„A borászat művészet, a bor művészi alkotás” - vallja Takács Attila borász, a nagyenyedi Takács Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa, aki 22 hektáron tíz fajta szőlőt termeszt, abból készítve díjnyertes borait. Családja 2009-ben, 11 éves pereskedés után kapta vissza szőlőbirtokait, ekkor döntötték el, hogy létrehozzák a Takács Pincészetet, hogy olyan borokat készíthessenek, amelyek továbbviszik a nagyenyedi borkészítés hagyományát, ám modern technológiával készülnek, hiszen a Takács család hiszi, hogy „a modern technológia és a kézműves, hagyományos borkészítés megfér egymás mellett”.

Takács Attila ismertette, Belső-Erdély borvidékén régóta hagyománya van a borkészítésnek, szőlőbirtokok már a 13. század elején léteztek, sőt Mátyás király asztalára is a közelből érkeztek a borok, Csombordról, a Nagyegyedtől négy kilométerre található településről. Számos híres borász, mezőgazdász, agrármérnök kezdte meg tanulmányait a környéken, köztük Csávossy György is, akit Takács Attila csak Gyuri bácsiként emleget, hiszen több éven keresztül tanította őt a borászat rejtelmeire. „Az itt található szőlőbirtokoknak fontos szerepük van az erdélyi borkultúrában, hiszen gyönyörű lecsengésű borokat tudunk itt készíteni. Ennek oka pedig az, hogy több talajtípus található ezen a 280 hektáros területen, van márga, mészkő és agyagos talaj is, és mindezek harmóniát tudnak kihozni a borokban” – vélte a borász.

2015-ben telepítették újra a szőlőbirtokot

A borász a Takács Pincészet indulásáról is mesélt, mint fogalmazott, 2009-ben még szinte semmit nem tudott a mesterségről, ám Gyuri bácsi megadta az útirányt és megtanította mindenre. „Valójában a borászat 2009-ben indult el, akkor, amikor otthon, ügyetlenkedve elkezdtünk borokat készíteni, aztán lépésről lépésre egyre jobban fejlődtünk, és 2015-ben elhatároztuk, hogy újratelepítjük az egész szőlőbirtokot. Uniós támogatásra lehetett pályázni új területek létrehozására, felújítására, ennek fogtunk neki és valamikor 2019-ben fejeztük be a 22 hektár terület első szakaszát” – emlékezett vissza.

Takács Attila szerint nagyon sokat számít az, hogy jó minőségű borokat tudjanak készíteni, hiszen „a bornak nemcsak üzenete van, hanem lelke is”, és egyáltalán nem mindegy, hogy mit fogyaszt egy borkedvelő. Úgy véli, a hagyományos borkészítés folyamata nem a pincében kezdődik, hanem fent a szőlősben, ahol év elején eldöntik azt, hány szemre hagyják a szőlőt. Nagyon sok munkával jár ez a folyamat, de a borász mindig annak örvend, mikor szép, egészséges gerezdek kerülnek a ládába, majd a présbe. Hozzátette, filozófiájukat követve minél kevesebb mesterséges beavatkozással, vagyis fajélesztő nélkül készítik borainkat, és próbálnak minél több harmóniát, eleganciát belevinni az italba, meghagyva azokat a fajta- és tájjellegeket, amelyek Belső-Erdély borvidékét jellemzik.

Fejlődtek az erdélyi borászatok, borok

A Maszol csapata éppen szüreti időszakban látogatta meg a pincészetet, Takács Attila szerint ilyenkor rengeteg bor erjed náluk, „nagy a zűrzavar”, de örvendenek annak, hogy az idén a szárazság ellenére szép, egészséges szőlőt tudtak leszüretelni, ami majd a boron is megérződik. Úgy vélte, mindenképpen fejlődtek az erdélyi borászatok, borok az elmúlt időszakban, és ez nagymértékben köszönhető az uniós támogatásoknak, amelyeket a különböző pincészetek megpályáztak az évek során.

Véleménye szerint a szőlőültetvényeknek mennyisége is nőtt, a borászati technológia is fejlődött az utóbbi években, és sok új beruházás történt, ami felpezsdítette az erdélyi borászatokat. Takács Attila azt tapasztalja, hogy egyre több turista érdeklődik a térség borkultúrája iránt, aminek ő nagyon örvend. „A borászat nagyon sok ágazatot ölel át, jelen van a gasztronómiában, az irodalomban, a mindennapi életünkben, nem utolsó sorban pedig a barátság itala is, ami összeköt embereket, kultúrákat” – tette hozzá a borász.