A mozgás az jó és kell. Ilyen egyszerű, és ezt mindenki tudja. Legyünk felnőttek vagy gyerekek, öregek vagy fiatalok, az orvosok és pszichológusok is lépten-nyomon a mozgást és az aktív életmódot írják fel többek között „gyógyszernek’’.

Ha valóban tudjuk, hogy a mozgás jó és kell, hogyan jutunk el mégis a gyógytornászhoz, a személyi edzőhöz, a dietetikushoz, a pszichológushoz, az életmód- és táplálkozás-tanácsadóhoz olyan panaszokkal, melyeket mozgással és egészséges életvitellel kezelhetnénk? A válasz a fenti célban keresendő, ami nem valósult meg, vagy csak részben akkor és ott, amikor kellett volna. Azaz az iskolában.

Legfőbb ellenségünk az idő

Mielőtt megfeszült ujjal a testnevelő tanárokra mutogatnánk, alaposan járjuk körül a témát, és nézzünk be a színfalak mögé egy kis időre. Az egészségtudatos és aktív életmód kialakításához elengedhetetlen a rendszeresség és a folyamatosság. Gyermekkori tapasztalataink és mindennapi szokásaink, rutinjaink elkerülhetetlenül megalapozzák a jövőnket, ez tagadhatatlan.

Azok a tevékenységek, amelyek a mindennapjaink részévé válnak, a legnagyobb valószínűséggel élethosszig is kitarthatnak. Ha egészségünk nincs, semmink nincs – mondjuk gyakran –, így mi is lehetne nagyszerűbb annál, mint úgy felnevelni a jövő generációját, hogy a testnevelés-oktatás legfőbb célja megvalósul esetükben?

A jelenlegi tanterv heti 1–2 testnevelésórát ír elő, melyek egyenként ötvenpercesek. Ebből az ötven percből vonjunk le tíz percet, ami öltözködéssel, szedelőzködéssel, névsorolvasással és egyéb adminisztratív dolgokkal megy el. Azok a gyerekek, akik csak az iskolai testnevelésórán találkoznak a sporttal és a mozgással, illetve azok egészségre gyakorolt hatásaival, a heti 10 080 percükből mindössze 80 (!) percet töltenek mozgással. Akárhogyan is számoljuk, ez a heti nyolcvan perc nevetségesen kevés ahhoz, hogy a gyermekben valaha is kialakuljon az egészségtudatos életmód fogalomköre. Legfőbb ellenségünk az idő.

A magyarországi oktatási rendszer heti 5 (!) testnevelésórát ír elő az alsó tagozattól kezdve egész a felső tagozatig. Sport tagozatos iskolákban pedig heti 5+2 testnevelésórán vehetnek részt a gyermekek. Kétség sem fér hozzá, hogy a tantárgy mindennapossá tétele nagymértékben hozzájárul a testnevelés-oktatás céljának megvalósulásához.

Természetesen nem a tornaóra az egyetlen, ami ösztönözheti és elősegítheti az egészséges életmód kialakítását a gyerekeknél, az aktív életmódot élő szülőknek és nagyszülőknek ugyancsak elengedhetetlen szerepük van ebben. Nem felejthetjük el, hogy a gyermek nem az iskolában születik, és nem az iskolában tanul meg járni, kúszni, mászni vagy futni, enni és beszélni. Élete legfontosabb, létmeghatározó összetevőit otthonról gyűjti be, melyeket egy egész életen át használ, majd ezeket saját belátása szerint alakítja, szelektálja és priorizálja.

A tornaóra negatív státusa

Az iskolai testnevelés hazai óraszáma rendkívül megnehezíti a szaktanárok munkájának minőségét és célkitűzéseinek megvalósítását. Mindazonáltal okvetlen említésre méltó maga a tantárgy negatív státusa is, amióta átvették az uralmat az egészségnevelés fölött a fontos tantárgyak, melyek a különböző vizsgákra és az érettségire készítenek fel. Napjainkban a testnevelőket a társadalom nem ismeri el, munkájukat pedig túlnyomó többségben a fegyelmezési és nem pedig a tanítási módszerek jellemzik.

A tornaórák zöme többet foglalkozik a viselkedés korrigálásával, mint a motorikus képességek fejlesztésével, illetve a mozgáskészség gazdagításával. Nem meglepő tény, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen sportolnak, iskolán kívüli sportedzésekre járnak, jelentős mértékben nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és tanulmányi teljesítményük is jobb azon társaikkal szemben, akik a délutánjaikat számítógépes játékokkal és kütyüzéssel töltik.

A pécsi tudományegyetem egészségtudomány karának elismert tanára, dr. Rétsági Erzsébet szerint a minőségi színvonalon megvalósított motoros oktatási folyamat az egész komplex személyiséget tudja fejleszteni. Ezen tézis alapján valóban aggodalomra adhat okot nemcsak a jelen hazai tanterv, hanem a mostani járványhelyzet, mely extrém mostoha módon bánik a jövő generációjával és a tanárokkal is.

Mindenkit megnyomorító járványhelyzet

A testnevelés-oktatás és minden más tantárgy online térbe való kényszerítése észveszejtő következményekkel járt. Egy olyan tantárgy oktatása, mely mozgásteret, szociális csoportot, ingergazdag környezetet és eszközt igényel, a képernyő előtt nyomorulttá tett nemcsak diákot, de tanárt is.

A vizespalackok emelgetése és a sprintek a konyhában sem szülőnek, sem pedagógusnak nem kedveztek. Nem beszélve a gyermek biztonságáról és fejlődéséről mind fizikálisan, mind szellemileg és szociálisan. Egy felnőtt életében teljesen mást jelent egy-két, akár három év kihagyás egy adott megszokott életformából, ellenben egy fejlődő gyermek esetében ez az idő felbecsülhetetlen értékkel és következménnyel bír.

A járványhelyzet, a törvények, a szabályok kusza és kiszámíthatatlan fordulatai végül mégis visszarepítettek a képernyő elől az iskolákba. A kötelező maszkhordás mára már egyértelmű, és természetes dolog az utcán, az üzletekben és közszállításban, akárcsak az iskolában. A testnevelésóra maszkot viselő gyermekekkel és kötelező távolságtartással könyörtelenül ellehetetlenített minden esélyt arra, hogy ez a tantárgy bármilyen pozitív és konstruktív célt elérjen.

A monotonitás, a folyamatos csalódottság érzése diákot is és pedagógust is megfertőzött. Legkomolyabb mellékhatása a teljes érdeklődés- és lelkesedésvesztés volt mindkét fél részéről. Az iskolai sportkörök, kisebb sportversenyek osztályok között, illetve az iskolák közötti különböző sportbajnokságok és vetélkedők mind kimaradtak az elmúlt két évben. A megmérettetés iránti vágy, a versenyszellem, a csapatkohézió, az együttműködés és az egy célért való küzdés a múltba veszett. Az elvesztett időt és a vele járó feledhetetlen élményeket nem tudjuk sem pótolni, sem visszaadni a gyermekeknek.

Olyan szabályok léptek érvénybe, melyek kíméletlenül kitépték a labdát a gyermek kezéből. Olyan világot kezdtünk élni, melyben a fejlődő gyermek kezét több fertőtlenítő érinti, mint labdák vagy egyéb sporteszközök. Az iskolaudvar mindig a mozgás öröme által okozta zajtól volt hangos és energiával teli. A fáradhatatlan rohangálás, az önfeledt labdázás és játék pirospozsgás arcokat varázsolt a tömegben. A „majd kicsattan az egészségtől’’ arc sajnos még várat magára.

Mozgás nélkül nincs szellemi jóllét

Az egészségtudatos magatartás két alappillére az aktív életmód és a kiegyensúlyozott táplálkozás. Mivel a járványhelyzet abszurddá tette az iskolai testnevelést, a törvény egy alternatívával, esetünkben az egészségneveléssel mint elméleti testnevelés-oktatással igyekezett betömni azt az űrt, amit korábban okozott.

Csöppet sem volt meglepő a gyermekek reakciója arra, amikor megtudták, hogy a hőn szeretett tornaóra helyett, ami a játékot, a szórakozást, kikapcsolódást jelenti, elméleti órát kell hallgatniuk a padban ülve arról, hogy mit jelent a helyes és egészséges táplálkozás, vagy miért is kell sokat mozogni. Nemcsak diáknak, de testnevelő tanárnak is kényelmetlen, szokatlan és radikális változást hozott.

A gyerekek mozgásigénye rendkívüli és létfontosságú testi-lelki fejlődésüket tekintve is. A mozgás olyan ingereket, illetve élményeket ad a vesztibuláris rendszernek, azaz a fülünkben található egyensúlyszerv idegsejtjeinek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a két agyféltekének a működése összerendezett legyen. Számtalan kutatás bizonyította be, hogy azok a gyerekek, akik már iskolás koruk előtt mozgásban gazdag életmódot folytattak, hintáztak, fára másztak, bukfenceztek, sokkal könnyebben tanultak meg írni vagy olvasni. Napjainkban a fizikai inaktivitás sajnos ezt a korosztályt is elérte, melynek hozadékai közé tartoznak a tanulási, illetve viselkedés zavarok és nehézségek.

A testnevelés és sportoktatás fontosságát és jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Mindamellett, hogy a gyermek mozgásműveltségét és motorikus képességét fejleszti, személyiségét és szociális fejlődését is nagymértékben befolyásolja. A különböző testgyakorlatok gyermekkorban való megfelelő elsajátítása az élet bármely szakaszában felhasználható és rendkívül hasznos. Olyan tudásanyag, mely közvetlenül hat az egészségünkre és a szellemi jóllétünkre is.

Az itthoni iskolai tanterv által nyújtott, csekély számú, heti 1-2 testnevelésórát mindenképp ajánlatos különböző sportkörökkel, edzésekkel és mozgásos foglalkozásokkal, családi tevékenységekkel kipótolni annak érdekében, hogy az élethosszig tartó egészségtudatos életmód kialakulhasson a gyermeknél.

(A szerző a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum pedagógusa.)