Karizmatikus tanító kell ahhoz, hogy a kötelezők ellenérzést kiváltó unalmas sulykolás helyett szórakoztató ismeretek, készségek formájában rögzüljenek a diákokban. A klímaharc és környezetvédelem márpedig csak úgy lehet eredményes, ha a személyes mindennapi életünk szerves részévé válik. Klímavészhelyzet elrendelésének küszöbén mi hatékonyabb: a tantárgyiasítás vagy a tudományos interaktív megtapasztalás, esetleg a személyes példa? Válaszokért a NECC-csapat természettudósait faggattuk.

Mire ez a cikk megjelenik, már le is jár a gyermekek éghajlatváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos nevelését célzó, az államelnöki hivatal néhány hete közzétett jelentésének és javaslatcsomagjának közvitája. Maga a jelentés sok bürokratikus, szervezeti, de éppen elég értelmes ötletet is felvet, amelyekben közös, hogy (mily meglepő!) pluszfeladatokat jelent a pedagógusok számára, bár ezúttal némi kilátásba helyezett kompenzációért cserébe. Ugyanakkor tekintélyes pénzforrások ígéretét is megszellőzteti, amiből – az eddigiek alapján legalábbis nagyon úgy tűnik – végre pont azok a szervezetek, egyesületek, kezdeményezések is részesülhetnének, amelyek sok esetben már évek óta éppen ezzel foglalkoznak: magyarázzák, megtapasztaltatják a természeti világot, változásait, felelősségünket játékosan, szórakoztatóan, interaktívan, kevés vagy semmi támogatással.

Mint amilyen például a kolozsvári NECC (Nature Education Community Center/Természettudományos Közösségi Oktatóközpont) – a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzett biológusoknak és ökológusoknak a természet változatosságát hirdető szakmai társasága, melynek célja a szemléletformálás és tudomány-népszerűsítés természetismereti foglalkozások révén, ahol fontos szerepe van a játszva tanulásnak. Tudományos játszóházaikkal fesztiválokon is találkozhatunk, visszatérő vendégei például a Kolozsvári Magyar Napoknak. Heti több alkalommal rendszeres foglalkozásokat tartanak a Rhédeyben különböző korosztályoknak, hétvégenként megfigyelő kirándulásokat szerveznek, meghívásra osztályokba is elviszik tematikus tevékenységeiket. A környezettudatos neveléssel kapcsolatos elképzelések kapcsán hármójukat kérdeztük arról, miként látják hatékonyan megvalósíthatónak a környezettudatos nevelést: dr. Macalik Kunigundát, a BBTE Biológia és Geológia Karának egyetemi adjunktusát, Rés Katalint és Szabó Csillát, akik ökológia és környezetvédelem alapképzést, szárazföldi és vízi ökológiai mesterképzőt végeztek pedagógiai modullal.

Iskolabusz helyett iskolabicikli

Rés Katalin szerint a jó példa ragadós. „A gyerekek sokszor abból tanulnak, amit látnak. Ha azt látják otthon, hogy rengeteg élelmiszert felvásárolnak, majd annak a felét kidobják, lehet felnőttként hasonlóan fognak eljárni. Egyszerre kellene felhívni a gyerekek és a felnőttek figyelmét a környezettudatosságra már csak azért is, hogy a gyerekek ne két oldalról kapjanak kétféle információt, illetve hitelesebb lesz akkor az információ, ha a gyakorlatban is látják. Vannak egyes dolgok, amelyeket jó lenne megtanulni valahol, mint például a szelektív hulladékgyűjtés esetén mit hová lehet dobni, illetve egy-két gyakorlati tippet is lehetne adni, de ez nemcsak az iskolapadba való, hanem a mindennapi életünk része kellene hogy legyen.”

Szabó Csilla azt mondja, „az egyik legjobban működő dolog minden nevelési projektben az, ha mi magunk is ugyanazt csináljuk, mint amit a gyerektől elvárunk. A környezettudatosság nem a mi szakterületünk, mivel mi a természetismeretre helyezzük a hangsúlyt, a határ vékony e két dolog között, és természetesen vannak átfedések. A mi esetünkben például az, hogy biciklivel és tömegközlekedéssel megyünk az általunk szervezett kirándulás indulási helyszínére, vagy otthon készített szendvicset viszünk uzsonnára és nem chipset. Ugyanakkor nekünk sem megy „tisztán” a környezettudatosság, ha fogalmazhatunk így, hiszen van, amikor az ember fáradt, és inkább leszalad a közeli boltba káposztát venni, minthogy betervezetten vásároljon mindennap a helyi termékek boltjából. De visszatérve az iskolai tantervre, ez nem muszáj egy heti egyórás, osztályteremben töltött tantárgy legyen, lehet az maga a gyakorlat – a klasszikus példák, mint a tömegközlekedés, bicikli, szelektív hulladékgyűjtés, nem pazarló életmód. Ezekről lehet beszélni, de a gyakorlat, a megszokás sokkal fontosabb. Barcelonában például kialakult egy mozgalom, ami az iskolabusz helyett iskolabicikli néven fut, és közösen, rendőri kísérettel bicikliznek a gyerekek és segítők az iskolába. Ha nálunk is kialakulna ilyen mozgalom, az már egy nagyon jó gyakorlati lépés lenne. Viszont ehhez infrastruktúra is kell, Kolozsváron például teljesen érthető módon nagyon sokan azért nem bicikliznek, mert nem biztonságos.”

„Ami a tantervet illeti, én inkább úgy tudnám elképzelni ezt a tantárgyat, hogy minden osztály havonta egy napot a kirándulásra szán, és kimennek valahova, rendszeresen, akár ugyanoda is, és akkor nagyon szépen lehet látni a változásokat, a rügybontástól vissza a téli nyomokig. A tantervet semmiképpen nem egy nagyon leszűkített, lexikális tudást elváró dokumentumnak képzelem el” – fogalmazott Szabó Csilla.

Macalik Kunigunda véleménye szerint a környezettudatosságra való nevelés a családban kezdődik. „Ez gyakorlatilag nem lehet egy tantárgy, lecke, mivel tulajdonképpen itt életmódról van szó. Hiteles példaképek kellenek. És nagyon fontos a kiindulópont. Az ismeretek. Annak tudatosítása, hogy az ember csak egy a Földet benépesítő számtalan faj közül, s mint ilyen, a természet része. Nagyon elszakadtunk a természettől, és legfontosabb kicsit visszakapcsolni, megérteni, megérezni, hogy az ember is biológiai lényként a természet része. Kíváncsisággal, alázattal fordulni a többi élőlény felé (és igen, embertársaink felé is), megismerni, megszeretni a minket körülvevő élőlényeket. Ha ez megvan, akkor már természetesen adódik, hogy amit/akit szeretünk, azt óvjuk, tehát ettől kezdve máris környezettudatosan élünk.”

Zöld Hét, új tantárgy, források

A fentiekkel összhangban az elnöki jelentés is világossá teszi, hogy a gyermekek éghajlatváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos nevelése csak a tág nyilvános szféra – központi intézmények, helyi hatóságok, tanárok, civil szervezetek, cégek, szülők és közösségek, diákszervezetek stb. – összefogásával lehet hatékony. A konkrét javaslatok között szerepel a 2021–22-es tanévben az Iskola másképp programjainak alakítása oly módon, hogy azoknak legalább a fele kapcsolódjon a környezetvédelemhez, valamint a Zöld Hét bevezetése a következő tanévtől. A biológia, földrajz, kémia, állampolgári ismeretek tantárgyak klímaváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos részeinek bővítése már az idén szeptemberre, majd folyamatos frissítése a legújabb tudományos megállapításokkal és eredményekkel, környezetvédelmi és klímakompetenciák fejlesztése. A témával foglalkozó opcionális tantárgyak és tanfolyamok új részvevőkre történő kiterjesztésének szorgalmazása, az ilyen képzéseket kínáló iskolák számának évről évre történő megkétszerezésével. Diákok, tanárok, civil szervezetek, hatóságok helyi, országos és nemzetközi partnerségeinek kialakítása (tapasztalatcsere, közös rendezvények stb.) – a cél 2023 decemberéig a diákok és tanárok negyedét, 2025 decemberéig háromnegyedét bevonni ezekbe a tevékenységekbe.

Júniusig létrehoznának egy szeptemberben élesíthető honlapot, amely összegyűjti a környezetvédelem és klímaváltozás témájához kapcsolódó eseményeket, digitális könyvtárat kínál, tájékoztat a lehívható támogatásokról, partnerségi lehetőségekről, adatbázissal szolgál az iskolán kívüli tevékenységeket kínáló szervezetekről. Jövő év márciusáig tízezer „miniinspektor” használná a júniusig kidolgozandó mobilalkalmazást, amellyel a diákok követhetnék környezetük minőségmutatóinak alakulását és szimulációkkal felkészítené őket arra, hogyan járjanak el természeti vészhelyzetek esetén.

Áprilisig minden iskolában kijelölik a területért felelős tanárt, akinek alighanem fontos szerepe lesz a jelentés szerint decemberig kidolgozandó fenntartható iskolatervnek a helyi hatóságokkal közösen elképzelt megalkotásában. Osztályonként, iskolánként a diákok köréből júniusi határidővel kijelölt klímanagykövetek felügyelnék a környezetvédő intézkedések alkalmazását, szorgalmaznák a diákok részvételét környezetvédő programokban. Szorgalmazzák cserkészhálózat (ranger) kialakítását szeptemberig.

Fontos része a kerettervnek az infrastruktúra-fejlesztésre lehívható támogatások bővítése. A tanintézmények fenntartható jellegének fejlesztésével 2030 végéig felére csökkentenék az óvodák és iskolák karbonlábnyomát. 2025 végéig 300 ezer négyzetméternyi iskolaépület válik fenntarthatóvá (hőszigetelés, napelemek, tervezett zöldövezet kialakítása, szelektív hulladékgyűjtés), és 45 ezer négyzetméternyi új zöldiskola épül, és a tervek szerint 2030-ig ezer tanintézmény válna a felsorolt átalakításokkal fenntarthatóvá. Jövő év júniusáig 3200 elektromos iskolabuszt kapnának az iskolák, 2025-ig szeretnék 40%-kal, 2030-ig 60%-kal csökkenteni az iskolabuszok káros gázkibocsátását. Év végéig az iskolák legalább 90%-át felszerelnék szelektív hulladékgyűjtéshez szükséges infrastruktúrával, komposztálóval.

A folyamatos érzékenyítő képzés az iskola adminisztratív személyzetére is kiterjedne, a tanárok kompetenciafejlesztésének határideje 2022. július, de később folyamatosan tanfolyamokat szerveznének az oktató személyzet részére, ebben a tervek szerint 2023 decemberéig 3000, 2024 végéig 7000 tanár venne részt. Jó hír, hogy már idén szeptemberre előirányozták a környezettudatos nevelésben szerepet vállaló tanárok fizetéskiegészítését, bár ezek nem feltétlenül pénzbeli juttatásokat, hanem akár hazai és külföldi környezetvédelmi programokon való részvételt jelentenek.

Ökotudatosság Györgyfalvától Kalotaszentkirályig

Ahogyan a néhány éve történt országos bevezetésekor az Iskola másképp hét nagyon sok magyar tannyelvű intézményben iskolanapok formájában már több évtizedes múltra tekintett vissza, úgy például magyar közösségekben a cserkészmozgalom is jóval ismertebb és kedveltebb, és az iskolanapokon szép számmal találunk környezetbarát foglalkozásokat. A kolozsvári Apáczai-líceum tájfutással ötvözött természetismereti Xantus-vetélkedője több mint húszéves, és egykori igazgatója, Wolf Rudolf már a kilencvenes években legendás volt arról, hogy biciklivel járt iskolába, hasonlóképpen az utódja, Vörös Alpár, aki több tanártársával együtt gyakran vesz részt jótékonysági és közösségi futórendezvényeken. A kalotaszentkirályi iskolában a 2000-es évek legelejétől rendszeresen zöld programokat szerveznek a Föld napján, híres a helyi Silvanus Ökológiai Egyesület ökotábora is, Fejér Ákos Györgyfalván néhány éve szervezi a Gyurgyóka természetismereti vetélkedőt. Az alternatív pedagógiai módszerekkel oktató iskolák (Montessori, Waldorf stb.) esetében találkozunk erdei iskolahéttel, a Montessori-módszerű kolozsvári Talentum Református Iskola az utóbbi években rendszeresen szervezett elektronikai hulladékgyűjtést, és 2020-ban az ifjúsági részvételi költségvetési szavazáson önkormányzati támogatást nyert a diákok pályázata, amely állandó elektronikai hulladékgyűjtő pontot hozna létre a ferenceseknél. Vagyis évek, évtizedek óta akadnak az ifjúság számára követendő példák, amelyek még „menőnek” is számítanak, és interaktív, játékos, szórakoztató tevékenységekre is szép számmal bukkanhatunk. Ha eddig pályázatokból, önkormányzati támogatásokból, szponzorálásokkal, olykor esetleg részvételi díjjal is körülményesebben szervezték az ehhez hasonló tevékenységeket, a közeljövőben talán ez is javára változhat, és a pénzszerzésre pazarolt energiákat is inkább a lényegre fordíthatják.

Az utóbbi években kreatívabbnál zseniálisabb ötleteket valósított meg a NECC csapata, egy részük ingyenes, máshol részvételi díjat számítanak fel – az előrevetített célirányos állami források ezt is kiválthatnák. A Rhédey-házban 2020 őszén rendszeres természetismereti csoportfoglalkozások indultak korosztályos bontásban egyfajta párhuzamos „iskolában”, kirándulásokon gyerekekkel együtt nézik, hallgatják, szagolják az erdők-mezők élővilágát, egyedi kivitelezésű és nagyon igényes-tetszetős madár-karácsonyfadíszeket, levélfülbevalókat készítenek, társasjátékokat alkotnak és faragnak (leveles, madaras természetismereti memóriajátékokat, baglyos kirakóst stb.), télen a Keleti parkban etetik a madarakat, meghívásra iskolákban tartanak játékos természetismereti foglalkozásokat, és még sorolhatnám. A necceseket programjaikkal elsősorban Kolozsvárra és a környékre (Györgyfalva, Fenes, Várfalva) hívták, de jártak már Szatmáron, Csíkkarcfalván, Vármezőben, Szenétén, Uzonban, Szentbenedeken is, kapcsolatfelvétel a NECC Facebook-oldalán lehetséges. A 2021-es magyar napokon mutatták be Kolozsváron a budapesti Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel közösen megálmodott, létrehozott és működtetett Beporzó vándortanösvény interaktív tudományos játszóházat, amely számos megközelítésben enged betekintést a beporzás, illetve a növények és beporzóik rejtelmeibe. Amit ők csinálnak, Kolozsváron gyakorlatilag ez áll a legközelebb az erdei iskolához.

Jó lenne tantervvé tenni az erdei iskolát, kirándulást

Rés Katalin elmondta, a csapat létszáma sokszor változó. Ötön kezdték el, azóta egy-két tag cserélődött. A tevékenységtől is függ, hogy épp egy adott projekten hány ember dolgozik. Az iskolai foglalkozásokhoz többnyire négy ember szükséges, a kiscsoportos délutáni foglalkozásokat viszont egy-egy ember tartja. „Az ötletelésben mindenki részt vesz. Sokszor jobban is haladunk, ha együtt dolgozunk, mert ha valaki elakadna az ötletben, tervben, akkor van, ki ezen túllendítse. Szeretünk mindent magunk csinálni, ehhez pedig nagyon jó, hogy mindannyian egy kicsit mások vagyunk. Van, aki az ismeretsége által új emberekhez viszi el a hírünket, vagy tudja, hogy mivel kihez fordulhatunk, van, aki a szerkesztős dolgok csínját-bínját tudja és használja, más rajzol, ír, vagy éppen egy új ötleten agyal. Teljesen nincs leosztva minden feladat felelősökhöz, mégis mindenki abból veszi ki a részét, amihez a legjobban ért. Idén nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az oktató játékok készítésére is a kirándulások és foglalkozások mellett” – fogalmazott.

Macalik Kunigunda szerint a csapat mondhatni a stabil tagok mellett kiegészül mozgó tagokkal. „Hárman vagyunk a kezdetektől. Egyik alapító tagunk, Pénzes Janka idéntől csak néhány programunkban, gyakorlatilag az ismeretterjesztő cikkek írásában vesz részt. A kezdetektől napjainkig voltak még kollégáink, ugyancsak biológusok-ökológusok (Gál László, Kelemen Kinga, Király Blanka), akiknek időközben másképp/máshol alakult az életük, így már nem dolgoznak velünk. Jelenleg két új lelkes tagunk van, Láng Borbála és Sándor Dorottya. Nagy előrelépés volt, hogy 2020-ban az InstruMentor Egyesület kisegített bennünket egy teremmel, melyet most már mi bérlünk, és ott helyet kaptak eszközeink, de ugyanakkor gyerekfoglalkozásokat is tudtunk indítani (TETE – Természetismereti Terem).”

Szabó Csillától megtudtuk, régi álma, hogy egy olyan helyszínük is legyen, közel Kolozsvárhoz, ahova egynapos, egyhetes erdei iskola programokra ki lehet vinni osztályokat, illetve, hogy ez a tanterv része legyen. Mivel az iskolán kívüli tevékenységek korlátozott időkeretben zajlanak, nagy előrelépés lenne az, ha a természetismereti foglalkozások, kirándulások, erdei iskola jellegű programok a tanterv részei lennének. Természetesen ezt anélkül, hogy a tanítók és tanárok nyakába felesleges adminisztratív teher szakadjon a kirándulások miatt. „A biológia tele van kémiával, matekkal és fizikával is, egy egyhetes program során lenne idő ezekre a kapcsolatokra is érdemben kitérni. Nagyon jó lenne kialakítani egy olyan helyszínt, ahol ezekről a tantárgyakról együtt is lehet tanulni, de ezek a tervek még nagyon álom szintjén vannak meg” – mondta Szabó Csilla.