A bukaresti Ady Endre-líceum tanulói abban egyetértenek, hogy nagyrészt szüleik hatására iratkoztak be a magyar nyelvű tanintézetbe, ugyanis elsőként ők szorgalmazták a magyar nyelven tanulást. Mint mondják, ezt azóta egyáltalán nem bánják, mert így a román mellett tökéletesíteni tudtak egy másik nyelvet is, ami mindenképpen formálta őket, és amit a jövőben is hasznosítanak. Az Ady-iskolát pedig azért szerették, mert a kis létszám lehetővé tette a bensőségesebb hangulatot, nem mellékesen így a tanároknak is több ideje jutott egy-egy diákra és a tanulás is hatékonyabban ment.

Lojewski Erika Arina, 12. osztályos diák első osztályban kezdett a bukaresti magyar intézményben tanulni, és azóta – mint mondja – „végtelenül hálás a szüleinek, hogy erre a csodás helyre esett a választásuk” annak idején. Erika immár végzős, és az iskolában töltött tizenkét év alatt meg sem fordult a fejében a más suliba való átiratkozás. „Nem is volt kérdés számomra, hogy itt folytatom tovább tanulmányaimat, jelen pillanatban még mindig itt vagyok, még mindig hazát ad az álmaimnak ez az iskola” – mondta.

Az osztálytársak mint testvérek

Csire Apor Ferenc hároméves kora óta, azaz tizenöt éve tanul az Ady Endre Líceumban, mivel ebbe az intézménybe járt óvodába is, jelenleg természettudományok osztályba jár. Mint mondja, az iskolára mindig jellemző volt, hogy nyitottak az emberek, és viszonylag könnyű mindenkit megismerni, ugyanakkor nagyon békés is, nincsenek nagyobb konfliktusok a diákok között sem.

Györfi Szabina 11. osztályos tanuló szintén óvodás kora óta jár a tanintézetbe, 2006 szeptemberében íratták be szülei az óvodás kiscsoportba, és azóta is ott tanul, mivel „nem akart felhagyni az anyanyelve tanulásával”. Erről, mint mondta, először a szülei döntöttek, de később már a saját döntése volt, hogy ott maradjon, amit azóta sem bán. Apor Ferenccel egyetért abban, hogy nagyon jó a hangulat az intézményben. „Az egyik legjellemzőbb az Ady-iskolára, hogy a hangulat nagyon családias. Nagy része a gyerekeknek ismeri egymást pici kortól, a tantestület sokszor pótolja a szüleinket, és az osztálytársainkra is úgy tekintünk, mint a testvéreinkre. Egy olyan kapcsolat teremtődött itt meg köztünk, amit nem lehet könnyen lerombolni” – fogalmazott.

Lojewski Erika Arina szerint talán az a legjellemzőbb az iskolára, hogy bármi is van, ők mindig összefognak, és amióta ő ott tanul, soha nem volt, hogy valaki segítséget kért volna és nem kapott. „Olyanok vagyunk, mint egy család, és mindig »új vizeken járunk«, ahogyan ezt Ady is mondta. Mi soha nem ítélkezünk, nem nézünk le senkit. Így az összefogás mellett az elfogadást is érdemes megemlítenem, mivel több nem magyar anyanyelvű diák is jár suliba nálunk, akik nagyon jól be tudtak illeszkedni” – magyarázta. Hozzátette, ő az egyik közülük, és szerinte azok a diákok, akik más sulikban a kiközösítettek táborát erősítették volna, barátokra találnak az Adyban.

Legtöbben szüleik ösztönzésére iratkoztak az iskolába, de nem bánták meg

Csire Apor Ferenc azért döntött az Ady Endre Líceum mellett, mert kiskora óta ott tanul, és már a „szívéhez nőtt” az intézmény. Azért is szereti, mivel sok barátja van ott, egyesekkel pedig tizenöt éve ismerik egymást, és nagyon sok mindent az intézmény falain belül éltek meg. Mint mondja, fontosnak tartja, hogy ne hanyagolja el a magyar nyelv tanulását – amit Bukarestben könnyen meg lehetne tenni egy román iskolában, ám ezzel párhuzamosan fejleszti a románnyelv-tudását is, mivel úgy gondolja, Bukarestben e nélkül lehetetlen érvényesülni.

Györfi Szabinát először családja ösztönözte a magyar nyelv tanulására, akik „ragaszkodtak ahhoz, hogy ő is magyar iskolába járjon”. Szülei úgy gondolták, hogy mivel Bukarestben nagyon kevés a magyar ajkú, kevés emberrel lehet gyakorolni a nyelvet, így az lesz a legjobb, ha már az iskolában elkezdi a tanulást. „A családom ragaszkodott ahhoz, hogy én is vigyem tovább a hagyományt, és mivel Bukarestben ez az egyetlen magyar nyelvű iskola, és mivel nem álltam készen arra, hogy elmenjek itthonról, így itt kezdtem el tanulni. Nem bántam meg, mivel úgy érzem, itt szabadon beszélhetek a gondolataimról, akár a tanárokkal is, akik nemcsak a tananyag leadásával foglalkoznak, hanem az életre is fel akarnak készíteni” – fogalmazott.

Lojewski Erika Arina elmondta, ha megkérdezné a szüleit, azt válaszolnák, hogy leginkább a kis létszámú osztályokat vették figyelembe akkor, amikor ebbe a suliba íratták, hogy így a tanárok több figyelmet tudjanak rájuk fordítani, egy magániskolához hasonlóan. Emellett döntő tényező volt az is, hogy after school délutáni programot biztosítottak a diákok számára, ami nagyon megkönnyítette a szülők életét, neki pedig azt a lehetőséget nyújtotta, hogy még jobban megismerje osztálytársait, és hatékonyabban és gyorsabban tudjon magyarul tanulni. „Igenis fontosnak tartom azt, hogy van lehetőségem magyarul tanulni, főleg úgy, hogy én nem is vagyok magyar anyanyelvű. Az, hogy Bukarestben létezik magyar iskola, az egyik legjobb dolog számunkra. Szerintem az is nagyon fontos, hogy míg lehetőségünk van rá, járjunk magyar nyelvű tantárgyversenyekre, országos magyar és egyéb tárgyakból való olimpiászokra, hiszen ott is rengeteget tanulunk” – mondta.

Erika szerint ugyanakkor hatalmas előny az is, hogy ilyen kevesen vannak, és mindenki ismer mindenkit, mert „így nem kell szégyenkezni, ha valamit rosszul mondasz”, és így a tanárok is több figyelmet tudnak rájuk szentelni. Ugyanakkor elmondta, ha valaki megkérdezné tőle, hogy miért érdemes az Adyba jönni, azt mondaná, hogy az iskolájuk „egy külön világ”, ahol a családias hangulat, a „végtelenül kedves tanárok” és a minden évben megszervezendő események mind-mind azt biztosítják, hogy bárki megtalálja azt, ami számára fontos egy ilyen intézményben. „Szerintem, ha valaki azon gondolkozna, hogy eljöjjön-e hozzánk 9. osztálytól, azt a személyt meg kellene hívni egyszer a farsangi vagy maturandus bálunkra! Aztán persze a suliújságról, a ParADYcsomról vagy a sulirádióról, a járvány miatt szünetelő AdyBicc/Ady-Beatsről sem szabad megfeledkezni, ezek még több varázst nyújtanak az amúgy is fantasztikus iskolánknak” – mesélte a lány.

Van, aki mindenképpen magyarul tanulna tovább

Csire Apor Ferenc elmondta, az iskola befejezése után nem költözne más városba, külföldre sem, és a Bukaresti Egyetem biokémia szakára akar felvételizni, így román nyelven folytatná tovább a tanulást. Fontosnak tartja azt, hogy eddig magyarul tanult, mert szerinte minden nyelv „egy kaput nyit meg újabb lehetőségek felé”, ám úgy gondolja, ideje lenne a románt is felfejleszteni, és végső célul azt tűzte ki, hogy a két nyelvet egyenlő szinten tanulja meg beszélni, mivel érzi, így tudna a legjobban érvényesülni Bukarestben, de Romániában is.

Györfi Szabina még nem döntötte el, hogy hol tanulna tovább, de szeretne más városba menni, mivel Bukarestben nincs magyar egyetem, és ő továbbra is magyarul szeretne tanulni. „Egyúttal új tapasztalatokat is nyernék ezáltal, új tájakat ismernék meg és új tanítási módszereket próbálhatnék ki. Egyelőre nem tudom, hogy milyen szakon szeretnék tanulni, de az biztos, hogy magyarul akarom folytatni” – mondta. Hozzátette: úgy érzi, hogy a magyar nyelvnek van jövője, és nagyon sokan tartják érdekesnek ezt a nyelvet, de mivel nehéz a nyelvtana, félnek belekezdeni.

Arról, hogy miért tartja fontosnak a magyar nyelven tanulást, úgy vélekedett: nagyon sok előnnyel jár az, hogy a román mellett magyarul is megtanult anyanyelvi szinten, mert így itt maradhat az országban, de akár ki is mehet Magyarországra, és számára magyarul valahogy „természetesebb, könnyebb gondolkodni”, kifejezni magát. Hozzátette ugyanakkor: nagyon sokat köszönhet az Ady-iskolának, hiszen ha nem lett volna meg a tanárok részéről a szigorúság, a fegyelem, nem tudott volna ilyen jól megtanulni magyarul.

Lojewski Erika Arina a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szeretné folytatni tanulmányait októbertől. Mint mondja, a Bukarestben maradás sem lenne gond számára, viszont szeretne önállósodni, új helyeket és emberek megismerni, és úgy gondolja, hogy a kolozsvári diákélet lenne a legmegfelelőbb erre, mivel rengeteg lehetőség van ott a magyar nyelven való továbbtanuláson kívül is. A magyar nyelv használatával kapcsolatban úgy érzi, kétségtelenül hasznos lesz a jövőben ez a nyelvtudás, főleg egy olyan világban, ahol mindig szükség van különböző dokumentumok fordítására, állandóan keresik a tolmácsokat különféle alkalmakra, ugyanakkor azt gondolja, többek vagyunk azzal, ha egy másik nyelvet is ismerünk egy olyan városban, ahol nem feltétlenül ez a legelterjedtebb beszélt nyelv.

„Én magyarul szeretnék tanulni az egyetemen, ez is az egyik döntő tényező abban, hogy Kolozsvárra akarok menni. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne folytatni ezt az utat, ha már magyar suliba jártam első osztályos korom óta. Ahogyan Ady is megfogalmazta, nekünk »Nem kellenek a megálmodott álmok«, mi, az Ady-líceumban tanulók állandó fejlődésben vagyunk, és nem engedünk a kritikának” – összegezte a Erika.