Az utóbbi három évtized tapasztalata által megerősített alaptétel, hogy amikor rossz, konfliktusos a magyar-román államközi viszony, s nincs magas szintű párbeszéd a két vezetés között, akkor Romániában megszaporodnak a magyarellenes üzenetek, könnyebben előkerül a magyar kártya. Ebből kiindulva lenne fontos, ha mielőbb megtörténne a kapcsolatfelvétel a magyar kormányzat és az új román vezetés között.  

A diplomáciában nincs helye a sértődéseknek. Nicușor Dan győzelme után kár lenne azon rágódni Budapesten, hogy az elnökhöz minden szempontból a legközelebb álló párt, az USR politikusai Bukarestben vagy az Európai Parlamentben hány alkalommal gyalázták az Orbán-kormányt. Az sem vezetne sehova, ha a Bukarest volt főpolgármestere elnökként megbocsáthatatlan bűnnek tartaná a magyar miniszterelnök George Simiont pozitív fényben feltüntető nyilatkozatát a kampányfinisben.

Ahogyan a román-lengyel viszonynak sem árthat, hogy nem a Dan által támogatott jelölt nyerte az elnökválasztást, úgy a magyar-román kapcsolatot is a pragmatizmusnak, a jövőbe tekintésnek kellene meghatároznia. Vannak erre utaló pozitív jelek. Szerdán adta át megbízólevelét Nicușor Dannak Magyarország új bukaresti nagykövete, s az ezt követő rövid megbeszélésen – az elnöki hivatal közlése szerint – a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről, a stratégiai partnerség erősítéséről, illetve a politikai párbeszéd és szorosabb együttműködésről esett szó. 

Orbán Viktor a román elnökválasztás után több alkalommal is nyitottságát jelezte a párbeszédre. Először május 19-én, közvetlenül a megmérettetés után üzent Dannak. A kampányban Nicușor Dan dicséretesnek nevezte, hogy Magyarország miniszterelnöke törődik a romániai magyar közösséggel, de bírálta is Orbánt, amiért „rendszeresen blokkolja Európa irányvonalát olyan alapvető kérdésekben, mint például az ukrajnai háború”.

Amikor megkérdezték Dantól, próbálna-e kapcsolatot kialakítani Orbán Viktorral, egyértelmű igennel válaszolt. „A diplomácia személyes kapcsolatot is jelent. Mit jelent általában a személyes kapcsolat a politikában? Azt, hogy gyorsabban el lehet mondani bizonyos dolgokat, amelyeket ha nyilvánosan mondanánk ki, félreérthetőek lennének – a személyes kapcsolattal időt nyerünk” - fogalmazott Nicușor Dan. 

Az esély megvan, úgy tűnik, a készség mindkét részről adott. Nem barátságra van szükség Magyarország és Románia vezetői között, hanem párbeszédre. Példaként itt van Orbán Viktor és Emmanuel Macron francia elnök viszonya. Két külön politikai világ, élesen eltérő ideológiai nézetek, mégis jól működő párbeszéd, intenzív személyes kapcsolattartás. Nem az egyetértésre, „csak” a kölcsönös tiszteletre, a másik álláspontjának elfogadására épül az Orbán-Macron viszony. Miért ne alakulhatna ki valami hasonló Orbán Viktor és Nicușor Dan között?