Románia riadtan figyel. Trumpék meglepően komolyan veszik a progresszista őrület elleni harcot, az orosz–ukrán háborút illetően pedig pontosan azt teszik, amit megígértek. Európa sokkot kapott, mert valamiért azt gondolta, az amerikai elnök a hatalomban visszafogottabban fog viselkedni, mint a kampány alatt. Nem így lett, egyebek mellett azért sem, mert másfél év múlva újabb választások lesznek Amerikában, képviselőház és a szenátus egy része a tét, mellébeszéléseknek nincs helye.

Bukarestet úgy érte a Trump-tornádó, mint a romániai polgármesterek többségét a téli havazás: tudták, hogy jön, de nem készültek fel rá. A román diplomácia – ha egyáltalán létezik ilyen – azt hitte, a stratégiai partnerség és a NATO-bázisok elegendőek lesznek az együttműködés zökkenőmentes folytatására. Aztán jött J. D. Vance, Elon Musk, egy-két amerikai influenszer, s kiderült: Washington „ráállt” Romániára, az itteni érvénytelenített elnökválasztással próbálja alázgatni az európai demokráciát.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az eddigi csak szürke román külpolitika irányítása most veszélyesen alkalmatlanok kezébe került. Ilie Bolojan ügyvivő államfő úgy nyilatkozik, mint az a szóvivő, akinek főnökei megparancsolták: még véletlenül se mondjon semmi lényegeset. Eközben Emil Hurezeanu egyfajta elemzőként, öregedő újságíróként nyilatkozgat, mintha nem lenne tudatában, hogy minden kijelentésének súlya van, hiszen ő a külügyminiszter.

A fősodrú román média hozza a formáját, lassan Trumpot is lediktátorozza, ami érthető, hiszen a sajtó azt a progresszista vonalat képviseli hosszú évek óta, amely ellen most Washington forradalmat indított. A bukaresti politikai elit kezdi követni ezt a tempót, Amerika-imádatból hirtelen Amerika-ellenességre vált. Most a román progresszista értelmezés szerint úgy állunk, hogy Oroszország ellenség, amelyet egy véreskezű diktátor vezet, Kína veszélyes Romániára, mert kommunista, s barátkozik a háborús bűnössel, az Egyesült Államok pedig rettenetessé vált Trumppal az élen, mert nem úgy kötne békét, ahogyan azt Bukarestben vagy Brüsszelben elképzelték.

Bolojan, Hurezeanu és társaik lányos zavarukban megint figyelmen kívül hagyják, hogy a romániai emberek nagy többsége magasról tesz Ukrajna támogatására, ellenben nagyon várja a háború végét. És ugyanúgy zavarja őket a progresszista véleményterror, mint Trumpékat. Talán ezt is figyelembe kellene venniük Románia vezetőinek, amikor kritikátlanul beállnak a szintén Amerika-ellenes húrokat pengető brüsszeli kórusba. Annál is inkább, mert elnökválasztás előtt állunk.

Nem kell kritikátlan Amerika-barátnak lenni, s az uniós tagság sem a bólogatást követeli meg. Trumpék konzervatív politikája sok tekintetben példa értékű, amit akár követni is lehetne idehaza. Az új adminisztráció közvetett kiállása a szuverenista jelzőt kisajátító, opportunista, kormányzásra alkalmatlan román ultranacionalisták mellett viszont egy kifejezetten ellenséges lépés a jelenlegi bukaresti vezetéssel szemben. Nem lehet, és nem is kell ehhez barátságos képet vágni. 

A szuverenizmus azt jelenti, hogy Románia a saját demokratikus berendezkedése szerint rendezi meg a választásait. Nem Elon Musk, J. D. Vance vagy Donald Trump dönt egy elnökjelölt indulásáról, hanem a román alkotmánybíróság. A taláros testület erre vonatkozó határozatait ugyanakkor megfelelően alá kell támasztani, nem úgy, ahogyan a tavalyi érvénytelenítés esetében történt. Március közepéig léphet az alkotmánybíróság a jelöltek – így Călin Georgescu – indulása ügyében. Washingtonnak nincs vétójoga.

(Borítókép: Trump Facebook oldala)