Gál Vilmos Latrok ideje című könyvének bemutatásával nyitotta meg új évadját Nagyenyeden az Áprily-estek.

Az irodalmi-kulturális esteket 2003-ban indította el Józsa Miklós, a Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott magyartanára, a rendezvénysorozat első tíz esztendejéről pedig Bakó Botond földrajztanár, a Szabadság tudósítója, 2013-ban emlékkönyvet adott ki.

Közel két évtized alatt az Áprily-esteken neves erdélyi kiadók és alkotók mutatkoztak be, de a legnagyobb irodalmi kitűntetésekben részesült magyarországi írók, költők is szerepeltek a vendégek listáján. A szervezők mindig kiemelt figyelmet fordítanak a nagyenyedi vonatkozások bemutatására, szinte nincs is olyan alkalom, amikor valamilyen helyi kötődés ne kerülne szóba.

A koronavírusjárvány okozta kényszerszünet után csak most kezdődhetett el az új évad, amelynek első eseményére október 13-án került sor, Gál Vilmos Latrok ideje című könyvének bemutatásával. Az Erdélyben első ízben bemutatott regény egyik fő helyszíne épp Nagyenyed, témája az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.

Gál Vilmos történész-muzeológus, író 1972-ben született Budapesten, 25 éve dolgozik a Nemzeti Múzeumban, a Modernkori Főosztály vezetője,  a regényírás saját megfogalmazásában„csupán úri passzió” számára.

A Latrok ideje a negyedik, eddigi legsikeresebb munkája. 2013-ban jelent meg az első történelmi regénye, az Antantmisszió, amely az 1919 őszi román megszállás eseményeit dolgozta fel. 2018-ban jelent meg a Lengyel freskó című könyve, amely a második világháború elején Magyarországra menekült lengyelekről szól, egy családtörténet keretei között. 2019-20-ban jelent meg kétkötetes regénye Báthory István erdélyi fejedelemről és lengyel királyról.

„A Latrok idejét már nagyon régen érleltem magamban, jó harminc évvel ezelőtt gondoltam arra először, hogy Avram Iancuék gaztetteit meg kellene írni. Alig két-három szépirodalmi alkotásról tudok, amely ezzel a szomorú történettel foglalkozott az elmúlt 173 évben. Úgy voltam vele itt az ideje leírni, kimondani azt, hogy mi történt akkor Erdélyben” – vallotta Gál Vilmos.

A könyvbemutatón a szerző kitért az alkotási folyamatra, megjelölte a fontosabb forrásmunkákat, részletesen bemutatta - a három főszereplő ismertetésével - a regény szerkezetét és cselekményét. Az érdekfeszítő előadás értékét növelte a számos, kevésbé ismert történelmi adat, hivatkozás.

A regény fő témája a nagyenyedi, zalatnai, abrudbányai, verespataki és általában az erdélyi vérengzések történetének bemutatása, a szerző „az erdélyi polgárháború áldozatainak emlékére” írta meg 375 oldalas, a szegedi Lazi Könyvkiadónál 2022-ben megjelent művét. A regény megírását egy hároméves alapos és pontos kutatómunka előzte meg, a szerző olyan fontos forrásokat használt fel, mint Egyed Ákos Erdély 1848-49, Br. Kemény István zalatnai visszaemlékezései vagy Kemény Gábor és Szilágyi Farkas memoárjai a nagyenyedi pusztításokról.

A 2022 júniusában, a budapesti ünnepi könyvhéten debütált regényt pozitívan fogadta a magyarországi kritika. Nagy Koppány Zsolt a Magyar Nemzet augusztus 12-i számában ezt írja: „Gál Vilmos írói tudását dicséri a profi kerettörténet a három iskolai barátról, akinek sorsát felváltva mutatja be a szerző, és a könyv első negyede után – melynek során még csak célzásokat olvashatunk a közelgő iszonyatra – szinte minden fejezetben újabb és újabb részletekre derül fény a kegyetlenkedésekkel kapcsolatban (...) Mindeközben megjelenik a kötet lapjain Petőfi, Arany, Szendrey Júlia, Vasvári, Wesselényi, Kossuth, egyszóval szinte mindenki figurája, aki számított, és soha, egyetlen pillanatra sem válnak papírmasé figurává, hús-vér emberek maradnak esendőségekkel, apró hiúságokkal, hibákkal, mindennapi életükkel; és természetesen megjelenik Bem József alakja is”. Az olvasat.hu-n közölt mélyreható elemzésében Gáspár Ferenc úgy véli, hogy a regény legnagyobb erénye „a roppant feszült és izgalmas cselekményszövés, a sok új információ mellett is megtartott gördülékenység és a korabeli zűrzavaros események sebészileg pontos, lényeglátó feltárása”. A mű aktualitására utalhat Gáspár Ferenc szerint az a tény is, hogy „joggal tarthatjuk túlzásnak, hogy a tömeggyilkos Avram Iancunak Erdélyben több helyen is szobrot állítottak, vagy azt a képtelen vádat tartalmazó bronz emléktáblát, hogy a magyarok gyilkoltak volna le negyvenezer román felkelőt a szabadságharc alatt. Utóbbit a hajdani kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar helyezte el Petőfi Sándor emléktáblája alatt az egykori Biasini Szálló falára”.

Az Áprily-esten Gál Vilmos is utalt ugyanerre és helyretette a dolgokat: az 1848-49-es eseményekben körülbelül négyezer román vesztette életét, a negyvenezres szám Andrei Șaguna akkori ortodox püspöktől ered, aki a császárnak küldött jelentésében szándékosan eltúlozta ezt a számot. Mindeközben a magyar áldozatok száma Erdélyben tízezerre tehető, javarészt védtelen gyerekek, nők, idősek, akiket a legnagyobb kegyetlenségek között gyilkoltak le. Előadását követő beszélgetésünkben, Gál Vilmos megerősítette, hogy voltaképpen a magyar történelemben végbement egyik legnagyobb népírtásról van szó. A szókimondó jellegre utal a mű címe is, az olvasónak nem nehéz rájönnie, kik is voltak valójában a latrok.

A szerző fontosnak tartotta kiemelni, hogy semmiképp sem szerette volna, hogy regénye, a rengeteg véráldozat bemutatása ellenére, negatív végkicsengésű lenne, ezért a történetet visszakanyarítja az indítóképek helyszínéhez, Nagyenyedre. Itt, immár 1867 augusztusában, a forradalom alatt porig égett Bethlen-kollégium rövid idő alatt újjáépített otthonában találhatjuk magunkat, ahol ráadásul, még több diákkal telt meg az iskola. A záróképben összetalálkozik a három főszereplő, a volt enyedi diákok, akik szándékosan nem támadnak rá a bricskájában elvágtató Axente Severre, a környékbeli  mészárlások fő bűnösére, hanem a jövőbe tekintenek: „Nézzétek azokat lent, a magyar ifjakat! Ők a mi jövendőnk! Erdély jövője! (...) A semmiből teremtettünk újra mindent. Kövekből embert, mint egykor Deukalión!”

Gál Vilmostól megtudtuk, hogy egy nappal a nagyenyedi bemutató után Kolozsváron is találkozott az olvasókkal, a néhány állomásból álló erdélyi körútjának végső állomása pedig a szatmárnémeti Iparos Otthon lesz, ahova október 21-én várja az érdeklődőket.