedig az igazi kérdés nem ez kellene legyen. Az igazi kérdés az, hogy egyáltalán meg szabadna-e rendezni „Európa legnagyobb tűzijátékát” az elszabaduló gazdasági válság, a szomszédban dúló háború réme és a teljesen nyilvánvaló környezetkárosítás körülményei között? Nagyon sok és komoly gyakorlati szempont szól a tűzijáték megrendezése ellen, és csak nagyon kevés – mind érzelmi – mellette. A néhány perc alatt elpuffogtatott óriási összegnek nagyon is meg lenne a helye, például az egyre nagyobb nyomás alatt levő szociális rendszerben, persze, a pénz ebbéli felhasználása sokkal fényszegényebb, színtelenebb és csendesebb is lenne. Sok vidéki város vezetősége – pártállástól függetlenül – okosan lemondta az augusztusi tűzijátékot és a pénzt a rászorulókra fordítja.

Milyen döntést hozna Szent István, a bölcs államalapító? Áldozna-e a hiúság oltárán? Nem az időjósokra hallgatna, hanem a papokra és mindenekelőtt saját lelkiismeretére, az biztos. Mert vannak önfeledt, bőséges, tűzijátékos idők, és vannak gondfogott történelmi időszakok, mikor az emberek és a nemzet túlélése, nem a hivalkodás a legfontosabb szempont. Szent István megparancsolta, hogy minden tíz falu építsen fel egy templomot. Nem pogány fény-, hang- és füstjeleket adott tehát a népnek, de hosszan maradandót épített! Legnagyobb ajándékunk az államalapítónak a tűzijáték elhagyása lenne. Lesz elég bátorságunk egyszer a szépen csillogó, de talmi értékről lemondani valami sokkal fontosabbért cserébe?

(Botítókép forrása: MTI)