Az utóbbi években megszokott módon, két helyszínen, a Kalász negyedi kopjafánál és a Gloria Victis emlékműnél emlékezett Csíkszereda közössége az 1956. október 23-án kitört budapesti forradalom és szabadságharc évfordulójára.

A megemlékezés a Kalász negyedi temető mellett felállított kopjafánál kezdődött, ahol Puskás László színművész az idén májusban elhunyt Nagy Benedek Erdélyi kötéltánc című kötetéből idézett részleteket. Ezt követően Szungert Balázs első beosztott konzul osztotta meg ünnepi gondolatait, majd Darvas-Kozma József esperes és Szatmári Szilárd református tiszteletes mondott áldást. A koszorúk elhelyezése után a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar felvezetésével égő fáklyákkal vonultak a résztvevők a Gloria Victis emlékműhöz.

A magyar Himnusz közös eléneklése után Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere köszöntötte a megemlékezésen megjelenteket. „Kívánom azt, hogy ez a szép este erőt adjon, és a szabadság ízét soha ne felejtsék” – fogalmazott a városvezető.

Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes köszöntőjében rámutatott: október 23-a egyet jelent a meg nem alkuvással. Nemcsak egy történelmi pillanat, hanem a szabadságért való mindenkori harc és kiállás szimbóluma, emelte ki. Hozzátette: 1956-ban a magyar nép bátran lépett fel a zsarnokság és az elnyomás, a kommunista diktatúra ellen.

„Az utcákon fiatalok, munkások, diákok, értelmiségiek fogtak össze azért, hogy visszaszereznék mindazt, amit megpróbáltak tőlük örökre elvenni: a szabad szót, a hitet, az önrendelkezés jogát” – mondta Tánczos Barna, aki ezt követően felidézte a budapesti forradalom Erdély-szerte keltett hullámait, majd az azt követő megtorlásokat és megemlékezett Nagy Bendekről, aki a szabadságért, az erdélyi magyar közösségért emelt szót egész élete során.

Hangsúlyozta: mindig voltak olyanok, akik „megpróbálták visszavenni” az erdélyi magyarság szabadságjogait. „Megpróbálták sárba tiporni, relativizálták, megkérdőjelezték a szabadsághoz, a nyelvünkhöz, a történelmünkhöz, a jövőnkhöz való jogunkat. Éppen ezért a szabadságunk szimbólumainak és a kisebbségi jogainknak a védelme mindennapi küzdelem. A parlamentben, a kormányban, a jégpályán, a focimérkőzések lelátóin, az iskolában, az egyetemen, a munkahelyen, a tömbmagyarságban vagy a szórványban, városon vagy falun a mindennapunk küzdelme kell maradjon” – emelte ki Tánczos Barna.

A szabadság nem csak egy eszme

„Ahogy ’48-ban vagy ’56-ban, most se túlzás azt mondani, hogy forradalom zajlik. Ez nem a szabadság forradalma talán, de az innováció, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia forradalma, egy olyan forradalom, amely gyorsabban és mélyen fog megváltoztatni mindent körülöttünk, mint a legutolsó ipari forradalom például. A kérdés ma is ugyanaz: képesek vagyunk-e ’56-os módra forradalomba állni? Képesek vagyunk-e lemondani a komfortzónánkról? Képesek vagyunk-e kockáztatni a kényelmünket, hogy megőrizzük a szabadságunkat? Mert a szabadság nem csak egy eszme. Azért dolgozni kell, fel kell építeni, és ahhoz gazdaságilag is erősnek kell lennünk. A szabadságunkat csak akkor tudjuk megőrizni, ha ezekről a forradalmakról nem maradunk le, hogy ezeket a hullámokat meglovagoljuk és nem engedjük magunkat. Nincs igazi szabadság gazdasági fejlődés nélkül. Ahogy az ’56-os hősök nem tétlenül nézték a szabadságharcosokat, úgy mi sem tehetünk mást, mint aktívan részt kell vegyünk ezekben a forradalmakban” – osztotta meg a miniszterelnök-helyettes.

„Október 23-a egy szimbolikus nap. Nem csupán a történelmi könyvben kötelező tananyag, nemcsak az iskolai ünnepségek kelléke, de a teljes magyar nemzet szabadságvágyának és önrendelkezésének legtisztább megnyilvánulása” – emelte ki Palkovics László, Magyarország Kormányának mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosa. Kiemelte: miközben Budapesten fegyverrel harcoltak a szovjet elnyomás ellen, addig Székelyföldön és Erdély-szerte a magyar értelmiség, a diákok és a munkások szolidaritásukkal, kiállásukkal mutatták meg, hogy „a nemzet sorsa közös”.

„A forradalom leverését követő megtorlás itt éppen olyan kegyetlen volt, bizonyítva, hogy az elnyomó hatalom pontosan értette: a magyar szabadság eszméje oszthatatlan. A huszadik század tragédiái mélyen átformálták a nemzetről való gondolkodásunkat. A nemzeti összetartozás nemcsak kulturális adottság, hanem sorsközösség és aktív felelősségvállalás is” – fogalmazott a politikus. Ezt követően kitért a 2026-ban esedékes magyarországi parlamenti választásokra is.

„A nemzeti kormány továbbra is számít minden magyar emberre. Ahogy a határokon túli magyarság számíthat ránk, úgy mi pedig számítunk a határon túli magyarságra. Azért arra buzdítok mindenkit, hogy éljen a szavazati jogával és vegyen részt a jövő évi választásokon. Minden magyar szavazata számít. Minden leadott voks a nemzet összetartozást és a közös jövőt erősíti. 1956 hősei a szabadságunkért adták életüket, a mi felelősségünk, hogy ezzel a szabadsággal éljünk és egy erős, cselekvőképes, a jövőjét kezében tartó nemzetet építsünk” – mondta Palkovics László.

Hajdu Gábor parlamenti képviselő beszédében kiemelte: 1956-ban a magyarok megmutatták a világnak, hogy a nemzet szabadságvágyának nem szabhatnak határt. „Megmutatták a következő generációnak, hogy számunkra a szabadság nem kérdés, hanem döntés, nem kegy, hanem jog. (…) A magyarok mindig elutasították azokat a hatalmi törekvéseket, amelyek korlátozni vagy sérteni akarták szabadságunkat. Ilyenek vagyunk, ez belénk van kódolva. Nem fogadunk el jogsértő önkényt az egyházaink, a hitünk, történelmi szerepünk megkérdőjelezését. Bárhonnan jön és bárhogyan van csomagolva az, de testvérként élünk együtt azzal, aki tiszteletben tartja létünket és történelmi jogainkat itt, Erdélyben és bárhol Európában” – fogalmazott a politikus.

A megemlékezésen közreműködött Szabó Enikő, a Csíki Játékszín színművésze, a Nagy István Művészeti Szakközépiskola diákjai, valamint a Cimbaliband zenekar. Az estét egyházi áldás, közös ima, majd koszorúzás és a székely himnusz zárta.