Tusnádfürdő, a medvék fővárosa, egy aprócska Svájc Romániában, amely az ország legkisebb városa, mégis birtokolja a Kárpátok potencianövelő természetes orvosságát, a mofettagázokat – tudtuk meg a településen tett látogatásunk során. Mivel az aprócska várost az 1850-es években a gyógyturizmus köré szervezték, különféle kezelőbázisok és szálláshelyek tarkítják legtöbb utcáját. A kerítéseket azonban árampásztorok védik, mert az ottlakóknak mindennapi látogatójuk a medve, amivel meg kellett tanulniuk együtt élni. A városka gyógyító ereje mellett egyre híresebbek a városbeliek által kínált szórakozási lehetőségek: idősek és fiatalok számára egyaránt szerveznek hegymászást, off-road túrákat, medvelest, élményfürdőzést vagy Tusványos Fesztivált. Egy kérésük van csupán: senki se etessen medvéket az utcákon, mert azzal az állat és az ottlakók sorsát is megpecsételik.

A Csíkszeredától 32 kilométernyire fekvő Tusnádfürdő ma gyógyfürdővárosként és üdülőhelyként ismert. Kevesen tudják, hogy voltaképpen ősidők óta lakott terület, amely a gyógyturizmus adta lehetőségeket csupán csak az 1850-es évektől ragadta meg – az a szóbeszéd járja, hogy a turisztikai adottságok felfedezésekor Ferenc József császár is jelen volt, a hegyen állva el is képzelte, hogy milyen központokat építenek a településen, és támogatta a részvénytársaságot, amely létrehozta a „kicsi Svájcot” Székelyföldön.

Noha Tusnádfürdő az emberek – főként a gyógyulni vágyók – szolgálatába szegődött, máig magán viseli a régmúlt lenyomatait: vaskori erődítmények sáncai, középkori megfigyelőhelyek tornyai tekinthetők meg egy városi séta alkalmával, a szomszédos Alsó-Sólyomkő sziklacsúcsán pedig ma is ott állnak Sólyomkő várának romjai. Ugyanakkor területéről ősidőkből származó kerámiatárgyak kerültek elő, amelyek azt bizonyítják, hogy már Krisztus előtt a II. században is lakott volt; illetve találtak a római hódítás idejéből származó pénzérméket is. A kőbányából egy kőbalta került elő, amely a történészek szerint a csiszoltkő- vagy a bronzkorszakból származik. A helység első írásos említése 1732-re datálható, ásványvizeinek gyógyhatása pedig 1842 óta ismert, ekkor kezdődött a zsombékos terület figyelmesebb kutatása is.

A településen 44 gyógyforrás található, ezek közül 7 állandóan bevizsgált, fogyasztásra alkalmas – tudtuk meg Molnár Ákostól, a Tusnádfürdői Turisztikai Egyesület vezetőjétől. Mint mondta, a legenda szerint akkor kezdtek felfigyelni a környék gyógyerejére, amikor egy pásztorfiú juhait terelgette a ma egyes forrásként ismert vízben, és beteg lábát hosszabb ideig mártóztatta abban. Néhány nap elteltével fájdalma és kiütései megszűntek, gyógyulástörténetének híre pedig sokakhoz eljutott, ezért egyre többen kezdtek letelepedni a tusnádfürdői források körül.

„Ma is az egyes forrás a legértékesebb, a sepsiszentgyörgyiek és csíkszeredaiak is eljárnak ide, hogy ivóvizet vigyenek haza maguknak belőle” – fűzte hozzá a szakember kiemelve, hogy a várost, mindig is kedvelték a turisták. Kezdetben szekerekkel, később vonattal keresték fel, hogy „gyógyírjából” néhány cseppet szerezhessenek. Eleinte főként a betegségükből felépülni vágyók, vagy a rehabilitálásra szorulók látogattak a településre, ma viszont már számtalan egészséges, fiatal ember is megfordul Tusnádfürdőn, sokan csak kíváncsiságból vagy pihenés céljából keresik fel a várost.

Nemcsak a vizek ereje, hanem a gázok jelenléte is vonzza a látogatókat. A mofetták, amelyek valójában szénsav-kiömlések, a vulkanikus hegység utóhatását képezik. Ezek a felszínre kerülő gázok 85 százalékban széndioxid tartalmúak, így értágító hatásúak – a kezelés során egy széndioxidos medencébe kell állnia a betegnek ügyelve arra, hogy szíve fölé ne kerüljenek a gázok. Megfelelő időtartamú kezelés mellett kardiovaszkuláris problémákra is ajánlott a mofetta, amely a magas vérnyomást, a visszértágulást, a visszeres fekélyt is mérsékeli, szabályozza, de bőrbetegségekre, reumatikus betegségekre, idegbántalmakra és krónikus nemi betegségekre is hasznos, olyannyira, hogy sokan a Kárpátok viagrájaként emlegetik. „A kezeléseket kizárólag a fürdőtelep szakorvosai ajánlásával és az általuk megszabott program szerint szabad alkalmazni” – figyelmeztetett Molnár Ákos.

A kezelőközpontokban zajló beavatkozásokról Keresztes Mátyás gyógytornászt kérdeztük, aki felvilágosított, a gyógytornán kívül számos lehetőségük van a különféle betegségekben szenvedőknek. A csoportos gyógytorna például egy ásványvizes melegített medencében zajlik, a kisegítő kezelések közül pedig a parafint és a galvánfürdőt alkalmazzák, de masszázs, elektroterápia, lézerterápia és ultrahangterápia is zajlik a központokban. „Klinikánkon manuálterápiás kezelésekkel is foglalkozunk, ami térségünkben egyedülálló kezelési forma, magába öleli a masszázspisztolyt, a köpölyterápiát és mindenféle alternatív holisztikus terápiát” – fűzte hozzá a szakember.

Kezelés után szórakozás

Nem csupán Tusnádfürdő, hanem annak környéke is turistacsalogató. A mesterségesen kialakított Csukás-tó, a Szerelmesek tisztása, a Csomád-hegység kráterében lévő Szent Anna-tó, a Mohos Tőzegláp, télen a sípálya, a fenyőerdők ösvényei, a székely konyha különlegességei, a hintós séták elkápráztatják az üdülőket. „Tusnádfürdő az utóbbi időben abból a szempontból is ismert lett, hogy nagyon sok programajánlata van. Ha összeszámoljuk, több mint ötvennel programajánlattal rendelkezünk” – osztotta meg velünk Gassner Wolfgang Norbert, a Tusnádfürdői Élménygyár programszervezője, aki egy off-road túrára is elvitte stábunkat.

A kirándulás folyamán egy 1976-os szovjet terepjárművel szeltük az erdőségeket, elutaztunk egészen Sepsibükszádig, ahol meglátogattunk egy népi fürdőt, felmásztunk az Alsó Sólyomkőre, 17. századbeli vármaradványokat csodáltunk és a régi bánya területén piknikkel zártuk a néhány órás kalandot. Közben egyebek mellett a medvekérdésről is elbeszélgettünk, amelyről Gassner Wolfgang Norbert elmondta, a helybeliek igyekeznek együtt élni a nagyvadakkal, „próbálják etikusan megoldani a problémát”, például úgy, hogy villanypásztorokkal szerelik fel a kerítéseiket, a házaikat – ezek beszerzését az önkormányzat támogatja –, illetve eltávolítják a gyümölcsfáikat, és nem hagynak ételt szem előtt.

„A turisták nagyon szeretik, hogy a városban megfordulnak a medvék, sokan csak azért jönnek, hogy láthassák a nagyvadat. Vannak olyan turisták, akik a fizetős, a biztonságos medvelest választják, de olyanok is akadnak, akik este tekerik körbe Tusnádfürdőn, hogy megláthassák az állatot. Ezt a megoldást nem javasoljuk, mert a saját életükkel is játszanak, ha rossz lépést tesznek” – fogalmazta meg a programszervező, akinek meggyőződése, hogy az állatok nem mennének a településre, ha nem kapnának ételt az emberektől. Napjainkban viszont elterjedt jelenség, hogy a turisták élelmet helyeznek ki a szemetesek és panziók köré, hogy szelfit készíthessenek az állatokkal. „Ezzel megpecsételik a medve sorsát is, és a későbbiekre nézve csak problémákat okoznak a helytelen viszonyulásukkal”.