Együtt dobbanó szívvel adott hálát a magyargoroszlói református közösség temploma 190 éves jubileumán. Az alkalom nemcsak a múlt iránti tisztelet, hanem a közösség összetartozásának ünnepe is volt.

Vasárnap hálaadó istentisztelet keretében emlékezett meg a magyargoroszlói református gyülekezet templomának 190 éves fennállásáról, amelyen Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a hívő ember élete Krisztussal való együtt munkálkodásban nyeri el értelmét. A püspök hangsúlyozta: a 190 év nem csupán az épület fennállásáról szól, hanem arról a hitről és kitartásról, amellyel nemzedékek szolgálták és őrizték meg Isten házát.

„Krisztussal együtt kell munkálkodnunk, ez a keresztény élet alapja” – mondta, majd hozzátette, úgy kell élni, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. A püspök arra buzdította a jelenlévőket, hogy vigyék magukkal Isten igéjét és szeretetét a hétköznapokba is, és munkálkodjanak továbbra is együtt Krisztussal.

Kádár György Tamás esperes igehirdetésében arra emlékeztetett, hogy az úrvacsora nem pusztán ünnepi kellék, hanem Krisztus áldozatának és az Istennel való megbékélésnek szent alkalma: „Az úrvacsora nem csupán egy ünnepi tartozék. Többet kell, hogy jelentsen annál, hiszen Jézus Krisztus élete árán kötött velünk új szövetséget.”

Az esperes rámutatott: mindannyian bűnben születünk, de Krisztus áldozata által lehetőségünk van a békességre, Istennel, önmagunkkal és egymással is. „Isten nemcsak megbékéltetett önmagával, hanem megbékéltetett önmagammal is. Ez a kegyelem az úrvacsora üzenete: hogy nem vagyunk többé ellenségek, hanem Isten gyermekei.”

Kis Bálint helyi református lelkész ünnepi beszédében felidézte a magyargoroszlói gyülekezet több évszázados múltját, és betekintést nyújtott abba a hitből fakadó kitartásba, amely nemzedékeken át megtartotta a helyi közösséget. A lelkipásztor elmondta, hogy a falu múltja jóval messzebbre nyúlik vissza, mint a templom 1835-ös felszentelése: már 1205-ből találunk írásos említést Magyargoroszlóról, amely eredetileg szláv településként, a honfoglalás előtti időkben is létezett. A református gyülekezet története 1597-től datálódik, Beregszászi Pál első lelkipásztor idejére, aki az 1601-es csatában vesztette életét, amikor a falu, akkori helyén, a mai határban, templomával együtt teljesen elpusztult.

 „A falu földig rombolt templomát és házait a túlélők nem építették újra ugyanott, hanem biztonságosabb helyen, a mai Magyargoroszló területén alapították újjá otthonaikat” – mondta Kis Bálint. Az új templom 1630-ban épült fából, amit a tatárjárás 1661-ben elpusztított. A legkorábbi fennmaradt egyházi kincsek 1750-ből származnak: egy ezüst úrvacsorai kanna és tányér, valamint egy 1792-es keresztelési kaspó, amelyek ma is a gyülekezet leltárában találhatók. A jelenlegi, kőből épült templomról 1829-ből maradt fenn utalás, ekkor tette le a gyülekezet az alapkövet. Hat évig tartott az építkezés, majd 1835-re elkészült Isten háza a mellette álló haranglábbal együtt. Akkoriban a falu 719 lelket számlált, amelyből 356-an voltak reformátusok.

A parókia 1856-ban épült, majd a 19. század végén újra fellendült a gyülekezeti élet: 1890-ben Magyargoroszlón 680 lakos élt, ebből 480 magyar anyanyelvű, vallási megoszlás szerint pedig 478 református volt. A templom 1915-ben nagyobb felújításon esett át, de az első világháború idején mindkét harangját elvitték hadicélokra. A gyülekezet 1922-ben Nagyszebenben öntetett új, 120 kg-os harangot, amelynek emléke ma is megtekinthető a templom udvarán.

A két világháború között készült el az a zászló, amelyet hűséges helyi családok őriztek meg a kommunista korszak alatt, és ami ma is a hűség és a hit jelképe a gyülekezetben. 1925-ben a korábbi harangláb helyett 25 méter magas téglából épült torony létesült, egy évvel később pedig egy újabb, 80 kg-os harangot öntettek. Az 1922-es nagyharang az idők során többször megrepedt, és 2025-re javíthatatlanná vált.

„A presbitérium úgy döntött, hogy új harangot öntetünk templomunk 190 éves jubileumára” – mondta Kis Bálint. Az új, 150 kg-os harang Lengyelországban készült Farkas Titus magyarországi harangmester közbenjárásával, „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád” felirattal. A lelkipásztor kiemelte: a gyülekezet az elmúlt években számos felújítást végzett el, és ma is aktív lelki életet él. Vannak istentiszteletek, vallásórák, kátéoktatás, ifjúsági bibliaóra, gyermektábor, vakációs bibliahét, nőszövetség, idősek vasárnapja, ifjúsági csendesnapok, mézeskalácssütés, 65 éven felüliek meglátogatása és megkántálása, adventi koszorúkészítés, közmunkák, közös karácsonyfa díszítés, ifi-mikulásozás, ifi-kántálás, adventi koncertek, gyermekkórus, bibliaórák, voltak imaközösségi alkalmak, felnőtt-kórus és lehetne még sorolni.

„Jelenleg 399 református tagunk van. Istené legyen a dicsőség minden gyülekezeti tagunkért, minden szolgálatért, és azért, hogy a jövő nemzedékein keresztül is munkálkodjon bennünk az Úr Szent lelke” – fogalmazott.

Az igehirdetést követően a vallásórás gyerekek verssel, énekekkel szolgáltak, emelve az ünnepség meghitt hangulatát.

Az ünnep, ahogy Seres Dénes parlamenti képviselő fogalmazott, nem más, mint a tiszteletadás és a megbecsülés kifejezése a hagyományok és a múlt értékei iránt. A magyargoroszlói közösség mély gyökereire emlékeztetve elmondta: már az 1200-as években éltek itt magyar emberek, ami bizonyítja, milyen régre nyúlik vissza e vidék magyarsága és hite. A képviselő szavai szerint a közelgő reformáció ünnepe és a templom 190 éves fennállása különös jelentőséget ad a mostani eseménynek. Az elmúlt közel két évszázad során a helyi református közösség mindig hozzáadott valamit, hűséggel és szívvel, hogy maradandó legyen mindaz, amit elődeik építettek – fogalmazott.

Kiemelte, hogy az idők során a templomot és a parókiát többször is felújították a kor igényeihez igazodva. Ő maga is több alkalommal részese volt annak a törődésnek és áldozatkész munkának, amelynek köszönhetően a magyargoroszlói református templom ma békés, befogadó, barátságos hajlék. Hangsúlyozta, hogy mindez a közösség összefogásának eredménye. Utalva a goroszlói csatára elmondta, a történelem megtanított, hogy súlyos következménye lehet a megosztottságnak, mert egykoron a nemzeten belüli széthúzás tragédiába torkollott, és csaknem kétezer, többségében magyar katona vesztette életét.

„Ha egységben, összefogással, egyetértésben dolgozunk, mindent meg tudunk valósítani” – hangsúlyozta Seres Dénes. Példaként említette a templomot, a felújított parókiát, az iskolát és az óvodát, amelyek mind a helyi közösség gondoskodásának gyümölcsei. Zárásként arra buzdított, hogy ez az ünnep legyen üzenet a jövő nemzedéke számára is: hittel és reménységgel őrizzük meg mindazt, amit örökül kaptunk, és adjuk tovább az utánunk jövőknek.

Dobrai Ferenc, a község polgármestere meghatottan köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket, mondván, a templom nem csupán a hit és az imádság helye, hanem a közösség szíve. Falai között generációk nőttek fel: itt keresztelnek, itt hangzanak el az eskük, és itt hirdettetik az ige örömben és bánatban egyaránt. Ahogy a polgármester fogalmazott, ez az épület a múlt öröksége, a jelen ereje és a jövő számára a reménység forrása. Százkilencven év bizonyítja, hogy a hit, a kitartás és az összefogás valóban képes mindenre. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az elmúlt közel két évszázad során megőrizték és ápolták ezt az örökséget, és akik szívvel-lélekkel dolgoztak azon, hogy a templom mindig a közösség otthona maradjon.

Emléktábla és harang az utókor számára

Az ünnepség egyik különleges pillanataként Kis Bálint lelkipásztor szólt a gyülekezethez, mondván, a jubileum alkalmából új emléktábla készült, amelyen „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (90. Zsoltár első verse) igei üzenet áll. A lelkész felidézte: a harang 103 éven keresztül szólt Magyargoroszlón, és bár a mesterek szerint már „használhatatlan”, a közösség meg akarta őrizni emlékét az utókor számára.

Az emlékmű több elemből áll, köztük az 1926-ban készült harangláb, amelyet Bíró József készített. A harang az idők során többször megrepedt, hangja ma már tompább, de értéke szimbolikus: a közösség hűségét és emlékezetét őrzi. Kis Bálint felidézte, hogy a templomhajó 190 éves (1835–2025), a templomtorony 100 éves (1925-ben épült), míg a nagy harang 103 éves, 1922-ből származik. „Százkilencven év az Isten dicsőségének szolgálatában” – fogalmazott a lelkipásztor. Zárásként köszönetet mondott Domokos Ernőnek, a magyargoroszlói baptista gyülekezet tagjának, aki az emlékművet készítette. A harangok és a templom falai ma is azt az üzenetet hordozzák, hogy a hit, a szeretet és az összetartozás képes átívelni a generációkat, és mindannyiunk feladata, hogy ezt a lelkületet megőrizzük.