Már Recep Tayyip Erdoğan üdvözlő szavaiból felsejlett a béke közelségének reménye. A török elnök ugyanis hangsúlyozta, hogy a békekötésnek nem lehet vesztese, csak nyertes-nyertes szituáció lehet. Ezzel igyekezett felmenteni a két távolmaradó, ám érdekelt államfőt, az ukrán és az orosz elnököt azok alól a vádak alól, amelyek arról szóltak volna, hogy kapituláltak a másik akarat előtt.

Az állóháború jelenlegi szakaszában ugyanis mindkét államelnök csakis győztesként tenné le a fegyvert, ami egy időben lehetetlen. Csak a körültekintően egyeztetett béke kínálja a tisztes visszavonulás lehetőségét a szemben álló felek számára.

Hogy az egyre durvuló hangnem, és az egyre nagyobb méreteket öltött pusztítás ellenére a békevágy mindkét ország vezetőit megkörnyékezte, bizonyíték rá, hogy némileg közeledtek az álláspontok. Az isztambuli tárgyalás eredményeit elemző politikai szakértők egybehangzó véleménye szerint a vitás kérdések több mint felében megegyezett az ukrán és az orosz küldöttség. Ez ugyan még távol van a parafált békekötéstől, de közelebb, mint az isztambuli tanácskozás előtt.

A Kárpáti Igaz Szó úgy számolt be a béketárgyalásról, hogy az az előzetes várakozásokhoz képest mégis számottevő eredménnyel zárult.

Ukrajna kész lemondani a NATO-tagságról és semleges státuszt felvenni, cserébe konkrét biztonsági garanciákat kér. Ebben Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és Oroszország mellett Németország, Törökország, Kanada, Olaszország, Izrael és Lengyelország venne részt. Amennyiben Ukrajnát katonai fenyegetettség érné a jövőben, a felsorolt országoknak kötelessége lenne katonai segítséget és védelmet nyújtani, beleértve a légtérzárat is. Az elképzelések szerint erről a kérdésről referendum döntene Ukrajnában, amit alkotmányba foglalnának és a megállapodást valamennyi partnerország parlamentjének ratifikálnia kellene. A Kijev biztonságáért kezességet vállaló országoknak támogatniuk kell Ukrajna EU-s tagságának elérését.

Ami ellen Oroszország nem tiltakozik.

A biztonsági garanciákról szóló megállapodás nem terjedne ki a Krím félszigetre, a Donecki és a Luhanszki népköztársaságokra. A Krím hovatartozását például az elkövetkező 15 évben diplomáciai úton kísérelnék meg rendezni. A kelet-ukrajnai megszállt területek kérdését személyesen tekinti majd át Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.

Orosz részről közölték, hogy a deeszkaláció érdekében csökkentik a Kijevnél és Csernyihivnél állomásozó orosz csapatok létszámát.

Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó igazgatója Facebook bejegyzésében azt írja: „Vannak, akik árulásként értelmezik a Kijev által Moszkvának tett javaslatokat. Akik elutasítják a józan ész diktálta kompromisszumokat, azok az utolsó emberáldozatig, az utolsó elesett városig vért ontanának, nincsenek tekintettel azokra a milliókra, akik már így is földönfutókká váltak, mindenüket elveszítették és nem lesz hová visszamenniük. Az ország vezetőinek a felelőssége, hogy elejét vegyék a további pusztításoknak, megakadályozzák az értelmetlen haláleseteket. Volodimir Zelenszkij „kompromisszumos területként” definiált egyes vidékeket. Most először mondom azt, hogy igaza van! Az is előremutató, hogy a kisebbségek nyelvhasználata tekintetében szándékát fejezte ki ún. tükörmegállapodásokra a szomszédos országokkal. Tetszik vagy nem, a békének ára van, máskülönben nem hallgatnak el a fegyverek. Márpedig a legrosszabb béke is ezerszer jobb a legjobb háborúnál…”

Ezt most kárpátaljai kollégám, barátom mindenki másnál hitelesebben állíthatja.

Én csak szomorúan állapítom meg, hogy ami elhozhatja a békét, az ugyanaz amiben nem tudott megegyezni Ukrajna és Oroszország, ami miatt – legalábbis részben – a háború kitört. Az ellentétek és a kiegyezés közti idő a halál, a pusztulás diadalának korszaka (volt). Több millió földönfutó, több ezer halott, sok száz árva gyermek – a nagyhatalmi játszmák áldozatai.

(Nyitókép forrása: Agerpres/EPA)