Az Őrhegy aljában önképzőköri estek keretében mutatták be Nagyenyeden a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kiadásában megjelent Egy korszak lenyomata. Válogatás Szigetvári Ferenc fotóhagyatékából című albumot Nagyenyeden.

A kiadványt Both Noémi Zsuzsanna történész és Jánó Mihály művészettörténész mutatta be a közönségnek. Az est házigazdája Turzai Melánia nyugalmazott kollégiumi magyartanár volt. 

A Both Noémi Zsuzsanna történész, muzeológus által összeállított, bevezető tanulmánnyal ellátott kétnyelvű kiadvány az amatőr fotósként is maradandót alkotó – kolozsvári születésű, a múlt század közepén Nagyenyeden praktizáló szülészorvos – Szigetvári Ferenc fotóhagyatékából tett közzé válogatást.

A bemutatót megtisztelték jelenlétükkel a leszármazottak, köztük Szigetvári Ferenc lányai, Réka és Tünde, akik köszönetet mondtak mindazoknak, akik lehetővé tették a katalógus megjelenését, ugyanakkor elérzékenyülten meséltek édesapjukról és az ő munkásságáról. „A 2021-ben megjelent katalógus egy szép ajándék édesapám 100. születésnapja alkalmából” – mondta Mélász-Szigetvári Réka.

Elsőként Both Noémi Zsuzsanna ismertette a Székely Nemzeti Múzeum fotógyűjteményének jelentőségét: megemlítette, hogy már az 1879-es leltárban szerepelnek fényképek, a 19. század végére már kultúrtörténeti archívummá váltak ezek, az első világháború óta pedig már tudatosan vásárol fotókat az intézmény.

Ezt követően a múzeum munkatársa röviden ismertette Szigetvári Ferenc életét és munkásságát, kitért saját kutatásaira, többek között a fényképész megfigyelési dossziéjából megszerzett információkra, majd kihangsúlyozta az életmű fontosságát: „Egy széleskörű gyűjteményről van szó, amelyet sokféle szempontból fel lehet használni, például építészek, restaurátorok által, de hasonlóképp értékesíthető a művészettörténet, a történetírás és a társadalomtudományok terén” – mondta Both Noémi Zsuzsanna, majd megköszönte Szőcsné Gazda Enikőnek a lektorálást, a Bethlen Gábor Alapnak pedig az anyagi támogatást.

Jánó Mihály történész felvázolta, hogyan került hozzá az értékes hagyaték: édesapja és Szigetvári Ferenc Kézdivásárhelyen voltak orvosok és barátok, e kapcsolatnak köszönhetően került kapcsolatba a fotógráfus Csetri Elek történésszel, aki Jánó Mihály nagybátyja volt. Szigetvári Ferenc még életében Csetri Elekre bízta gyűjteményét, aki évekig őrizte azt, de miután belátta, hogy már nem fogja tudni feldolgozni, unokaöccse, Jánó Mihály rendelkezésére bocsátotta, aki – a szélesebb nyilvánosság érdekeit szem előtt tartva – átadta a Székely Nemzeti Múzeumnak.

A Szigetvári Ferenc-hagyaték párszáz nagyításból, mintegy hatezer negatívból, illetve Erdély és Moldva történelmi emlékeire, épített örökségére vonatkozó, települések és régiók szerint csoportosított, egy irattartónyi szakirodalom alapján készített cédulákból áll. A fotós által csomagolt és adatolt negatívok digitalizálása és savmentes papírba való csomagolása 2021 nyarán fejeződött be. A fényképek két nagy tematika, az épületábrázolások és a privát felvételek szerint csoportosíthatók, ezeket a területi- és időbeli szóródás, az esztétikai szempontok, illetve a fotók minősége alapján válogatták ki a Székely Nemzeti Múzeum által Sepsiszentgyörgyön a 2021-ben kiadott katalógusba.

A nagymúltú enyedi kollégiumban több évszázados hagyománya van az önképzésnek

A Bethlen Gábor Alapítvány nagytermében megtartott előadás az Őrhegy aljában nevet viselő önképzőköri estek keretében történt. A nagymúltú enyedi  kollégiumban több évszázados hagyománya van az önképzésnek (ezen a területen is élenjáró volt az európai iskolák között), ezt nagy igyekezettel ápolják ma is.

Formálisan, az első önképzőkör 1859-ben jött létre a kollégiumban, ifj. Szász Károly, a későbbi püspök szorgalmazására, Általános Ifjúsági Önképzőkör néven. 1872-ben megalakult a Teológiai Önképzőkör, amely 1879-től önállóan működött. A gimnazisták köre 1893-ban jött létre, 1898-tól Kemény Zsigmond Önképzőkör néven működött. Az 1906-ban megalakult a vallásos célú Bethlen Gábor Kör. 1893-ban a kollégiumban működő tanítóképzős diákok is önképzőkört alapítottak, amelyik 1900-tól Gáspár János Önképzőkör néven működött.

1920-ig pezsgett az élet ezekben az önképzőkörökben. A tantestület és a köröket irányító Állandó Bizottság pályázatokat írt ki a tagok számára, utóbbiakról sok információt szolgáltatnak a Bethlen Főiskola Értesítői. 

Trianon után, az egyre zsúfoltabb állami program mellett egyre kevesebb idő maradt az önművelésre. A nehéz időszakban kiemelkedő tevékenységet fejtett ki Juhász Albert vallástanár és Jékely/Áprily Lajos, a költő-tanár, aki a Kemény Zsigmond Önképzőkört vezette, tanítványai közül kitűnt Vita Zsigmond, a későbbi neves irodalom- és művelődéstörténész.    

1929-ben beindult a cserkészmozgalom, 1930-ban az Ifjúsági Keresztény Egyesület, 1929–1932 között Szabó T. Attila vezetésével rövid ideig feltámadt a Gáspár János Önképzőkör. 1945-ben Deák Ferenc tanár kezdeményezésére megalakult a Kőrösi Csoma Sándor Olvasókör.

A kommunista rezsim idején, amikor nem támogatták azokat a diáktevékenységeket, amelyeket nem központilag irányítottak, a kollégium tanárai mégis megpróbálták folytatni az önképzőkörök hagyományát. Az 1970-es években az önképzés az Áprily Lajos Irodalmi Körben valósult meg, de fontos szerep jutott a diákklub vitadélutánjainak is. A tanítóképző megszűntetésével és a líceumi osztályok leépülésével megszakadtak a „klasszikus” önképzőköri tevékenységek.

Az 1989-es fordulatot követően fokozatosan újraindultak az önképzőkörök, amelyek közül figyelemreméltó tevékenységet fejtett ki a 2000-ben létrejött Fenichel Sámuel Önképzőkör vagy a napjainkban igencsak aktív Őrhely aljában nevet viselő csoportosulás.