Érthető okokból nagy port kavart a kolozsvári Transindex hírportál szerkesztőinek felmondása. Az erdélyi, illetve romániai magyar nyilvánosság egy-egy médiumának nehéz helyzete mindannyiunkat arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon: jó-e az irány, amerre haladunk és vajon ennek az útnak a végén találjuk-e azt a célt, amelyért mindannyian dolgozunk. Mindannyian, emberek, kollégák, munkatársak, fiatalok és idősek, családanyák és családapák, akik mögött sokszor nemcsak hosszú ledolgozott évek, hanem személyes sikertörténetek és tragédiák is állnak. Mégis itt vagyunk, dolgozunk és jóllehet a megközelítés sokszor eltérő, a cél mindig ugyanaz: a tájékoztatás.

Azt is kötve hiszem, hogy volna a romániai magyar sajtóban olyan kolléga, akinek ne lettek volna már álmatlan éjszakai a létbizonytalanság határán, amikor nem tudta, mit hoz a holnap, mi vár rá a következő héten, lesz-e még munkahelye, fizetése, kenyérrevalója. Az erdélyi magyar újságírótársadalmat általánosan véve mindig a szolidaritás jellemezte, még akkor is, amikor egymásnak ellentmondó táborok egyike vagy másika került végveszélybe.

Nyilvánvalóan szomorú az a tény, amikor egy újabb médiatermék működése kerül veszélybe, sőt a Transindex esetében a szerkesztői csapat felállása miatt a portál működése leállt, kedd dél óta nem frissül az oldal. Ezzel – ha csak egy időre is – elnémult egy hang, amely sokszor kritikus volt ugyan, de éppen ezzel az attitűddel késztetett sokakat egy-egy ügy, megoldás továbbgondolására. A jó szándékú ellenvélemény, a megfelelően alátámasztott kritika mindig előre vitte a gondolkodást, ezért aligha érhetné rossz szó a Transindex házának elejét. Azonban nem mehetünk el amellett sem, hogy megkérdőjelezzük az általános építő kritikai gondolkodást, a kollegiális szolidaritást, a szakmai alázatot és az egyenes, tiszta beszédet mint szerkesztőségi alapkoncepciót – főleg az utóbbi napok történéseinek fényében.

Kapcsolódó

FRISSÍTVE – Előre eltervezett akció volt a Transindex szerkesztőinek közös felmondása

Huszonhárom évnyi működés után kedden reggel a Transindex teljes szerkesztői csapata beadta a felmondását – erről maga a portál számolt be közleményében.

média Transindex Kolozsvár hírportál

A Transindextől kiváló csapat megtehette volna azt, hogy méltósággal távozik. De nem tette meg. Sőt, búcsúzó közleményükben gyakorlatilag minden rajtuk kívüli romániai magyar médiaterméket egy kalap alá vettek, amelyek szerintük „pártagenda” szerint szerkesztik lapjaikat, portáljaikat. Ezzel tulajdonképpen több mint két évtizedes alapértéküknek mondtak ellent, annak, hogy általánosítani nemcsak hiba, hanem bűn is. Azzal, hogy tulajdonképpen mindenkit, aki a Transindexen kívül dolgozik a romániai magyar sajtóban, bértollnoknak, pártkatonának bélyegeztek és azt sugallták, hogy miattuk lett vége az igazmondó kolozsvári internetes újságnak, a méltóságos távozás leghalványabb látszatát is szertefoszlatták.

Mondhatnám, érthető ez az attitűd, hiszen a szerkesztői gárda minél nagyobb hullámot próbált meg generálni, aminek a hátán a süllyedő hajóról a jó előre előkészített mentőcsónakkal kievezhetnek az új projektjük napfényes és minden jót ígérő partjára, de kiábrándító és elszomorító az, hogy mindezt úgy próbálják meg elérni, hogy mindenki mást leminősítenek. Mintha nem tudnák, hogy mennyi becsületes, jóérzésű ember dolgozik szerte Romániában azért, hogy közvetíthessen, tájékoztathasson. Amennyiben a transindexes csapat tagjainak az a meggyőződése, hogy rajtuk kívül mindenki pártutasításra dolgozik, akkor sajnos egy párhuzamos univerzumban élnek, és fogalmuk sincsen az erdélyi magyar médiavalóságról. És hogy ez mennyire így van, az kiderült abból is, ahogyan végrehajtották a távozást és a megérkezést a másik laphoz.

Nem tudjuk pontosan, hogy a Transindex milyen okból kifolyólag és miképpen került a megszűnés, a gazdasági ellehetetlenülés határára, merthogy ezt tulajdonképpen senki nem mondta ki. Amióta kiderült, hogy fennmaradásuk veszélybe került, csak sejttették, utalásokat tettek, amiből sokan sokfélét kikövetkeztethettek, de soha nem nevezték nevén a gyermeket. Az is elhangzott, hogy politikai nyomás miatt álltak fel, de nem mondták ki, hogy ki és hogyan gyakorolt rájuk nyomást. Azt sem tudni pontosan, hogy korábban miből és mennyiből működött a portál, és minek hatására kerültek nehéz anyagi helyzetbe. Lehet gondolni, sejteni, érteni, kikövetkeztetni, de az nem ugyanaz, ez még nagyon távol áll az egyenes beszédtől. Ehhez bátorság kellene, nem csak magyarországi háttértámogatással előkészített médiahisztéria.

És amikor az egyenes beszédről, a tiszta lapokról ejtünk szót, akkor ne menjünk el amellett sem, hogy mennyire tisztességtelen játszmát játszottak az utóbbi hónapokban: miközben ők már az új projektjüket készítették elő, és jól tudták, hogy lépni fognak, előre eltervezett szándékkal a lehető legelítélendőbb módon becsapták olvasóikat és támogatóikat, amikor a Transindex megmentéséért közösségi gyűjtésbe kezdtek. Jóhiszemű támogatók, az erdélyi magyar értelmiség jelentős része megmozdult, hogy segítsen rajtuk, a portál megmentésére pénzt adományoztak, amiből a szerkesztők még felvették a fizetésüket, miközben már az új pályán játszottak. Mi ez, ha nem pártfogóik hátba szúrása?

Ilyen körülmények között hiteltelen és kiábrándító megszólni másokat. Fellengzősen és a bölcsek kövének vélt birtokosaiként olyan erkölcsi magasságból szólnak le és bélyegeznek meg mindenkit, ahová nem a szakmai alázat, hanem a helyezkedés röpítette őket.

Lehetett volna ezt sokkal korrektebben, elegánsabban is.

Az erdélyi, romániai magyar sajtóban most még azok is felkapták a fejüket és kiábrándultak, akik egyébként szolidárisak voltak a csapattal. Sokan, nagyon sokan vannak, vagyunk, akiknek nem fogják a kezét írás közben és pártutasítás sem érkezik arra, hogy mi, mikor és hogyan jelenjen vagy ne jelenjen meg. De ezt nehezebb elhinni, mint azt, hogy valakik valahol titkos üzeneteket küldenek szerkesztési, tartalmi előírásokkal… Ha a Transindex valóban annyira független volt, mint ahogyan állítja magáról a távozó csapat, akkor ezt nagyon is jól kell tudniuk.

A megsértett, megalázott kollégák méltán várhatják el tőlük a jóérzés legalapvetőbb megnyilvánulását, a bocsánatkérést.

(Nyitókép: a Transindex címoldala)