„Szállást keres a Szent család, de senki sincs, ki helyet ád…” – éneklik átszellemülten a katolikus hívek a karácsonyt megelőző kilenc nap minden estéjén, amikor újabb és újabb családhoz kísérik a szentcsaládot ábrázoló képet. Ez a 20. század elejéről származó katolikus szokás az ünnep valódi lényegére hangolja az embereket, és a legkisebb, ám legszorosabb szeretetközösségekre irányítja a figyelmet, miközben azt üzeni, hogy adni, befogadni, kitárulkozni igaz keresztényi magatartás. Idén stábunk is szentcsaládozott: a csíkborzsovai csoporthoz csatlakoztunk, ahol az imádságok és énekek után a szervezőkkel beszélgettünk.

Megtudtuk például, hogy a magyar nép körében a leginkább elterjedt adventi ájtatosság a Szállást keres a Szent Család, amit december 15-én este kezdenek. A szokások szerint kilenc család alkot egy „bokrot”, s esténként más-más „bokorhoz” viszik a templomban előzetesen megáldott Szent Család-képet, amely előtt együtt imádkoznak és énekelnek. Hogy senki se maradjon ki, a faluban annyi kilences csoport szerveződik, ahányra éppen szükség van. Kezdetben 5 csoport is járta Csíkborzsova utcáit, idén azonban két közösség viszi tovább a hagyományt a településen.

A názáreti szent Család, a földi család prototipusa, az, hogy karácsonyig ki-ki befogadja egy éjszakára Józsefet és Máriát a kisdeddel, ráirányítja a figyelmet a résztvevők saját családjára, a kapcsolatok ilyenkor elmélyülnek, hiszen az otthonukban kialakított „oltárra“ helyezik a jelképet, és előtte közösen imádkoznak, közbenjárásukat kérik. Szentcsaládjárás ugyanis egy adventi gyakorlat, amely a közös családi imára és a családok közös imájára ad lehetőséget.

Jézus születésének elbeszélése voltaképpen egy utazástörténet, ahol a születés tényét szimbólumok és találkozások hangsúlyozzák. Karácsonykor ezt láthatják a hívek templomaikban, általában kisgyermekek előadásában. Ekkor mar megérkezik a Szent család, ha úgy tetszik, hazatalál, addig viszont hosszú utat tesz meg, míg az istálló melegében elhelyezkedhet. Az evangéliumi beszámolók szerint Mária és József elhagyja otthonát, vándorolnak, amikor Jézus születik. Betlehembe tartanak, Dávid városába, hogy az „elsőszülött”, az ígéret hordozója királyi méltóságban születhessen. Azonban hiába kérnek éjszakára szállást, senki nem tarja ki előttük otthonát, talán ezt a keserű tényt próbálják enyhíteni napjaink keresztényei, akik kárpótlásul megnyitják otthonaikat előttük, befogadják őket egy éjszakára saját családjaikba.

A gyermekek betlehemes játékát tehát a Szállást keres a Szent Család hagyománya előző meg. Az idei évben mi is csatlakoztunk egy estére a csíkborzsovai közösséghez, amelynek nő és kisgyermek tagjai kis imafüzetet tartottak a kezükben, ebből olvastak felváltva az imádság okát. Az imafüzet sorait követve elmélkedhetnek a hívek a karácsony lényegén. Gesztusaik egyszerűek, mégis sokatmondóak, hiszen kapnak valamit, amit rövid időn belül képesek a legnagyobb szeretettel továbbadni. Megajándékozottak, majd ajándékozók. Közben az is nagyszerű, ahogyan meglátogatjuk egymást, es a háziak családjáért, elhunytjaiért külön imádkoznak. A Szent családdal együtt magukat is viszik, egymást is befogadják.