Húsvétvasárnap példás rendben sorakoznak fel a hívek kosaraikkal, hogy ünnepi reggelijük fő összetevőit, a pálinkát, bort, kalácsot, bárányhúst, sonkát, kenyeret, tojást és kolbászt megszenteltessék papjaikkal. Noha egyre több településen kezdik hasonló rituálé mentén a feltámadás reggelét, a csíkszeredai az összes közül a legkülönlegesebb. A Kárpát-medence legnagyobb eledelszenteléseként ismert, amelyen ezrek vesznek részt fegyelmezetten, átszellemülve. Hagyománya több mint ezer évre nyúlik vissza, és az idők folyamán hiába ütközött különféle akadályokba, máig fennmaradt: a kommunizmus idején titkon, a járványhelyzet alatt tévé elé, vagy ablakba helyezve szenteltették kosaraik tartalmát a csíki keresztények – világosított fel Kocsis György és felesége, Balázs-Bécsi Rozália, akiket az előkészületek napján, nagyszombaton látogattunk meg. Cikkünk 2022 áprilisában jelent meg.

A kosárba helyezett húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi, a tojás pedig az újjászületést – részletezték vendéglátóink, akikkel az ételszenteléshez fűződő vallási rituálékról és népszokásokról beszélgettünk. Megtudtuk, az egészben főtt tojás a családi összetartás jelképe is: a hiedelem szerint, ha a családtagok együtt fogyasztják el a húsvéti tojásokat, bárhová is tévedjenek, mindig hazatalálnak családjukhoz.

A feltámadás reggelén élelmeiket gondosan csomagolják kosarukba a keresztények, de sokan már napokkal az esemény előtt előállítják vasárnapi reggelijüket – mi több, a székely gazdák nagy része télen úgy vágja le disznóját, hogy tudja, tavasszal, húsvét reggelén az abból nyert sonka és kolbász egy darabját magával viszi a liturgikus eseményre. A szentelésre szánt ételeket általában szépen feldíszített kosarakba teszik, és erre az alkalomra készített terítővel takarják le. A csíki asszonyok különbnél különb terítőket varrnak az eseményre, közösségükben értékesítik is azokat.

Kapcsolódó

Erdély legjei – húsvéti különkiadás: a csíksomlyói passió

Csíksomlyón nagy hagyománya volt a nagypénteki passiónak, a ferencesek már az 1700-as évektől, évi rendszerességgel bemutatták Jézus szenvedéstörténetét.

Erdély legjei húsvét Csíksomlyói Passió Csíksomlyói Passió Csoport

A csíkszeredai Szabadság-téren zajló szentelést rövid „mise” előzi meg: ilyenkor a lelkivezetők evangéliumot olvasnak, áldást osztanak, néhány kedves szót intéznek a hallgatóság felé. Többek közt azt is kiemelik, hogy a fegyelmezettség a székely ember sajátja, lévén, hogy katonanemzet, nem is várna tőle egyebet a társadalom, mint rendet, figyelmet, fegyelmet – részletezte Kocsis György, akinek meggyőződése, az eledelszenteléshez fűződő érzések körülírhatatlanok, minden embernek meg kell tapasztalnia, hogy milyen lelki hozadéka van annak, ha ezrek állnak békességben egymás mellett, és bár mind különbözőek, ugyanazok a meggyőződéseik, céljaik.

A szentelés után a hívek hazasietnek, hogy vasárnapi első étkezésüket a szentelményből tálalják – a szentelt ételnek különös jelentősége van: megvédi a híveket a hosszú böjt utáni mértéktelenségtől. Mivel a húskészítményektől roskadozó kosár a böjti időszak végét jelzi, tartalma összeforrott a passiójelenetek szimbolikájával: a kalács Krisztus teste, a bor Krisztus vére, a savanyú zöldségek az ecetet idézik, amellyel megváltónkat itatták kálváriája során – éppen ezért tilos a morzsákat, csontokat és maradékokat kidobni. A néphit mágikus erőt tulajdonít a megszentelt ételeknek: a szentelt sonka csontját az eresz alá tűzik, hogy védjen a villámcsapásoktól, a morzsákat a madarakkal vagy háziállatokkal etetik meg, ennek köszönhetően egészség száll a portára, és a rontás annak minden lakóját elkerüli – osztotta meg velünk a házaspár.

Mint mondták, a maradékot általában kemencében égetik el, annak hamvát elássák, de az sem ritka, hogy a csontokat és kenyérdarabkákat égetés nélkül rejtik a földbe. Sokan ásás és égetés helyett gyümölcsfára vagy az ajtó és istálló fölötti ereszre akasztják mindet, mert azt tartják, a szentelt csont termékenységet hoz.

A nagyhét lelkiségét népszokások és hiedelmek tarkítják

Nagyszombat Jézus sírban pihenésének az ideje. E naphoz kötődik a tűzszentelés szertartása, a húsvéti gyertya meggyújtása. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. A nép körében is sok szokás, hiedelem kötődik a szentelt tűzhöz. A hívek a szentelt tűz parazsával gyújtották újra otthonaikban a tüzet, és ezzel főzték meg a húsvéti ételeket. Mivel a tűz parazsa, hamuja szentelmény volt, ebből tettek az állatok itatóvízébe, szétszórták a földeken, hogy elhárítsák a bajt, betegséget. A nagyszombati szertartás végén kezdődnek a feltámadási körmenetek – amelyeket a középkorban húsvétvasárnap hajnalán tartottak –, hogy minél több emberhez elvigyék a hírt: a Megváltó feltámadott. A tűznek, a szentelményeknek és a körmeneteknek, találkozásoknak tehát nagy szerepük van a húsvéti időszakban, „közösségmegtartó erővel bír a húsvétvasárnapi eledelszentelés” – magyarázta Balázs-Bécsi Rozália kiemelve, hogy húsvét vasárnapjához számos munkatilalom is kapcsolódik: tilos seperni, főzni, varrni, nem hajtják ki, és nem is fogják be az állatokat.

Ez az időszak munka helyett a családról szól, az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséggel bír a rokonság közös ünneplése: egymásnál vendégeskednek ilyenkor az emberek – így nem meglepő, hogy az ételek és sütemények is kiemelkedő szerepet kapnak. A háziasszonyok nagy hangsúlyt fektetnek az ünnepi ételek elkészítésére, az ünnepi asztal kínálata igen bőséges, a családok sokszor anyagi helyzetüket meghaladó módon teljesítenek.

A házaspár hozzátette, saját ünnepük is a családról szól. Húsvét vasárnapját együtt töltik gyermekeikkel, és kisunokájukkal, akinek az összes általuk ismert népszokást és hiedelmet megtanítják, mert hiszik, „amit őseink nagy meggyőződéssel tartottak, azt a jelen nemzedékének is követnie kell”. Nem hiába szenteltettek eledelt, és óvták annak összes darabkáját a valamikori keresztények. A rituálék kötik össze a múltat a jelennel, azok megélése nem csupán tartalmas jelent, hanem jövőt is teremt.