A mi iskolánk a legjobb iskola. Először is azért, mert mászkálhatunk a föld alatt. Lemegyünk az alagsorba. Sötét van. A sötétben csövek futnak, és rácsos ajtók nyikorognak. Ez jó. Vannak vízfényű neoncsövek, de azok csak egészen kivételes esetben égnek. Ez rossz.

A kézimunkaterem mellett keskeny lépcső visz a padlásra. Ott is van nyikorgó rácsos ajtó. Ez jó. Az emeleti főfolyosóról is vezet fölfelé keskeny lépcső, de ott fekete alapon aranybetűkkel írja, hogy PÜSPÖKI IRODA. Arra nem szabad lábatlankodni. Ez rossz.

Az osztályban három padsorban ülünk, két padsor fiú, egy padsor lány. Mi, lányok az ablak melletti sorban ülünk. Ez jó. A tábla előtt húsz centi magas dobogón viharvert katedra áll, mögötte rozoga Thonet-szék. Énekóra lesz. A portörlőt keressük. Nincs. Ez rossz.

Jön Gyula bácsi, nincs portörlő, térdelünk. Mindenki tépjen ki egy füzetlapot! Nehogy az énekfüzetből tépd! – üvölti. Lapot a térd alá, és akkor térdre. Össze ne koszold a nadrágot, anyákkal nem húzunk ujjat! Rendetlen, lusta banda!

Gyula bácsi fekete dobozban hozza az akkordeont. Az egy harmonika. A dobozból lapos, kerek ülőpárnát vesz elő, a Thonet-székre csapja, és arra ül. De előtte még a katedrát és a széket letörli a portörlővel, amit az osztály kötelessége biztosítani. Elfelejtettük, úgyhogy térdelünk.

Térdeplés után Gyula bácsi körbejár az osztályban, ellenőrzi a felszerelést. Félelem és rettegés az öt bében! Puskás, Bocskai és Káptalan már kint reszket a dobogón. Puskásnak radírja, Káptalannak nyeles smirglije nincs. Bocskainak a ceruzája 2B, amikor Gyula bácsi világosan elmondta, hogy HB ceruza kell.

És akkor ütemezünk. Le, balra, jobbra, fel. Fleccs az ajtó felé, Taknyádi Pál! Hármas! Négy negyedes ütem, nem háromnegyedes, Lökött Péterné! Na, még egyszer! Le, balra, jobbra, fel! Így, most már néz ki valahogy! Ötös! Helyre takarodni!

Gyula bácsi két karját a tartószíjba dugja, felölti az akkordeont, és végre kórusban éneklünk. Ez jó. Gyöngy élet a pionírélet. Románul, de kánonban, úgyhogy annyira nem rossz. De Klein az ajtó melletti padsor utolsó padjában görcsösen röhög. Ez rossz.

Gyula bácsi feje seperc alatt vörös lesz. Akkordeon le, Gyula bácsi Klein magasságában. Hát te azt hiszed, én szórakozni járok ide? – kérdi. És a gallérjánál fogva fölakasztja Kleint az ajtó mellett hosszan húzódó fogasra. Klein óra végéig ott lóg. A jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Így nem lehet énekelni.

 Klein a fogason énekel. Gyula bácsi kibújik hangszeréből, fekete dobozába pakolja a harmonikát, felhagy három sor pontozott félhangot. Dó, ti, lá. Csengőhang. Ülőpárna fekete dobozba, Gyula bácsi történelem.

Lerohanunk az első emeleti lányvécébe. Az ások cigiznek, ezt mindenki tudja, csak a tanárok nem. Az egyik ás lány már negyedikes korában cigizett, azt sem tudta senki, csak mindenki. Ülünk a vécében, matekóra lesz. Jutka néni a világ legjobb matektanárja. A mi iskolánk a legjobb iskola.