Csíkszereda Városháza, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete idén is méltó módon tisztelgett az 1956. október 23-án Budapesten kitört forradalom hősei és mártírjai előtt. A megyeszékhelyen a központi ünnepség a Gloria Victis emlékműnél zajlott késő délután. Ez alkalomból a Mikó-vár, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Csíki Mozi épülete díszkivilágítást és piros-fehér-zöld „öltözetet” kapott.

„67 évvel a forradalom után egyre kevesebbek vannak közöttünk, akik élő szemtanúi ennek a kornak, és egyre többen vannak azok, akiknek nemcsak 1956-ról, hanem az elkövetkező kommunista diktatúra időszakából sincs személyes emlékük. Számunkra, akik nem csak a történelemkönyvekből ismerjük ezt az időszakot, nagy felelősség, jelentős feladat hárul” – fogalmazta meg gondolatait Korodi Attila. Csíkszereda polgármestere ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Mi, magyarok 1956-ban jól döntöttünk. Fellázadtunk, felegyenesedtünk és harcoltunk. Szabadság a rabsággal szemben, függetlenség a megszállás ellen, magyar hazafiak a kommunisták ellen. Ma arra a csodálatos napra emlékezünk, amikor mi, magyarok megmutattuk magunknak, a világnak és az ellenségeinknek, kik is vagyunk valójában. Arra a napra, amikor hatalmas erő költözött belénk, és megremegtek a kommunista uralom tartópillérei. Arra a pillanatra, amely örökké élni fog a világ emlékezetében. A magyarok szempillantás alatt magukra találtak, és a magyar név megint szép lett, méltó régi, nagy híréhez. Arra a pillanatra, amikor ugyanazt akarta a bíboros és az esztergályos, az akadémikusok és a pesti srácok, a főherceg és a partizánból lett hadügyminiszter, a budapesti, a kolozsvári és a csíkszeredai. Arra az érintésre, amely áthatolt a nemzetrészeket akkor elválasztó vasfüggönyön, átjárta az kolozsvári diákgyűléseket, Csíkszeredába is eljutott, majd a szamosújvári börtönök celláiba is. Az a közösség, aki nem tekint vissza, aki nem ismeri és nem tiszteli a saját történelmét, az nem életképes és idővel elveszik” – mutatott rá az elöljáró. Csíkszereda első embere felhívta a jelenlévő sokaság figyelmét arra, hogy a szabadságunkért vívott harc nem alkalomszerű, hanem mindennapos! Példaként említve az erdélyi magyarság mindennapos küzdelmeit, szabadságharcait: „augusztusban a kormány a kulturális- és sportéletünket veszélyeztette, múlt héten pedig törölni akarták azt a jogszabályt, amelynek értelmében magyarul is feliratozni kell azokat a szobrokat és emlékműveket, amelyek magyar vonatkozásúak. Mindkét esetben sikerült hallatni a hangunkat, az első esetben éppen Csíkszereda volt az élvonalban, nekünk sikerült elindítani egy egész országos mozgalmat, amelynek eredményeképpen végül nem csorbult városunk kulturális- és sportélete, a második esetben az RMDSZ szenátusi frakciójának kemény kiállása mentette meg közösségünket” – mutatott rá Korodi Attila.

A megemlékezésen beszédet mondott Répássy Róbert, a magyar kormány igazságügyi minisztériumának parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes is, hangsúlyozván, hogy „a szabadság iránti vágy elpusztíthatatlan, egy nép szabadság iránti vágya pedig különösen az. Ezeréves megmaradásunk egyik titka, egyedülálló nyelvünkön kívül, a szabadság szeretete.”

Az ünnepi beszédek és a történelmi egyházak elöljáróinak áldása után a koszorúk elhelyezése következett, majd a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében a megemlékezők elénekelték a székely himnuszt.