Vélhetően a koronavírus-járvány is hozzájárult ahhoz, hogy a belpolitikai élet is szokatlanul zűrzavaros volt Romániában 2020-ban, a pártok a helyhatósági és parlamenti választások miatt a vírus elleni védekezést is kampánytémává változtatták. Belpolitikai visszatekintő.

Az év elején, az akkor valamivel több mint három hónapja hatalmon lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL) eltökélten dolgozott a saját kormánya megbuktatásán, ugyanis ezzel akarta kierőszakolni az előre hozott választások kiírását. A kisebbségben kormányzó PNL meg akarta lovagolni a Liviu Dragnea PSD-pártelnök bebörtönzése és a korrupt politikusainak kedvező törvénymódosítások miatt népszerűtlenné vált Szociáldemokrata Párt „mélyrepülését”. A felmérések szerint a liberálisok támogatottsága az éve elején még 40 százalék feletti volt.

„A politikum levizsgázott”

Tudva, hogy sem a PSD, sem az RMDSZ nem támogatja a kétfordulós polgármester-választáshoz való visszatérést, a kormány felelősségvállalással – a parlament megkerülésével – fogadta el a helyhatósági választási törvény ilyen irányú módosítását, kiprovokálva ezzel a bizalmatlansági indítványt, amit a PSD – az RMDSZ támogatásával – be is nyújtott. Amint várható volt, a két ház február 5-i együttes ülésén a képviselők és szenátorok többsége megvonta a bizalmat a Ludovic Orban vezette kormánytól.

Klaus Iohannis államfő, akit 2014-ben a PNL éléről választottak meg elnöknek, a kabinet megbuktatásának hírére megerősítette, hogy előre hozott választásokat szeretne, ezért ismét Ludovic Orbant kérte fel miniszterelnöknek. A PSD szerint ez alkotmányellenes volt, és meg is támadta a döntést az alkotmánybíróságon. A taláros testület szintén úgy ítélte meg, hogy az alaptörvénybe ütköző volt Orban újbóli jelölése, bár egyik cikkely sem tiltja azt, hogy a bukott kormányfő kapjon ismét megbízást.

A Maszolnak akkor Puskás Bálint volt alkotmánybíró elmagyarázta: az alkotmány szellemiségét sértette meg Iohannis, amikor ismét Orbant javasolta a posztra, mert „arra játszott”, hogy a parlament nem szavaz bizalmat a korábban megbuktatott kormány tagjaiból álló névsornak, így egy lépéssel közelebb kerülhetnek az előre hozott parlamenti választásokhoz. Megjegyezte, hogy „a politikum ezzel levizsgázott”.

Cîțu, a bábjelölt

Az alkotmánybíróság éppen azon a napon hozta meg a döntését, amelyen a parlamentnek szavaznia kellett volna a második Orban-kabinet beiktatásáról. Mivel a baloldali pártok bojkottálták a szavazást, a kormányt nem tudták beiktatni hivatalába a törvény által megszabott 15 napon belül, így Orban visszaadta a megbízását. Helyette Florin Cîțu ügyvivő pénzügyminisztert hatalmazta fel Iohannis a kormányalakítással, de kezdettől látszott, hogy ő csak báb, és az a cél, hogy ne kapja meg a kellő számú szavazatot a parlamentben.

Cîțu a bizalmi szavazás előtt néhány órával meggondolta magát, és nem vállalta a tisztséget, de ekkor már „nyakunkon volt” a koronavírus-járvány és a liberálisok, az államfő, sőt az ellenzék is belátta: az országnak egy teljes jogkörű kormányra volt szüksége. Ezért a „már bejáratott” Ludovic Orban lett újból a miniszterelnök-jelölt, és a parlament március 14-én sebtében bizalmat szavazott a második Orban-kormánynak.

Járványhelyzet, szükségállapot

Ez a szavazás is részben online zajlott már, mint ahogy azóta elfogadottá vált az internetes távmunka és távoktatás is. A fertőzések terjedésének megállítása érdekében március 16-án Klaus Iohannis kihirdette a 30 napra szóló szükségállapotot (ami alatt március 23-tól éjszakai, 25-től pedig általános kijárási tilalom lépett életbe). A szükségállapotot utóbb további egy hónapra meghosszabbították, és május közepén váltotta fel a védekezés enyhébb formája, a veszélyhelyzet, amit azóta is havonta megújított a kormány.

A szükségállapot alatt sem szűnt meg a kormány és az ellenzék közötti hadakozás: utóbbi a járványhelyzet rossz kezelésével és a rendkívüli helyzettel való visszaélésekkel vádolta a PNL-t, míg a kabinet szerint a PSD a parlamentben akadályozta a védekezést, veszélybe sodorva ezzel az egészségügyi helyzetet. Orbanék szerint az alkotmánybíróság az ellenzék nyomására hagyta „védekezési eszköz” nélkül a kormányt, amikor alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a szükségállapot alatt kiszabott – európai mércével is aránytalanul magas – pénzbírságokat. Később a veszélyhelyzet idején alkalmazható korlátozásokra és bírságokra is külön jogszabályt kellett alkotni.

„Jó napot, Pészédé!” – felerősödött a magyarellenesség

Mintha a járvány nem lett volna elég, a román politikusok gondoskodtak arról, hogy ismét közellenségként tüntessék fel az RMDSZ-t és a magyar közösség tagjait. Klaus Iohannis államfő úgy próbálta meg lejáratni a PSD-t, hogy a magyarokat használta „céltáblának”. Április 29-én tette hírhedt kijelentését a székelyföldi autonómiatörvény tervezetének hallgatólagos képviselőházi elfogadását kommentálva: Erdély magyaroknak történő kiárusításával vádolta meg a parlamentben többségben lévő és a két ház elnöki tisztségét ellátó szociáldemokratákat.

Iohannis az emlékezetes „Jó napot, Pészédé!” köszönéssel, a magyar nyelvet gúny tárgyává téve kezdte élő televíziós beszédét, az elemzők és a román politikai szereplők szerint is államfőhöz méltatlan elfogultságról, törvényalkotási beavatkozásról, gyűlöletkeltésről téve tanúbizonyságot. Mi több, a magyar kormányt is belekeverte az ügybe azzal, hogy „vajon mit ígért Orbán Viktor” magyar miniszterelnök a román szociáldemokratáknak cserébe azért, hogy „míg a kormány a koronavírus ellen védekezik, a PSD a parlament titkos szobáiban odaadta Erdélyt a magyaroknak” – ez kisebb diplomáciai csörtét is vont maga után a két ország között.

Annál is érthetetlenebb volt Iohannis kirohanása, hogy a 2014-es elnökválasztási kampányban éppen ő volt az, aki egy tévéinterjúban szó szerint kreténségnek nevezete azt, ha valaki Erdély elszakításával hergeli a közvéleményt. Amellett, hogy a hírszerzésnek is magyarázkodnia kellett a kijelentés miatt, amit a külföldi sajtó is elítélt, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) ötezer lejes pénzbírsággal sújtotta az államfőt a kijelentéséért. Iohannis azzal védekezett, hogy „az alkotmányt és az ország területi integritását védte”, emellett a mentelmi jogára is hivatkozott.

Az elnök meggondolatlanságának az lett az eredményre, hogy állami szintre emelte a magyarellenességet. Miként Illyés Gergely politológus a Maszolnak adott interjúban kifejtette, „a korrupció helyett Iohannisék most magyarbarátsággal bélyegzik meg a PSD-t”. A szenátus még az ominózus kijelentés napján gyorsított eljárásban, egyhangúlag leszavazta az autonómia-törvénytervezetet, ami a képviselőházon hallgatólagosan átment, majd sorra buktak el a magyar érdekeltségű törvénykezdeményezések, illetve születtek magyarellenes jogszabályok a parlamentben:

• érdemi vita nélkül elutasították a kisebbségi jogokat biztosító közigazgatási törvénytervezetet a képviselőházban (a parlament által 2018-ban már elfogadott, de a volt Dăncilă-kormány által egy sürgősségi rendelettel megcsonkított közigazgatási törvénykönyv kisebbségi jogokra vonatkozó részeit visszaállító RMDSZ-es kezdeményezést a szenátus előzőleg hallgatólagosan elfogadta);
• elutasították a kisebbségek személyi elvű autonómiájáról szóló kerettörvényt, illetve a magyar közösség személyi elvű autonómia-statútumának tervezetét is. Cseke Attila RMDSZ-es szenátusi frakcióvezető szerint a kormányon lévő Nemzeti Liberális Pártnak nem az volt a célja a 16 éve a fiókokban heverő törvénykezdeményezések sürgősségi napirendre tűzésével, hogy megvitassa, hanem hogy elutasíthassa azokat;
• Cătălin Lucian Iliescu, a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) szenátora Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy törvénykezdeményezéssel tiltaná meg, hogy bárki is autonómiáról beszéljen Romániában, aki pedig mégis megtenné, azt kiutasítaná az országból;
• A „magyarfóbia” áldozata lett többek között a napközis rendszer, az iskolai étkeztetés, a tananyagcsökkentés, továbbá az óvoda és bölcsőde közötti korosztály helyzetének rendezése, miután Rareș Bogdannak, a magyarellenességéről hírhedt európai parlamenti képviselőnek, a PNL első alelnökének sikerült az RMDSZ-es tanügyi reformjavaslatok ellen fordítania a román parlamenti képviselőket.

A Trianon-törvény

Május 13-án a képviselőház döntő kamaraként megszavazta azt a törvénytervezetet, amely a „trianoni szerződés napjává" nyilvánítja június 4-ét Romániában. A törvényjavaslatot a 2012 és 2014 közötti volt külügyminiszter, Titus Corlățean szociáldemokrata szenátor és Șerban Nicolae, a – tervezet beterjesztésekor még kormányon lévő – PSD szenátora terjesztette a parlament elé. Corlățean szerint a trianoni szerződés az Erdéllyel kiegészült Románia határainak nemzetközi elismerését jelentette, ugyanakkor olyan polgári és politikai jogokat biztosított Erdély román többségének, amelyekkel soha korábban nem rendelkezett.

A tervezetet a kormányon lévő PNL is támogatta. Daniel Gheorghe liberális parlamenti képviselő úgy vélekedett: Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek le kellene cserélnie az irodájában található régi térképeket, és el kellene fogadnia: idejétmúlt, igazságtalan és nevetséges minden olyan próbálkozás, amely a Trianon előtti állapotok helyreállítására irányul.

Klaus Iohannis államfő – az „enyhülés” jeleként – nem hirdette ki a törvényt, hanem az alkotmánybíróságon emelt kifogást ellene, így idén június negyedikét, a trianoni szerződés századik évfordulóján nem lépett hatályba, amiért a PSD nemzetárulással vádolta meg az elnököt. Az alkotmánybíróság nem talált semmi kivetnivalót benne, ezért aztán az elnök visszaküldte megfontolásra a parlamentnek a törvényt, de a két ház változatlan formában ismét elfogadta, és Iohannis végül kihirdette a jogszabályt.

Marosvásárhely visszafoglalása

A helyhatósági választásokat a koronavírus-járvány miatt júniusról szeptember 27-re halasztották, a helyi választottak mandátumát pedig törvénymódosítással meghosszabbították november elsejéig, nehogy működő önkormányzat nélkül maradjanak települések.

A magyarság figyelme legfőképpen Marosvásárhelyre összpontosult: sikerül-e a 20 évig regnáló Dorin Florea után ismét magyar elöljárót állítani a város élére? A törekvést diadal koronázta, a választást a független jelöltként induló, de a magyar politikai szervezetek közös támogatását élvező Soós Zoltán nyerte.

Az RMDSZ-nek ezenkívül sikerült megőriznie a polgármesteri széket Szatmárnémetiben, a több mint 50 százalék feletti eredménnyel újrázó Kereskényi Gábor személyében. Sepsiszentgyörgyön újraválasztották Antal Árpád RMDSZ-es polgármestert, Csíkszeredában Korodi Attila volt parlamenti képviselő nyert, aki az előválasztáson Ráduly Róbert Kálmán hivatalban lévő elöljárót győzte le. Székelyudvarhelyen nem sikerült az RMDSZ-nek megerősödnie: a választásokon tarolt a Magyar Polgári Pártból (MPP) kizárt elöljáró, a Szabad Emberek Pártja (POL) színeiben induló Gálfi Árpád és csapata.

Az RMDSZ négy megyei tanácselnöki választást nyert meg (Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyékben), és bár az elmúlt négy évhez képest növelte mandátumai számát, fájó eredmény volt, hogy Bihar megyében sem a megyei sem a nagyváradi önkormányzatban nem sikerült legalább egy végrehajtói pozíciót szerezni (alelnöki vagy alpolgármesteri tisztséget). Brassó, Máramaros és Temes megyében egyenesen kudarcnak könyvelte el az eredményeket az RMDSZ vezetősége, amely – miután megvárta a parlamenti választások végét is – leváltotta a területi vezetőket, és ideiglenesen új elnököket nevezett ki. A menesztett közösségi vezetők erődemonstrációnak, igazságtalannak tartották a döntést.

A helyhatósági választásoknál maradva: az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyesüléséből létrejött Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) jelöltjei tíz polgármesteri mandátumot szereztek meg.

Az önkormányzati választásokat követően külön cikksorozattal foglalkoztunk a szórványtérségekben elért eredményekkel. Megkerestük a területi RMDSZ-szervezetek elnökeit, hogy összegezzék nekünk a választási eredményeket a szórványközösségek szempontjából. Interjút közöltünk Székelykocsárd magyar polgármesterével, Csegezi Zsuzsannával és Szászrégen elöljárójával, Márk Endrével, a Bákó megyei Gyimesbükk vezetőjével, Oltean Péterrel. Megkerestük az RMDSZ Fehér, Szeben és Beszterce megyei szervezetét is. A szórványközösség helyzetét Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke összegezte számunkra. (Márk Boglárka)

Magyar összefogás a parlamenti választásokon

A parlamenti választásokra létrejött az összefogás az RMDSZ és az EMSZ között, és az írásban is rögzített egyezmény szerint a két szervezet közösen indult a parlamenti választásokon, aminek értelmében az RMDSZ képviselőházi jelöltlistáin két befutónak számító helyet biztosított az EMSZ által kijelölt személyeknek (Kulcsár-Terza József a Maros megyei, Zakariás Zoltán a Hargita megyei listán jutott be az alsóházba).

A két szervezet közti egyezmény túlmutat a parlamenti választásokon való közös szereplésen – hangsúlyozta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Mezei János, az EMSZ társelnöke is. A felek megállapodtak, hogy együttműködnek az önkormányzatokban, hogy a politikai konfliktusok ne akadályozhassák egyes települések, közösségek fejlődését, vállalták, hogy munkacsoportot hoznak létre, amely törvénycsomagot dolgoz ki a romániai magyar oktatás reformjára, és az így kidolgozott tervezetet az RMDSZ frakciója terjeszti be a parlamentben.

A nemzetpolitikában azt vállalták, hogy a parlament elé terjesztik a Székelyföld autonómiastatútum-tervezetét, és ezt az RMDSZ-frakciója egységesen képviseli. Kidolgozzák és beterjesztik ugyanakkor a nemzeti jelképek és az anyanyelv szabad használatát biztosító törvénycsomagot. Az RMDSZ és az EMSZ megállapodott az erdélyi magyar ügyek külpolitikai képviseletének összehangolásáról is.

Kormányra lépett az RMDSZ

A december 6-i parlamenti választásokon negatív rekordot jelentően alacsony volt a részvételi arány, a szavazásra jogosultak 32 százaléka sem járult az urnákhoz.

A legtöbb mandátumot a közvélemény-kutatások előrejelzései ellenére a Szociáldemokrata Párt szerezte meg (47 szenátor és 110 képviselő), az előzetesen a győzelemre esélyesnek tartott Nemzeti Liberális Pártnak a második lett (41 szenátor és 93 képviselő). A Mentsétek meg Romániát Szövetség–Szabadság, Egység, Szolidaritás Pártja (USR–PLUS) 25 szenátori és 55 képviselői mandátumot szerzett, és általános megrökönyödésre bejutott a parlamentbe az ultranacionalista, vírustagadó és összeesküvés-elméleteket gyártó Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR): 14 szenátori és 33 képviselői mandátumot tudhat a magáénak. Az AUR elnökének, George Simionnak az egyik első megnyilvánulása az volt, hogy kilátásba helyezte az RMDSZ betiltásának kezdeményezését.

Az RMDSZ megőrizte politikai súlyát a parlamentben, azaz továbbra is kilenc szenátora és 21 képviselője van továbbra is. Meglepetésre nem lépte át az 5 százalékos bejutási küszöböt a Victor Ponta vezette Pro Románia párt, amelyik a választások előtt egyesült a Călin Popescu Tăriceanu féle Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE), azaz két volt kormányfő neve sem jelentett elég húzóerőt. Hasonlóan járt a Traian Băsescu ex-államfő által alapított Népi Mozgalom Pártja (PMP) is, amelyik szintén kiesett a parlamentből.

Pártja gyenge választási eredménye miatt Ludovic Orban miniszterelnök, aki egyben a PNL elnöke is, lemondott a kormányfői tisztségről, a helyére pedig Nicolae Ciucă védelmi minisztert nevezte ki az államfő ügyvivő miniszterelnöknek.

Bár a választásokat a PSD nyerte, koalíciós partnerek híján – mindegyik párt elzárkózott a szociáldemokratákkal való együttműködéstől, sőt az AUR mindenkitől elhatárolódott – nem tudott többséget alakítani, így Klaus Iohannis államfő egy jobbközép koalíció létrejöttét szorgalmazta már a szavazás másnapján. Az is igaz, hogy az elnök már korábban kikötötte: semmi szín alatt nem ad kormányalakítási megbízást a PSD miniszterelnök-jelöltjének, hanem egy PNL köré szerveződő koalíciós kabinetet tart elképzelhetőnek.

A PNL, az USR–PLUS és az RMDSZ többfordulós tárgyalássorozat végén állapodott meg a főbb kormányzati és parlamenti tisztségek elosztásáról, aminek értelmében a PNL jelöltje, Florin Cîțu volt pénzügyminiszter lett a kormányfő, a szenátus elnöki tisztségére Anca Dragut (USR–PLUS), a képviselőház elnöki tisztségére pedig Ludovic Orbant (PNL) javasolták. A két kisebbik koalíciós párt elnöki, Dan Barna (USR–PLUS) és Kelemen Hunor (RMDSZ) miniszterelnök-helyettesi funkciót kaptak.

A december 23-án megszavazott új kormányban a 18 minisztérium közül a PNL 9, az USR–PLUS 6, az RMDSZ 3 tárca vezetését kapta meg. Az RMDSZ Cseke Attilát közigazgatási, fejlesztési és közmunkálatokért felelős miniszternek, Tánczos Barnát környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszternek, Novák Károly Eduárdot pedig ifjúsági és sportminiszternek jelölte. Az RMDSZ bizalommal és reménnyel tekint az új kormány munkájára.

Kapcsolódó

Best of: ezt olvasták a Maszolon 2020-ban

Válogatás a 2020-as – politikamentes – tartalmaink legjavából.

best of