Virág- és madármotívumok, sötétkék alapon piros és fehér minták, ez jellemzi a hagyományos mákófalvi bútorfestést. Gál Katalin nagytatája tilalma ellenére kezdett neki a bútorfestésnek, saját magától tanulta meg azt, régi könyveket lapozgatva, és azóta sem hagyta abba. Az 1980-as években Mákófalván nagyon sok házasulandó lánynak megfestette a bútorát, így még mind a mai napig találunk egy-egy lakás tisztaszobájában általa festett hozományos ládát, padot vagy ruhásszekrényt. Interjúalanyunk otthonában fogadott, hogy megmutassa, milyen is a hagyományos mákófalvi bútorfestés, éppen egy almáriumon dolgozott, amikor megérkeztünk.

A kalotaszegi bútorfestés története Mákófalván az 1850-es évek végétől kezdődött, akkor indult be ugyanis egy asztalosinas- és bútorfestő-iskola a faluban. Ennek az iskolának tagja volt Gál Katalin bútorfestő nagytatája is, aki 1911-ben született, és ahogy elvégezte a hét osztályt, az iskolába ment inasnak, tíz másik társával együtt. Ott kezdték el megtanulni a bútorfestés minden csínját-bínját.

Azt gondolná az ember, hogy ha a nagyszülő bútorfestő, akkor biztosan az unokának is szeretné átadni ezt a hagyományt, ám Kati néniéknél ez nem így történt. Nagyapja ugyanis egyáltalán nem örvendett, amikor megtudta, hogy unokája is bútorfestőnek tanulna, mert – mint mondta –, ebből nem lehetett megélni már az ő idejében sem, és azóta a helyzet csak romlott.

„A nagyapám mindig azt mondta, hogy ő nem szeretné, hogy megtanuljam. Mindig azt mondta, hogy azért, fiam, mert ez soha nem volt egy jól megfizetett mesterség. Ebből nem lehetett megélni, csak hogyha mellette valamit dolgozol. Én, már amikor férjhez voltam menve, akkor határoztam el, hogy meg akarom ezt tanulni, és akkor leültem, megkerestem a régi mintákat, és azokat próbáltam utánozni” – mesélte Kati néni.

Mint mondta, a ’80-as években nagyon sok lánynak megfestette a bútorát Mákófalván, mert akkor az volt a szokás, hogy a férjhez menő lány kalotaszegi bútort is vitt magával. Utána egy darabig félbemaradt ez a hagyomány, végül teljesen megszűnt, a bútorfestők pedig áttértek egy újabb stílusra is, a régi sötétkék alap helyett fehérre kezdtek festeni, a földfesték helyett meg olajt használtak. Kati néni végül Kallós Zoltán biztatására tért vissza a hagyományos mintákhoz és színekhez, miután Válaszútra került a Kallós Múzeumhoz, és egyre több táborban is részt vett, ahol bútorfestést tanított.

A hagyományos mintát kék alapra, az újabbat fehérre festik

Kati nénitől azt is megtudtuk, hogy milyen is a hagyományos mákói bútorfestés. Fontos eleme ennek a fordított, vagy hulló tulipán, amit csak kimondottan Mákófalván festenek, vannak különböző rózsamintáik, tulipánok, kis szegfűk, gyöngyvirágok és különböző díszítő motívumok, amit általában madármotívumokkal díszítenek.

A mákófalvi bútorfestésnek amúgy az a jellemzője, hogy a motívum mindig valamiből kiindul, vagy egy csokorba van összekötve, és bojttal végződik, vagy egy vázából, cserépből indul ki. A régi időkben kék alapot festettek, földfestékekkel, és ezt kombinálták fehérrel. Ez a szín, és a minták a ’60-as, ’70-es évektől kezdtek változni, ekkor már olajfestéket kezdtek használni, és fehér alapra festettek. Erre az alapra különböző rózsák és szegfűk kerültek, ami nem a hagyományos mintavilágra jellemző, de persze ekkor is voltak hagyományos tulipánok, gyöngyvirág, díszítő elemek, meg persze az elmaradhatatlan madár. Ekkor a fehér alapra festettek sárga meg kék tulipánt is, ugyanakkor sárga alapot is használtak, amit pirossal és fehérrel díszítettek.

Kati néni inkább csak régi bútorokra fest, ezeket újítja fel, ezért a bútorfestés első fontos lépése, mint mondja, az alapozás. Először le kell szedni a régi festéket, lecsiszolni az egészet, és utána alapozni kell, az első alapozás után pedig újra lecsiszolni, majd ismét alapozni. Utána jön csak rá a rajzolással és a festéssel.

A festett bútorokat a tisztaszobában állították ki

Egy ideig Mákófalván, de Kalotaszeg minden falvában is az volt a szokás, hogy a lányok hozományként kalotaszegi bútort vittek, ha volt a fiúnál olyan szoba, ahova betehették. Ez egy idő után elmaradt, mert a kalotaszegi tisztaszobának már nem nagy vették hasznát, mivel „valósággal egy kiállítási tér volt”, és nem lehetett benne sem aludni, sem dolgozni semmit. A helyébe inkább gyerekszobát kezdtek kialakítani, így a festett bútoroknak nem maradt hely.

„Régebb a föld volt, és a bútorfestés. Megdolgozták a földet, és a szabadidőben festették a bútort. Régen nem volt ez a sok városi bútor, nem tudtál csak úgy elmenni az üzletbe, és új bútort venni, és emiatt nagyobb igény volt a bútorfestőkre is. Ha férjhez ment egy lány, már kellett egy láda, egy szekrény, hogy legyen hova a ruhákat betenni” – magyarázta Kati néni.

Manapság már sokkal kevesebb megrendelése van, mert mindenki áttért inkább a modern bútorokra, sokkal kényelmesebb azokat megvenni. Ugyanakkor az is közrejátszik szerinte, hogy régen nem fűtöttek télen, csak egy szobát, és akkor volt hol tartani a szép festett bútorokat, amik rongálódtak volna a folyamatos hőtől, de ma már általában központi fűtés van minden lakásban, emiatt is változott a rend.

Gál Katalin mindennek ellenére nagyon szereti ezt csinálni, imád festeni, mert – mint mondta –, ez megnyugtatja. Ugyanakkor az oktatás is nagyon közel áll hozzá, szeret gyerekekkel foglalkozni. „Nagyon-nagyon jó érzés gyerekekkel foglalkozni, a Kallós Alapítványon keresztül sok táborban voltam, ahol gyerekeknek tanítok bútorfestést, de rendeztünk Mákófalván is több ilyen foglalkozást. Úgy látom, a gyerekek nagyon érdeklődnek, mindig arra törekednek, hogy ott legyenek minden kézműves foglalkozáson, és nagy öröm őket tanítani. Remélem, lesz egy-kettő, aki tovább viszi a hagyományt, és még ha nem is lehet ebből megélni, szabadidejében azért fest otthon” – mondta Kati néni.