Olvasom Mircea Toma médiaszakértő okfejtését az Újvárad című lapban arról, hogy miért nem hisznek a sajtónak a romániai lakosok, és miért bíznak vakon a közösségi médiának. Mivel korábban engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy a lakosságnak miért csak 29 százaléka tartja megbízhatónak a sajtót, megosztom az olvasóval, hogy mire jutottam a sajtó védelmében.

Tagadhatatlanul történelmi mélypontjára zuhant a média iránti bizalom. Még az Egyesült Államokban is, ahol nem is olyan rég a szabad sajtó valódi hatalmi ág volt. Egy konzervatív és egy liberális publicista is egyaránt abban látja ennek legfőbb okát, hogy a sajtó formálni akarja a politikát, nem pedig tudósítani róla. Nincs ez másként Erdélyben sem.

Mindenki fogyaszt ma valamilyen médiát, valahonnan beszerzi a híreket, de egyre kevesebben fogyasztunk sajtót. Az 1990-es évek végéig, talán a kétezres évek elejéig az erdélyi magyarok többsége rendszeres sajtófogyasztó volt, ugyanis a média később tört be az erdélyi valóságba és változtatta át valóságshow-vá. A sajtóban a kétezres évekig kötelező módon ellenőrzött hírek jelentek meg. A médiában viszont nem ellenőrzött hírek keringenek, az álhírek, a szenzációs, a hihetetlen hírek lettek a legvadászottabbak és a legelfogadottabbak. Ezek megfertőzik a médiateret és kiszabadulnak, önálló életet kezdenek élni, felduzzadnak és hihetetlen méreteket öltenek. Míg korábban a sajtóban a hírek, ha nem is voltak igazak, az újságolvasó, a rádióhallgató és a tévénéző tudta, hogy ki manipulálja azokat a híreket, hogyan kell értelmezni. Ma a média világában nem tudjuk, hogy ki manipulálja a manipulátorokat, sőt a manipulátorok sem tudják, hogy kinek a bábjátékosai.

Egyre többen egyetértenek azzal a mantrával, hogy a média politikailag elfogult, illetve hogy szándékosan akarja félrevezetni az embereket.

Martin Gurri külpolitikai elemző és médiaguru úgy látja, hogy a média pártosodásának – bal- és jobboldalra csapódásának – és a nyomában fellépő hitelvesztésnek az ideológiai okokon kívül strukturális okai is vannak. Régen, amikor kevés volt az információ, az újságok a hírszolgáltatással keresték a kenyerüket. Mivel előfizetésből és hirdetésből éltek, gazdasági érdekeikkel ellentétes lett volna a túlzott elfogultság, hiszen a példányszám csökkenését okozta volna. Ezért a lapokban az objektivitásra törekvő tudósítások voltak túlsúlyban, és a vélemény is kiegyensúlyozottabb volt. Az internet korában azonban bárki ingyen hozzáfér a hírekhez, tehát a sajtó már nem tud az információk továbbításából megélni. Ezért még a komoly lapok is szenzációhajhászással, félelemkeltéssel és sarkos véleményekkel próbálják növelni olvasottságukat. Vagy azzal, hogy nekitámadnak a konkurenciának és azt állítják, hogy ott bértollnokok dolgoznak, a szabad sajtómunkatársak csak náluk vannak. Akkor is, ha évtizedeken keresztül támogatásból éltek gond nélkül, miközben a sajtó általuk szidott része lét és nemlét között egyensúlyozott, igyekezett kitartani a szakmai, etikai alapelvek mellett.

Miközben azon vitatkozunk, hogy ki a független, a fogyasztók utáni hajsza úgy tűnik reménytelen. A napilapok olvasottsága – függetlenül attól, hogy papíron jelennek meg vagy a világhálón – egyre kisebb, az előfizetők között pedig szinte alig van fiatal. És nem tudni, hogy a fiatalok miért is fordultak el a hagyományos médiától: az elfogulatlan média iránti olthatatlan vágy, avagy a közélettel szembeni teljes közönyük okán-e. Mindegy is, hiszen mindkettő a bizalom lebomlásához vezet.

Elfordultunk a sajtótól, mint információs forrástól és átöltöztünk mindannyian a médiatérbe. A médiatérből kiábrándulva viszont visszatérünk majd a sajtóhoz. Addig valóságos szabadságharc lenne, ha az olvasók, rádióhallgatók és tévénézők kitartanának a sajtó mellett, mert ez az erdélyi magyar közösség számára is rendkívül fontos. Hiszen csak így építhető fel újra a bizalom az emberek közt. A bizalmatlanság a közösségnek a szétroncsolásához vezet.

(Nyitókép forrása: Pexels)