Immár több mint egy éve tölti be a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza vezetői tisztségét Ferencz-Salamon Alpár, aki korábban volt főtanfelügyelő és iskolaigazgató is. Az elmúlt időszak kihívásairól, sikereiről és a jövőbeni tervekről kérdeztük.

Mi motiválta, hogy elfogadja a felkérést erre a feladatra?

2020. október 15-én neveztek ki igazgatónak az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza élére. Erre a megbízatásra már évekkel a kinevezésem Úgy gondolom, hogy az oktatás minőségét előtt felkért Burus-Siklódi Botond, az előző igazgató. Ő sokat biztatott, bátorított, és ez hozzájárult ahhoz, hogy elvállaljam a megbízatást. Úgy gondolom, hogy az oktatás minőségét egyik leginkább befolyásoló tényező a folytonos továbbképzés, és ez irányú tenni akarásom is motivált arra, hogy elvállaljam ezt a tisztséget.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt több mint egy évben?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy nagyon jó alapokra helyezett központ vezetését vettem át 2020. október 15-én. Infrastrukturálisan és szakmai hírnév tekintetében is biztos alapokon áll az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, amely a törvény értelmében megyei továbbképző központ. Tehát a Hargita megyei pedagógusok továbbképzését kell hogy szolgálja, de túlmutat a megye határain, hiszen nemcsak a megyénkből jelentkeztek és jelentkeznek pedagógusok a képzéseinkre, hanem Nagyváradtól Bukarestig és Brassótól Besztercéig minden térségből.

Úgy gondolom, hogy az oktatás minőségét egyik leginkább befolyásoló tényező a folytonos továbbképzés, és ez irányú tenni akarásom is motivált arra, hogy elvállaljam ezt a tisztséget.

Erős vonzáskörű és tényleg nagyon jó szakmai hírnévvel, illetve elismertséggel rendelkező továbbképzési központnak is nevezhetjük a pedagógusok házát, hiszen ez konferencia-központ, amely infrastrukturális szempontból is 21. századi felszereltséggel és lehetőségekkel rendelkezik. Úgyhogy ilyen tekintetben az a nagy kihívás, és feltehető a kérdés, hogy mi az, amit én hozzá tudok adni egy jó hírnevű intézmény működéséhez.

Egy másik kihívás volt az is, hogy miután az online oktatásból a diákok visszatérhettek az iskolába, a pedagógusoknak még nem szervezhettünk fizikai jelenléttel továbbképzést. Sokáig csak online tanulhattak ők is, aztán áttérhettünk a hibrid képzések szervezésére. Ez részben online, részben meg jelenléti képzést jelent. Tehát ilyen körülmények között zajlott a tevékenység, és ennek a képzési formának a sajátosságait figyelembe véve kellett működtetni a házat. Elmondhatom az elmúlt tanévről, hogy nagymértékben sikerült a pedagógusokat bevonni az online képzésbe, hiszen gazdag oktatási ajánlatot tettünk közzé már tavaly is a pedagógusok háza honlapján. Közel ötven továbbképzési program volt meghirdetve ebben az ajánlatban, és mintegy 2500 azon pedagógusok száma, akik a továbbképzési programjainkon részt vettek a teljes tanévben.

Mindezeket azért hangsúlyozom, mert Hargita megyének a pedagóguslétszáma nem éri el az ötezret. Tehát hogyha ezt a körülményt vesszük, akkor a statisztika azt mutathatja, hogy a Hargita megyei pedagógusok létszámához mérten 2500 résztvevő – ami értelemszerűen duplázódhat vagy triplázódhat, mert van olyan pedagógus, aki több képzésen is részt vett – az egy nagyobb megyével is vetekszik.

Milyen képzéseket szerveztek?

Legtöbb képzésünk online volt, hiszen az elmúlt tanév folyamán főként szigorítások között éltünk, de próbálkoztunk a Spektrum Oktatási Központtal – a 2020-as projektünk tapasztalatára alapozva – olyan képzéseket is meghirdetni, amelyek hibrid körülmények között lehetővé tették a pedagógusok részvételét. Volt románnyelv-oktatásos projektünk, de voltak élménypedagógiai próbálkozásaink, kísérleteink is. Volt olyan alkalom is, hogy a hallgatók online vettek részt, a tanár jelen volt, voltak jelenléti hallgatók is.

A képzéseket igyekeztünk azért is folyamatosan megszervezni, hogy a pedagógusok a pandémia elhúzódása esetén hosszú távon is tudjanak helytállni, illetve az átalakuló világban is minél több pedagógushoz tudjuk eljuttatni azokat a továbbképzési programokat, amelyek aktuálisak, nemcsak digitális oktatásról szólnak, hanem más témákat is érintenek.

Milyen sikereik voltak?

Az egyik büszkeségünk az, hogy Erasmus+-os projektet nyertünk. A peda­­gógusok háza történetében az első olyan erasmusos projekt, amely innovatív jellegű és fejlesztő jellegű programtengelyből származik. Kollégáimmal tapasztalatcserén is voltunk Észtországban, finn partnereink is vannak ebben a projektben. Aztán a tanfelügyelőséggel közösen Második esély programot is indítottunk az elmúlt évben. Pályaorientáció témában hibrid konferenciát szerveztünk.

Elindítottunk egy folyamatot, amely a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozás támogatását segíti, és létrehoztunk egy munkacsoportot, amely kiemelten foglalkozik a témával. Amint említettem, számos olyan továbbképzési programot szerveztünk, amely hiánypótló, és amelyre nagy-nagy létszámban jelentkeztek pedagógusok. Idesorolnám még az élményinformatika-, a drámapedagógia-képzésünket és azon hibrid témájú vagy megoldású workshopjainkat is, amelyek a román nyelv oktatását is támogatták, amelyek esetleg motivációs tematikájúak voltak.

A monoton, a standard, a frontális, az egyoldalú ismeretátadásra alapozott lecke unalmassá válik a diák számára.

Az új tanévet egy nagy eseménnyel kezdtük. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karával együttműködve resztoratív nemzetközi konferenciát szerveztünk.

Tevékenységük során nagy hangsúlyt fektetnek az innovációra és az élményalapú oktatásra.

Igen, úgy gondolom, hogy az oktatásnak és a tanulásnak elsősorban élményt kell nyújtania a pedagógusoknak és a gyermekeknek egyaránt. Számos kutatás és természetesen a gyakorlat is azt igazolja, hogy amit a diák élményszerűen tanul meg, és amit a pedagógus élménydúsan tanít meg, mindaz hosszú távon megmarad, és visszaépül a későbbi élettapasztalatba, valóban felhasználható tudássá válik.

Ez a pedagógusnak is ugyanazt eredményezi, természetesen amennyiben kimozdul a komfortzónájából, és élményalapú megközelítéssel tervezi meg az óráit, és ebbe fektet energiát, időt. Ezáltal a pedagógus is sikeresebbé válik, a gyermekekkel való kapcsolata is sokkal jobb lesz. És ha a gyermekekkel jó a kapcsolat, akkor az elismertség is könnyebben biztosítható a szülők részéről is. A monoton, a standard, a frontális, az egyoldalú ismeretátadásra alapozott lecke unalmassá válik a diák számára.

Amennyiben a diák unatkozik órán, már a rendbontásra is hajlamosabb, és értelemszerűen az adott pedagógus vagy az adott iskola, társadalom megbecsülése sem ugyanaz, és ezt így folytathatnánk tovább. Éppen ezért azon pedagógiák, azon módszerek, amelyek az élmény átadására, tapasztalatra, kíváncsiságra alapoznak, amelyek módszereik által azt biztosítják, hogy a diáknak több megmaradjon, mint az információ, a jövőt biztosítják. Ez kell legyen az oktatás jövője. Az is bebizonyosodott, hogy az említettek a digitális oktatásra is érvényesek. Tehát a digitális oktatásban is mindaz, ami sok interaktivitást, módszert, eszközt foglal magában, hatékonyabb. És hatékonyabb, ahol játékalapú az értékelés például, vagy akár a „leadásba” bevonják a diákokat, ahol kreativitásra és az úgynevezett szoft képességre alapoznak.

Ezek nem azt a hatást keltik, amitől legtöbb szülő és legtöbb pedagógus fél, hogy személyteleníti az oktatást, vagy éppenséggel rontja a gyerekek szocializációs kompetenciáit, ez egészségesebben és egyensúlyosabb mértékben épül be a gyermekek életébe.

Milyen terveik vannak jövőre, min kell változtatni, vagy egyáltalán kell-e valamin változtatni?

Sajnos hazánkban a továbbképzési rendszer alulfinanszírozott. Tehát azt kell tudni, hogy nehéz körülmények között működnek a pedagógusok házai, de minden pedagógusok házában nagyon lelkes csapatok dolgoznak. A pedagógusok házai az egyedüli intézmények Romániában, amelyek ingyen tudnak akkreditálni, illetve a tanügyminisztérium által elismert és a pedagógusi karrierben elismertethető oklevelet képesek kiállítani mindenfajta továbbképzési formáról.

Az egyéninek is nevezhető pedagógusi továbbképzési igény nem mindig talál azzal, amire a rendszernek, a mi esetünkben a mikrorendszernek, az iskolának szüksége van.

Annak ellenére, hogy egyre jobban felerősödik az, hogy a pedagógusok továbbképzése hangsúlyosabb, rendszeresebb és eredményesebb kellene hogy legyen az oktatás terén történő paradigmaváltás érdekében, a továbbképzési rendszer – amint említettem – alul van finanszírozva. Emiatt nagyon sok esetben a pedagógus fizeti ki a saját továbbképzését. Természetesen vannak nagyon jó alkalmak, esetek, amikor a tanintézmények úgy tervezik a költségvetéseiket, hogy a továbbképzésre is tudnak bizonyos összegeket fordítani. Ilyen körülmények között a továbbképzési rendszerben mégis a pedagógus az, aki megfogalmazza saját egyéni továbbképzési igényét. Ez az egyéninek is nevezhető pedagógusi továbbképzési igény nem mindig talál azzal, amire a rendszernek, a mi esetünkben a mikrorendszernek, az iskolának szüksége van. Például a pályaorientációról sokan beszélnek, hogy mekkora nagy hiány, mennyire menő, korai fejlesztési forma kellene hogy legyen, ennek ellenére a pályaorientációs továbbképzésekre vagy más képzésekre tömegesen nem jelentkeznek pedagógusok, holott az egyik legnagyobb intézményi továbbképzési igényként fogalmazódik meg.

A mi célunk az az, hogy próbáljuk minél egymáshoz közelíteni a pedagógus egyéni továbbképzési igényét és az intézményi, mikrorendszeri szükségletű továbbképzési igényt. Ez az egyik nagyon fontos szerepe a pedagógusok házának. A másik az, hogy minél inkább közelebb tudjuk vinni képzéseinket a pedagógusokhoz. Ebben értelemszerűen továbbra is akadályt jelentenek a járványügyi korlátozások. Úgy gondolom, hogy a tantestületek szerepét is át kell gondolni. Nem egy pedagógusként, formális testületként kell felfogni, amely időközönként összegyűl és beszámol statisztikák szerint számadatokban, hanem pedagógusi, tanulói, pedagógusi közösségekként kell felfogni. Mindehhez megint csak továbbképzés kell, hogy hogyan lehet összekapcsolni pedagógust a pedagógussal, két különálló egyént egy csapatba.

A pályaorientációról sokan beszélnek, hogy mekkora nagy hiány, mennyire menő, hogy korai fejlesztési forma kellene hogy legyen. Ennek ellenére a pályaorientációs továbbképzésekre vagy más képzésekre tömegesen nem jelentkeznek pedagógusok.

A pandémiás helyzet azt is bebizonyította, hogy nagyon eredményes, és rövidebb idő alatt beépül a pedagógiai gyakorlatba az a tudás, amit pedagógus, pedagógustól tanul, ami a jó gyakorlatokból származik. Az a tapasztalatunk, hogy a tantestületekben sem mindig adódnak át ezek a tapasztalatok, és éppen ezért azt szeretnénk, hogy a különböző tevékenységeink során hozzájáruljunk ahhoz is, hogy ez a mentalitás a pedagógus társadalmi közösségekről tanintézmények szintjén ugyancsak átalakuljon.

A pedagógusok házának az is a szerepe, hogy mint egy oktatási inkubátorház, összegyűjtse azokat a projekteket, elképzeléseket, tevékenységeket, rendezvényeket, kezdeményezéseket, amelyek az oktatási rendszeren kívül történnek. Fontos, hogy a pedagógusok ne csak a rendszeren belüli kezdeményezések jó gyakorlatait lássák, hanem legyen kapcsolatuk az egyetem előtti és az egyetemi oktatással is. Ebben is volt nagyon nagy eredményünk, hiszen tizenkét partnerségi szerződést kötöttünk az elmúlt év folyamán, többek között a Sapientia egyetemmel. A Spektrum Oktatási Központtal is vannak közös projektjeink, de együttműködünk a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatósággal, a Hargita Megyei Tanáccsal, a Caritassal, illetve különböző egyesületekkel. Egyik nagy projektünk a hamarosan induló románnyelv-oktatási projektünk. Célunk, hogy hatezer pedagógust képezzünk ki – Hargita, Kovászna, Maros, Bákó és Szeben megyék magyar tanintézményeiben dolgozó pedagógusokat – a román nyelv hatékony oktatására.

Az elmúlt hónapokban a tanügyminisztérium kisebbségi államtitkárságával, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel, illetve más partnereinkkel közösen olyan problémára találtunk finanszírozást, és írtunk projektet, amely már évtizedek óta megfogalmazott, többször hangoztatott és vizsgaeredményeket, továbbtanulási lehetőségeket befolyásoló kérdéskör. Reméljük, hogy ezáltal nagymértékben megoldást tudunk nyújtani a kisebbségi oktatás elvezető fejezetében is.

Az olvasók figyelmébe ajánlom a Pedagógusok Háza honlapját, a ccd.eduhr.ro oldalt. Jelenleg ennek megújításán is dolgozunk, illetve az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza Facebook-oldalon is elérhetőek vagyunk. Az említett oldalakon számtalan tevékenységünkről is beszámolunk, illetve hirdetéseinket is itt találják az érdeklődők.

(Nyitókép: Makkai Márk)