Szikszai Lajos születésének 200. évfordulójáról emlékeztek meg kedd délután a XXII. Szilágyságkutatás-konferencia keretében. Az előadók a rendezvényen felidézték az egykori politikus, alispán életét és munkásságát, a szilágyságért és Zilahért tett erőfeszítéseit és közösségépítő tevékenységét.

Az esemény a zilahi református temetőben kezdődött, ahol a résztvevők megkoszorúzták Szikszai Lajos síremlékét, amely felújítását követően a központi temető egyik legszebb és legméltóbb síremlékévé vált. A program a Szilágy Megyei Kulturális és Művészeti Központ Porolissum termében folytatódott, ahol tudományos előadások és kulturális programok várták az érdeklődőket a XXII. Szilágyságkutatás-konferencia keretében.

A rendezvényt Kovács Kuruc János, az EME–Zilah és Vidéke fiókszervezetének elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva Szikszai Lajos meghatározó szerepét: „Az egykori politikus és alispán nem csupán vitéz katona és huszár volt, hanem közösségpártoló, a vármegye fejlődését előmozdító személyiség. Neki köszönhetjük Zilah mai arculatát, a vármegyeházat, az igazságügyi palotát, a kórházat és a Wesselényi-szobrot, valamint Szilágy megye monográfiáját, amely a Petri Mór által létrehozott hatkötetes munka formájában máig a megye történetének alapműve.”

A konferencia kulturális műsorral kezdődött: Gáspár Attila tanítványai, Máté Lilla és Máté Zsolna citerazenével kísért dalokat adtak elő, majd a zilahi L’Adyk együttes ünnepi műsora következett.

Fazakas Miklós, Zilah alpolgármestere Szikszai Lajos közösségi szerepvállalását és a kulturális örökség megőrzésében betöltött szerepét méltatta, mondván „Szikszai Lajos hidat képez múlt és jelen között. Szerényen, de következetesen dolgozott a közösségért, összekapcsolta a tudományt a mindennapok valóságával, a hagyományokat pedig az újjal. Felelősségünk, hogy ezt az értéket megőrizzük és továbbadjuk.” Hangsúlyozta, hogy a városvezetés célja, hogy Zilah mindig is otthont biztosítson a tudomány, a kultúra és a közösségi értékek, valamint a keresztyén elvek számára.

A tudományos előadások sorát Dr. Sipos Gábor, az EME alelnöke nyitotta, aki Szikszai Lajos életútját és történelmi szerepét ismertette. Előadásában szólt a neves alispán 1825. november 25-i születéséről, származásáról, jogi tanulmányairól, valamint katonai és közéleti pályafutásáról. Részletezte, hogy Szikszai közreműködésével vált Zilah Szilágy vármegye székhelyévé, és ő irányította a város építészeti és közigazgatási fejlődését: vármegyeház, Vigadó épülete, megyei kórház.

Arculatformáló alispán

A szabadságharc idején Szikszai Lajos a szegedi honvéd zászlóaljba vonult be közlegényként, és 1849 nyaráig számos csatában vett részt, miközben századosi rangig emelkedett. Ugyanabban az évben ősszel a császári hadsereg soraiba sorozták be, majd leszerelése után szülőfalujában gazdálkodott. 1860-ban kezdte közéleti pályafutását: a diósadi járás szolgabírójává választották, ám a provizórium idején lemondott. 1862-ben sikeres vizsga után ügyvédi oklevelet szerzett, hamarosan jó hírnévre tett szert, és a Wesselényi család uradalmi ügyvédjévé választotta. 1875 és 1881 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett a szabadelvű párt színeiben, elsősorban a bizottsági munkákban. Tudományos érvelésének köszönhetően 1876-ban a Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék egyesítéséből létrehozott Szilágy vármegye központja Zilah lett, nem Szilágysomlyó. 1883 decemberében a fiatal vármegye alispánjává választották, ezt a tisztséget haláláig, kétszeri megújítással töltötte be. Másfél évtizedes tevékenysége során Zilah mai arculata formálódott.

Társadalmi munkája is jelentős volt: 1891-ben a Wesselényi Miklós szobor szoborbizottságának elnöke lett, és a Fadrusz János által készített mű 1902-ben került felavatásra. Ugyanígy Fadrusz alkotása, a Tuhutum-emlékmű is.

Az előadó hozzátette, Szikszai Lajos szenvedélyesen érdeklődött a történelem iránt, és lelkes gyűjtőként régészeti leleteket, bronztárgyakat, kerámiát, római kori emlékeket és feliratokat szerzett be. Porolissumon ásatásokat is végzett, és 1881-ben megalapította a Wesselényi és Múzeumi Egyesületet. Gyűjtőmunkáját Fetzer J. Ferenc is méltatta az 1897-es Archaeologiai Értesítő évfolyamában, kiemelve Szikszai sokoldalúságát, a régészet iránti lelkesedését és a múzeumba került gazdag gyűjteményét, amely az őskori, római kori és középkori emlékeket is magában foglalta.

Gyűjteményének érdekességei közé tartozott például a goroszlói bronzkard, a krasznahorváti bronzcsákányok, valamint egy 22 cm magas, 1555-ből származó füles mozsár, melyet Tasnád-Szántóról kapott. A társulati hírek szerint a Szilágy megyei múzeum alapjait is Szikszai tevékenysége tette lehetővé, melynek köszönhetően a gyűjtemény a megyei múzeumban őrzi emlékét.

A vármegyeház kisebb tanácstermében a gyűjteményt négy üveges szekrényben helyezték el, tematikusan: őskor, bronzkor, római kor, népvándorlás és középkor. Nem sokkal később, 1903-ban Finály Gábor régész már egy szekrényben találta a gyűjteményt.

Szikszai Lajos gazdag oklevél- és iratgyűjteményt is összeállított, különösen a Szilágyság történetének írott emlékeire koncentrálva. Fontos szerepet játszott Szilágy vármegye monográfiájának létrehozásában: 1885-ben kezdeményezte a munka elindítását, és a Wesselényi Kollégium tanárát, Petri Mórt kérte fel a hatkötetes monográfia elkészítésére. A gazdag levéltári anyag és több mint 600 kötetes könyvtára, amelyet a kollégiumnak adományozott, kulcsfontosságú volt a kutatáshoz. Könyvtára több mint 1000 címet, körülbelül 300 folyóiratot és 104 térképet tartalmazott.

Elkötelezett támogató

Lakóné Hegyi Éva muzeográfus elmondta, hogy Szilágysámson büszke egykori szülöttjére: a szilágysámsoni általános iskola 2005 óta Szikszai Lajos nevét viseli, és 2019-ben mellszobrot avattak tiszteletére.

Hangsúlyozta Szikszai elkötelezettségét a helyi közösségek támogatása iránt, valamint az adományozás és a kulturális örökség megőrzésének fontosságát. Bár alispánként jelentős hatalommal bírt, Szikszai Lajos elsősorban ember volt: soha nem feledkezett meg a közösségekről, és saját vagyonából adományokat juttatott szülőfalujának és a református gyülekezetnek. Újabb érdekességként feljegyezték, hogy 1880 körül, amikor a sarmasági templom leégett és a torony harangjai megolvadtak, Szikszai Lajos saját harangot ajándékozott a helyreállításhoz.

A konferencián László László történelem tanár és Kürti Barna multimédiás előadásban mutatta be Szikszai személyiségét és hagyatékát, míg Varga Adél érdekességeket osztott meg a neves alispán életéből. Kiemelte, hogy Szikszai Lajos még egy merényletet is túlélt.

A rendezvény végén átadták a Petri Mór-díjat, melyet idén a Bogdándi Petri Mór Általános Iskola igazgatója, Mészáros Lőrincz vehette át. A XXII. Szilágyságkutatás-konferencia nem csupán a 200 éves évfordulót ünnepelte, hanem hangsúlyozta Szikszai Lajos örökségének fontosságát, valamint a helyi közösség elkötelezettségét a kulturális és tudományos értékek megőrzésében.