Erdély legjei – Maros megye: a szovátai Medve-tó

Erdély egyik legismertebb és legnépszerűbb gyógyfürdője a szovátai Medve-tó, ami a szórakozni és gyógyulni vágyó fürdőzőknek egyaránt nyújt lehetőséget. A világ legnagyobb heliotermikus tavát – amelynek vize 35 Celsius-fokra melegszik fel – a legenda szerint egy tündér sírta össze, a tények alapján pedig egy felhőszakadás hozta létre. Már a 19. században kedvelt gyógyfürdő volt, ugyanis vize 21 féle betegség kezelésére megfelelő, köztük a meddőségi problémák, reumatikus bajok, gyulladásos bántalmak enyhítésére. Szováta-fürdőben különféle balneofizioterápiás kezeléseket alkalmaznak: sósvízzel, szovátai gyógyiszappal vehető igénybe gyógytorna, gyógymasszázs, de egyre több wellness-szolgáltatás, gőzfürdő, szauna is a látogatók rendelkezésére áll – tudtuk meg Csíki Istvántól, a szovátai Országos Turisztikai Információs és Népszerűsítő Központ munkatársától.

Szováta a Sóvidék legnagyobb települése, amely két részre különül: a városra, ami helyenként vidéki jellegű, és a „telepre”, ami köré nagyfokú intenzitással épülnek villaóriások, turisztikai létesítmények. A település környékén számos sós tó – a Medve-, a Mogyorósi-, a Fekete-, a Rigó-, a Zöld-, és a Vörös-tó – és két édesvizű tó – Piroska- és a Tivoli-tó – található, mind közül legnagyobb és leghíresebb a Medve-tó.

A tó egy sós talajon élő víz, amely állandó mozgásban van, ezért gyakran tapasztalható besüppedés és földcsuszamlás. Noha körülötte, illetve a nemrégiben kialakított Só útja nevezetű tanösvényen gyakorta megjelennek a medvék, a tó nevét nem az állatok jelenlétének köszönheti, hanem annak, hogy felülnézetből alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít.

A legenda szerint a tó helyén valamikor palota állt, amelyben egy tündérkisasszony lakott. Gyakran barangolt a környező hegyekben és erdőkben. Amikor egy esztenához ért, beleszeretett a juhait terelgető pásztorlegénybe. A tündértörvények tiltották, hogy földi férfival találkozzon, mégis vállalkozott azok megszegésére: visszatért az esztenához, ahol szerelmét egy földi lány karjaiban találta. Biztos volt benne, hogy a legény nem lesz az övé, így dühében nyájával egyött sósziklákká változtatta. Hazatérve saját palotáját is elátkozta, ami ennek következtében egy mély gödörbe zuhant. Mikor meglátta tettét, elkeseredett, és a szeméből sós forrás fakadt, ami feltöltötte a nagy gödröt, amibe a palota zuhant. Így jött létre a Medve-tó, amit máig fűt a mélyben a palota egykori tűzhelye, ezzel magyarázható a víz melege – osztotta meg velünk a legendát Csíki István.

A Medve-tó keletkezésében már az is különleges, hogy napra pontosan lehet tudni, mikor jött létre: 1875. május 27-én „délelőtt 11 órakor a hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égi háború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyés-hegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán-hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte.” – áll a tó keletkezését vizsgáló bizottság jegyzőkönyvében.

A kaszáló beszakadását előidéző sómozgások már 1860-ban elkezdődtek, de a Medve-tó a maihoz hasonló formáját 6 év alatt, azaz 1875 és 1881 között nyerte el. Több év kellett, mivel a tómedence beszakadása is több részben történt és a beömlő patakok sem töltötték fel azonnal a mélyedést.

A Medve-tó turisztikai vonatkozása szorosan kapcsolódik Sófalvi Illyés Lajos földbirtokoshoz, aki 1894-ben szerezte meg a tó használati jogát, 1900-ban pedig megalapította Felső Szovátát és rá egy évre a város megkapta a gyógyfürdői minősítést. Megvásárolta a református egyházra hagyott Veress féle fürdőt, s mivel egyetlen emberhez kerültek Szováta fürdői, új lehetőségek adódtak a fejlődésre: villák, meleg fürdők, sétányok épültek a tó köré, emellett új utakat hoztak létre a falu és a fürdőtelep között. A fürdőtelep népszerűségét növelte, hogy a román királyi család többször is Szovátán nyaralt.

1932-ben Szováta 110 villával, 1600 szobával, 2600 ággyal fogadta a turistákat. A vendégeket cigány és katonazenekarok szórakoztatták. 1948-ban azonban államosították a fürdőt, 1950-ben a villákat is. A városban 1990 után pezsdült fel újra az élet, kezdetét vette a minőségi gyógyturizmus kiépítése: felújították a Medve-tó feletti régi kezelőközpontot, rendbe tették a tavak környezetét.

Fontos a tó pihentetése: napi 6 órányi fürdőzés engedélyezett

A turisták egy része már megszokhatta, hogy a Medve-tó különleges programmal működik – napi több órán át szükséges pihentetni vizét, hogy a heliotermikus jellege megmaradjon, és ne alakuljon szokványos tóvá – figyelmeztetett a turisztikai szakember, hangsúlyozva, hogy „egy védett tó, a világon egyedülálló, vigyáznunk kell rá”. A beáramló édesvíz, és a fürdőzők jelenléte miatt a tó hőmérséklete csökken, a sós és édes áramlatok keverednek, amelyek egyensúlya csakis akkor áll helyre, ha az emberek pihenni hagyják a tavat.

A Medve-tó nyitását a nyári szezonban nem kötik konkrét dátumhoz: általában június végén nyitják meg a fürdőzőknek, de a víz hőmérséklete, és a heliotermikus jelenség védelme mellett adja meg az engedélyt a Központi Bányakapitányság. Idén június 24-én kezdődik a fürdőszezon Szovátán. A Medve-tó megnyitásához alkalmazkodik az összes többi tó is. A strand délelőtt 10 órától 18 óráig tart nyitva, de 13–15 óra között tilos a fürdőzés.

A tó átlagos hőfoka szezon kezdetén 35-50 Celsius-fokos, ami a szezon végére 25-30 Celsius-fokra csökkenhet. Közepes sótartalma 256 gramm/liter, méltón nevezhető Erdély Holt-tengerének, hiszen a Holt-tenger 280 gramm/liter sótartalmú.

Szovátán több sós tó is található, létrejöttük a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban – a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki.

Világhírnév: a heliotermikus gyógyító

A heliotermikus jelenség voltaképpen azt jelenti, hogy hőtározó. A tó vizének felmelegedését a nap melege idézi elő: a folyamatosan a tóba ömlő patakok (Kőröstoplica-, Aranybánya-patak) és az éves csapadék 15 centiméteres édesvízréteget képeznek a sós víz felületén. Ez a felszíni vízréteg pedig megakadályozza az alatta lévő sós víz kihűlését, amely állandó jelleggel gyűjti a meleget. A kisebb sűrűségű édesvíz tehát üvegházhatást hoz létre, meggátolja a sós víz felszínre jutását és lehűlését – magyarázta Csíki István.

Hozzátette, a Medve-tó vízhőmérséklete az elmúlt évtizedek során fokozatosan csökkent, mert a folytonos fürdőzés miatt a tó vize állandóan keveredett, ezzel magyarázható, hogy hőmérséklete 40 fok alá süllyedt, és nem tudja elérni a kezdetekben mért 70 fokot.

Az erdélyi sótömegek keletkezése sok millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor még az Erdélyi-medencét tenger borította. A sóbányászat pedig a római időkbe nyúlik vissza – ekkor már bányák működtek Szovátán és Parajdon, ez a tevékenység a középkorban is folytatódott. Szováta első lakosai a Sóhegy őrzésére letelepedett sóőr családok voltak.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?