Olvasom, hogy Kásler Miklós, a magyarországi emberi erőforrások minisztere Nobel-békedíjra jelölte Böjte Csaba ferences szerzetest. Alig öt nappal azután, hogy európai politikusok népes csoportja egy másik jelölés iktatását kérte a norvég parlament Nobel-békedíj bizottságától. Az Európai Parlament egykori és jelenlegi tagjai, illetve egykori miniszterek nyílt levélben javasolták, hogy a díjra érdemesítsék Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, valamint az ukrán népet is.

„A világot sokkolták az Ukrajnából a háborúról érkező felvételek. Családok milliói élnek jelenleg is félelemben, a megszálló hadsereg és a bombázások az otthonukat és a megélhetésüket fenyegetik. Tanúi vagyunk az ukrán nép bátorságának a háborúban, melyet az Orosz Föderáció visel ellenük. Bátor ukrán férfiak és nők harcolnak azért, hogy megőrizzék a demokráciát és az önrendelkezésük jogát –  érvelnek a levélben. – Úgy hisszük, itt az ideje hogy megmutassuk az ukrán népnek, hogy a világ az ő oldalukon áll.”

Az orosz–ukrán háború kapcsán számos elítélő és támogató gesztus születik. Miközben páholyból szörnyülködik a világ az ukrajnai borzalmakon, szüksége van ezekre a gesztusokra, hogy megnyugtassa önmagát: ő felettébb empatikus, a jó oldalon áll. Ergo: ő jó!

Nobel-békedíjra jelölni az ukrán fegyveres erők főparancsnokát, aki éppen egy háborúba keveredett bele, erős túlzásnak tűnhet, noha nem az. Történt már számos meredek jelölés a díj történetében. Hogy csak a legmorbidabbat említsük: Adolf Hitlert Nobel-békedíjra jelölték 1939-ben. A jelölés a svéd parlament egyik képviselőjétől eredt, utólag úgy magyarázta a malőrt, hogy az valójában ironikus tiltakozás akart lenni Hitler ellen. A javaslat azonban hamar napvilágra került, és rögtön óriási botrányt keltett.

Nem keltett viszont apró tiltakozást sem Sztálin dupla Nobel-békedíj-jelölése 1945-ben és 1948-ban. Ám hiába jelentkezett be a világháború győzteseként a nívós elismerésre, egyszer sem nyerte el.

A két tömeggyilkos jelölése mellet Zelenskij biztosan megérdemelne egy díjat, és már ki is érdemelte elismerésünket bátorságáért, kitartásáért. Az ukrán ellenállók pedig még az elnöknél is jobban. De nem a Nobel-békedíjat!

Alfred Nobel végrendeletében leszögezte, hogy a Nobel-békedíjat az kaphatja meg, aki a legnagyobb szolgálatot teszi az emberiségnek. Az orosz–ukrán konfliktus, a háború, amellyé terebélyesedett, a legkisebb szolgálatot sem teszi az emberiségnek. Negatív hatása a militarista gondolkodásmód felélesztése, a fegyverkezési hajsza újraindítása lesz.

Minden bizonnyal Csaba testvér sem kapja meg a Nobel-díjat. Noha ő a legkisebbeket szolgálva, Teremtőjének szolgálva valóban a legnagyobb szolgálatot teszi az emberiségnek.

Mert meg van írva: amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek. Csaba testvér nem eggyel tett jót az eldobottak, szegények, kilátástalan sorsúak közül, hanem ezrekkel.

A keresztény világban e szavak ösztönöznek a másik észrevételére, s a lehetőségeinkhez mérten a segítségnyújtásra. De borítékolható, hogy a Nobel-bizottság éppen hogy nem veszi észre a jót, amit Csaba testvér cselekszik. Mert a jó észrevétlen.

És még van egy bűne Csaba testvérnek, hogy filozófiája az, hogy olyan keresztény alapvetéseket vezessen be az ott élő gyermekek felkarolásánál, amely túlmutat a kulturális különbségeken és a történelmi ellentéteken.

Háborús idők járnak. A jót ma már legfennebb állig fegyverben tudjuk elképzelni.

(Nyitókép forrása: a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Facebook-oldala)