A 2022-es évet az Európai Unió az ifjúság európai évének nyilvánította, mint mondták, az EU tisztában van vele, mennyire fontos a fiatalok jóléte, fejlődése és társadalmi részvétele. Székelyudvarhely ugyan egy kicsit különutas ebben, ugyanis az idei év tematikájának itt nem az ifjúságot, hanem a zenét választották. De ebből akár valami jó is kisülhet, például összehozhatnak egy, a fiatalok ezreit megmozgató, többnapos monstre zenei fesztivált, a mai ifjak ízléséhez igazodó, legmenőbb előadók és lemezlovasok fellépésével. Na, az lenne zsírkirály!

Hargita megye viszont igazodott az európai trendhez, díszcsomagolásban jön „fentről” a biztatás, hogy igenis elkötelezettek a témában, eddig is ezen dolgoztak, felmérték a helyzetet, széleskörűen konzultáltak, kutatták a problémákat, keresték az eszközöket, elemeztek és konklúziókat fogalmaztak meg, de most aztán apait-anyait beleadnak az itteni fiatalok életminőségének javítása, az itthon maradás feltételeinek a megteremtése érdekében. És még stratégiájuk is lesz erre.

Aztán jött a pofon az Európai Unió statisztikai hivatalától, melynek legfrissebb, 2019-es és a 2020-as évre vonatkozó állapotokat rögzítő adatsora szerint a tagországok közül Romániában a legmagasabb a szegény fiatalok aránya. Az Eurostat felmérése rámutatott, hogy tavaly Romániában a 15 és 29 év közötti korosztály 24 százaléka minősült szegénynek, és ez 2019-hez képest 3 százalékos növekedést jelent. Azonban nem titok, hogy Hargita megye szinte mindenben messze elmarad az országos átlagtól, így gyaníthatóan ebben is. (Korábban már írtam arról, hogy a megyében dolgozók közel felének a havi keresete a méltó megélhetést biztosító fogyasztói kosár értékének csupán 50 százalékára elegendő.)

A habot a tortán egy álláshirdetés jelentette, amely egy udvarhelyi Facebook-os csoportban jelent meg. Ebben Konstanca turisztikai kikötőjének egyik vendéglőjébe keresnek öt hónapos szezonmunkára mosogatót, szakácssegédet és szakácsot heti hat napos munkaprogrammal. Az első három hónapra havi nettó 2200, 2500, illetve 3000 lejt ajánlanak, júliusra és augusztusra pedig havi 3000 lejt a mosogatónak, 3500 lejt a segédnek és 4000 lejt a szakácsnak.

Kérdéses persze, hogy ezzel a hirdetéssel miért épp az udvarhelyieket célozták meg? Talán mert a székely fiatalok komolyabb, megbízhatóbb munkaerőnek számítanak? Talán mert errefelé könnyebb ennyi pénzért odaadó, keményen dolgozó munkást találni, mint mondjuk Brassó vagy Kolozs megyében? Fene tudja, talán mindkettő. Az biztos, hogy szívesen látnak akkor is, ha egy kukkot sem tudsz románul. Merthogy a mosogatásra jelentkező személynél a román tudás nem szükséges, ahogy a tapasztalat sem, 30 éves korig lányok és fiúk egyaránt jelentkezhetnek. A szakácssegédnél elég a minimális román tudás, és jól jön némi tapasztalat például saláták készítésében vagy kerti sütésben.

A hirdetés alatti kommentekben gyorsan be is indult a vita, hogy megéri-e az ilyet bevállalni vagy sem. Legyünk őszinték, egy udvarhelyi, vagy akár Hargita megyei fiatal számára ez nem egy rossz lehetőség, mi több, jó bulinak ígérkezik. Naná, hisz mosogatóként egymaga többet keres, mint a privát szférában dolgozó anyukája és apukája együttvéve, ráadásul a szüleivel ellentétben az egész keresetét elbulizhatja a heti szabadnapjain, hiszen biztosítva van a teljes ellátása is, sőt még az árulásból is kap százalékot.

Összegezve, apró kis színfolt ez az egész sztori, talán nem is kell túl nagy fontosságot tulajdonítani neki. Azt viszont nem nézem jó szemmel, hogy a nyugat csábítása mellett, most már az ország több megyéje is készen áll arra, hogy lenyúlja a fiataljainkat. Igaz, az elcsábított fiatalunk legalább az állampolgárságát megtarthatja, mert az anyanyelve megőrzésére hosszú távon már nincs garancia.

(Nyitókép forrása: Pexels)