A német és angol sajtó tele van jajveszékeléssel Orbán moszkvai látogatása és Putyinnal folyatott többórás tárgyalása miatt. Szinte egyöntetű a vélemény, hogy a magyar miniszterelnök az olcsó gázért cserébe elárulja az európai értékeket, egy olyan embert támogat, aki nap mint nap elözönléssel fenyegeti az ártatlan és ártalmatlan Ukrajnát. (Mely egyébként azzal is froclizza Putyint, hogy komáját, a milliárdos ukrajnai oligarchát, Viktor Medvecsukot házi őrizet alá helyezte és oroszpárti tévéadóját is megszüntette.) Biden és külügyminisztere naponta bejelenti, hogy az orosz támadás küszöbön áll. Az azonban (Istennek hála!) nem akar bekövetkezni.

Annak ellenére sem, hogy az egyik amerikai hírügynökség szombaton már hivatalosan be is jelentette, hogy megkezdődött az orosz offenzíva. Aztán kiderült, hogy tévedés volt. Az amerikai kormányzat által – a jelek szerint – szívrepesve várt bejelentést már jó ideje előkészítették, valakinek a figyelmetlenségéből került (idő előtt?) nyilvánosságra.

A Nyugat aggodalmait azonban éppen az Ukrán elnök nem osztja. A Weltben Gregor Schwung – cikke címében is – meghökken azon, hogy „Mindenki háborúról beszél, miért csak az ukránok hallgatnak?” Sőt, Volodimir Zelenszkij, ukrán elnök egyenesen pánikkeltéssel vádolja a nyugatiakat, s arra kéri a nyugati közvéleményt, hogy fogja vissza magát. A nyugati jeladások ugyanis riadalmat keltenek a piacokon és a pénzügyi szektorban. A beruházók menekülnek Ukrajnából. Ukrajna csak az utóbbi hetekben fél milliárd dollárnyi beruházástól esett el. A hrivnya értéke a dollárhoz viszonyítva 3,3 százalékkal csökkent, az infláció 10 százalékra növekedett. „Az egyoldalú esztelen retorikának az árát – állítja az ukrán elnök – Ukrajnának kell megfizetnie.”

Sőt, akadnak ukrán gazdasági szakemberek, mint például a legnagyobb ukrán gázkonszernnek, a Naftohaznak a vezérigazgatója, akik úgy vélik, hogy a Nyugat a pánikkeltéssel az orosz törekvéseket szolgálja. Hiszen az ukrán gazdasági helyzet oly mértékben rosszabbodhat, hogy a lakosság kétségbeesése a kormányzat összeomlásához vezet, és az újonnan létrejövő instabil ukrán marionett-kormány maga fogja felkérni az oroszokat, hogy bevonulásukkal „segítsenek” a rendteremtésben.

A Welt számos újságírója véli úgy, hogy Oroszország a nyugati vélekedésekkel ellentétben igenis fölkészült az esetleges nyugati szankciókra. A növekvő olajáraknak „hála” hatalmas pénztartalékokat halmozott fel, s – bár Kínával, akárcsak az indiaiaknak, neki is határvitái vannak – a Nyugat a túlhajtott orosz ellenes stratégiájával egymás karjába hajszolja őket.

A Pekingben megrendezett téli olimpiai játékok ürügyén a két tótumfaktum: Putyin és Hszi Csin-ping (akik egyébként szinte heti telefon és videokapcsolatban állnak egymással) személyesen is találkoztak. Kína – állította Hszi – támogatja Oroszország követelését, hogy Amerika szüntesse be a NATO keleti terjeszkedését. A probléma nem csak Ukrajnára és Grúziára vonatkozik, de például Tajvanra és Ausztráliára is, melyekkel a kínaiaknak vannak konfliktusai. A NATO tagság ugyanis azt jelentené, hogy a szóban forgó államok a keleti befolyás szempontjából érinthetetlenné válnának, amennyiben az Alapszerződés szerint bármely tagállamot támadás ér, a teljes NATO hadigépezet, implicite annak fő ereje, Amerika, késedelem nélkül a megtámadott segítségére siet, s máris kitör a világháború, melyet egyelőre sem az oroszok, sem a kínaiak nem mernének megkockáztatni. Talán még az effélében járatosabb amerikaiak sem…

A konfliktus egyelőre energetikai szinten zajlik. Az oroszok a gáz, kőolaj és petrokémiai termékek exportjával tarthatják sakkban Európát. Amerika azonban ebben a harcban is „Európa segítségére siet”. Nemcsak azzal, hogy az arab államokat pl. Katart is bevonja az oroszok Európából való kiszorításának játszmájába, de azzal is, hogy hatalmas cseppfolyósított palagáztartalékait, melyeken – lévén túl drágák és környezetszennyezők – egyébként aligha tudna túladni, máris útnak indította Európa felé.

A fő kibocsátó – állítja Daniel Friedrich Sturm, a Welt amerikai tudósítója  – egyelőre a marylandi Ove Point kikötője egész, dízelolajjal üzemeltetett hajóflottát indított útnak Európába. A befogadók közé tartozik Spanyolország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország... Csupán Németország nem. A németek továbbra is reménykednek a Nord Stream 2 orosz–német kőolajvezeték beindításában. Németország ugyanis földgáz, olaj és színesfém szükségletének oroszlánrészét Oroszországból szerzi be. A környezetvédelmi szempontból kifogástalan – viszonylag olcsó gázt kínáló – vezeték már jó ideje elkészült. A gázszállítás elindításához azonban a Bundestag jóváhagyása kell, ott azonban az ellenzők és a támogatók széles táborai állnak szemben egymással. Még az egyébként oroszellenes zöldek is az orosz gázt támogatják, merthogy a környezetszennyező technológiákkal előállított, mélyhűtve cseppfolyósított és szállított palagáz környezetvédelmi ideológiájukkal – mely egyébként hatalomra juttatta őket – élesen szemben áll. De maga a kancellár is az orosz gáz híve. Igaz, az utóbbi időben amerikai nyomásra maga Olaf Scholz és a zöld Robert Habeck, az energetikai miniszter is beadni látszik a derekát. Minekutána az egykori szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder ellen is hajtóvadászat indult. Nemcsak azt követelik, hogy az SPD-ből lépjen ki, de azt is, hogy mondjon le a Rosneft (a legnagyobb orosz gázkonszern) felügyelőbizottságában betöltött tisztségéről. S a sajtó azt a fenyegetéssel is felérő kérdést is felteszi, hogy hány Schröder húzódhat még meg a német szociáldemokrata pártban?

Az igazi probléma azonban az, hogy a német kikötők sincsenek felkészülve a cseppfolyósított palagáz befogadására. A megfelelő kapacitások kiépítése – a hatalmas német igényeket tekintve – időigényes feladat. Amerika azonban már lázasan készül „Németország bevételére” is. Az egyes újságírók által „ideológiai üzemanyagként” emlegetett palagáz behajózására alkalmas újabb hat amerikai kibocsátóállomás is csakhamar üzembe állhat. Igaz, a német fogadóközpontot  – az Elbára szánt úgynevezett LNG-terminált – a németek is évek óta tervezik. Ha az amerikai nyomás győzedelmeskedik, a folyamat felgyorsulhat, s Európa legnagyobb gazdasága is előbb-utóbb (voltaképpen önnön, manapság még nyíltan hirdetett elvei és érdekei ellenére is) az amerikaiak karjába menekül.

A nyugat-keleti dominanciaharc minden jel szerint felülírja még a korábban sérthetetlennek tekintett környezetvédelmi szempontokat is. A palagázra alapozott villanyáramtermelés ugyanis a kőszénnel üzemeltetett hőerőművek környezetszennyezésének mértékét is meghaladhatja.

A következmények Oroszországot is súlyosan érintik. Vannak rá adatok, hogy a veszedelmesnek érzett helyzet miatt mintegy 30 millió orosz szeretne kivándorolni az országból. Hogy Amerikának mindez végül is milyen gondokat okozhat, arról hallgat a fáma. A kérdést legfeljebb a republikánus Fox News érinti…

A nagyhatalmi pókerparti gátlástalanul folytatódik.

Kerüljön amibe kerül.

(Nyitókép forrása: Pexels.com)