Vasárnap délelőtt bensőséges, ünnepi hangulat lengte be a kézdivásárhelyi Kossuth Lajos utcát. A város egyik patinás épületének, az úgynevezett Bucs-ház falán új emléktábla hirdeti mostantól: itt született Dienes Andor, a világban André de Dienes néven ismertté vált fotóművész, aki a 20. századi fényképészet egyik meghatározó alakjává vált.

A háromnyelvű – magyar, román és angol – emlékplakettet Kovászna Megye Tanácsa, a Kézdivásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Kovászna Megyei Művelődési Központ közös szervezésében avatták fel.

Egy régi adósság törlesztése

Az eseményt Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg, aki felidézte, hogy az intézmény Nagyjaink nevű programja már közel húsz éve igyekszik feltérképezni és bemutatni Háromszék nagy szülötteinek életét és örökségét.

„Ez a nap nem csupán egy újabb emléktábla avatásáról szól, hanem arról is, hogy végre méltó helyre kerülhetett egy olyan személy neve, aki a világ művészettörténetébe írta be magát. Dienes Andor több mint tíz éve került intézményünk figyelmébe, és most, sok évnyi előkészítés és kitartás után, valóra vált az álom: hazatért szülővárosába, legalábbis jelképesen” – mondta az igazgató.

Ezután Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke lépett mikrofonhoz. Beszédében kiemelte, hogy a megye és Kézdivásárhely egyaránt régi adósságát törleszti ezzel a gesztussal: „Egy olyan művész előtt hajtunk fejet, aki innen, ebből az egyszerű házból indult el, és tehetségével a világ legnagyobbjai közé emelkedett. André de Dienes nemcsak technikailag újította meg a fotóművészetet, hanem emberi érzékenységével, a fény és lélek kapcsolatának megértésével is maradandót alkotott. Műveiben nem csupán az arcot, hanem az emberi létezés legmélyebb rétegeit örökítette meg.”

A tanácselnök köszönetet mondott mindazoknak, akik kitartó munkával lehetővé tették az emléktábla elkészültét: „Ez a történet sem volt egyszerű – éppoly kanyargós, mint Dienes élete. De mindig az a legfontosabb, hogy a végén a dolgok a helyükre kerülnek. Hodor Levente fiatal vállalkozó kitartó kezdeményezésének, Petro András tanár úr munkájának és a Bucs család engedékenységének köszönhetően most már ez a hiányzó mozaikdarab is a helyére került Háromszék kulturális emlékezetében.”

„Egy kisváros, amely nagy embereket ad a világnak”

Kézdivásárhely alpolgármestere, Szilveszter Szabolcs, beszédében a város szellemiségét méltatta, amely – mint mondta – mindig is több volt puszta földrajzi helyszínnél: „Kézdivásárhely kisváros ugyan, de mindig is nagy volt lelkében. Ez a közösség rengeteg kiváló embert adott a világnak, most pedig egy újabb mozaikkal gazdagodott a város arculata. André de Dienes példája arra tanít, hogy tehetséggel, elszántsággal és tudásvággyal bármeddig el lehet jutni. Ő a kézdivásárhelyiek kitartását, makacsságát és újítószellemét testesítette meg – csak éppen a világ legnagyobb színpadán.”

Az alpolgármester hozzátette: a város készen áll arra, hogy a jövőben méltó módon őrizze a művész emlékét, és ha lehetőség nyílik rá, akár egy André de Dienes-emlékszobát vagy kisebb múzeumi termet is kialakítanának, ahol az alkotó eredeti fényképei is helyet kaphatnának.

Egy élet, amely mesébe illik

Imreh István második felszólalásában már a művész életútját idézte fel- „Dienes története maga az amerikai álom. Árva gyermekként, szegényen és kitaszítva indult el Kézdivásárhelyről, s odáig jutott, hogy a 20. század legnagyobb sztárjai versengtek azért, hogy ő fotózhassa őket. A Marilyn Monroe-val való munkája legendássá vált – de ami igazán figyelemreméltó, az az emberi tartása és alázata. Pályája során többször elölről kezdett mindent, mert sosem elégedett meg a sikerrel: mindig a tökéletességet kereste” – hívta fel a hallgatóság figyelmét.

Az igazgató rámutatott, hogy a fotóművész több ízben is lemondott hatalmas anyagi haszonról, hogy megőrizze emberi méltóságát. „A Marilyn Monroe-ról készült több ezer fényképe közül sokat soha nem adott el, nem publikált, mert barátként tekintett a modellre. A diszkréció és az emberi kapcsolatok iránti tisztelet sokkal többet jelentett számára, mint a pénz vagy a hírnév. Ez a fajta etikai tartás ma is ritkaság” – tette hozzá.

Egy közösség ereje

A beszédeket követően Tamás Sándor és Vetró András szobrászművész közösen leplezték le az emléktáblát, amely elegáns egyszerűségével és finom kidolgozásával illeszkedik a város történelmi hangulatához. Vetró András röviden megköszönte mindazok munkáját, akik részt vettek a kezdeményezés megvalósításában, majd hozzátette: „Ez a munka igazi csapatmunka volt, és ha valamit üzenni akarunk ezzel a táblával, az az, hogy Kézdivásárhely neve ezentúl vastagabb betűkkel szerepel a világ térképén. André de Dienes sikere mindannyiunk közös büszkesége.”

Az esemény zárásaként a résztvevők virágokat helyeztek el az emléktábla alatt, majd hosszasan beszélgettek a ház előtti kis téren. A megemlékezés nem csupán egy művésznek állított emléket, hanem megerősítette a város kulturális identitását is – azt az érzést, hogy Kézdivásárhely kis közössége is képes maradandó értéket adni a világnak.

André de Dienes – a fény, a lélek és a szabadság művésze

Dienes Andor 1913-ban született Kézdivásárhelyen, majd fiatalon elhagyta Erdélyt. Életútja a szegénységből a világhír felé vezetett: Franciaországban kezdett dolgozni, majd az Egyesült Államokban, ahol André de Dienes néven vált ismertté. Pályája során a 20. század egyik legnagyobb fotóművészévé nőtte ki magát.

Munkásságát a fény különleges használata, az emberi arc és test lírai ábrázolása jellemzi. A divatfotózásban úttörőnek számított: a kor mesterséges stúdióvilágítását elhagyva a természetes fény és a szabadság érzését vitte bele képeibe. Legismertebb sorozatai Marilyn Monroe korai portréi, amelyek hozzájárultak a színésznő világhírűvé válásához.

De Dienes ugyanakkor nemcsak a hírességek fotósa volt. Bejárta Amerikát, dokumentálta a vidéki életet, az indián közösségeket, sőt a harlemi negyed mindennapjait is – olyan helyekre jutott el kamerájával, ahol korábban fehér ember ritkán járt.

Életében több művészeti korszakot is megélt: volt avantgárd kísérletező, lírai tájfotós és filozofikus portréfotós egyaránt. A technikai újítások mellett az emberi lélek megörökítése volt fő célja – a fény számára nem pusztán vizuális eszköz, hanem lelki kifejezésmód volt.

André de Dienes 1985-ben hunyt el, de művészete ma is él: képei világszerte múzeumok és gyűjtők kincsei. Most, hogy szülővárosában is emléktábla őrzi nevét, Kézdivásárhely nemcsak egy világhírű művészt kapott vissza, hanem önmaga történetének egy darabját is.