Egy kisebb csoda történt vasárnap. Vitt minket a lendület az utolsó egy hétben, miután felocsúdtunk az első forduló félelmetes eredményéből. Én, személy szerint nem hittem a fordulatban. Igyekeztem távol tartani magam a vélt illúziókeltéstől, s azt követő elkerülhetetlen csalódástól. Kizárólag elemző újságíróként próbáltam figyelni az eseményeket, osztottam, szoroztam, de sehogyan sem láttam reálisnak azt a bizonyos fényt az alagút végén. Aztán – épp a születésnapomon – megtörtént az, amire csak kevesen számítottak úgy igazán.

Vasárnap egy közösség született. Sok millióan utasították el azt az agresszív, hamis, a félelemkeltésre, botrányokra és hazugságokra épített politikát, amelyet egy ilyen-olyan okokból, de leginkább opportunizmusból összecsapódott banda igyekezett az országa erőltetni. Ennek a közösségnek vált meghatározó részévé az erdélyi, székelyföldi magyarság. Jó hallani a román médiában is sokat ismételt elismerést a Hargita és Kovászna megyei magyarok rekordot döntő támogató szavazati arányáról. Csak bízhatunk benne, hogy a magyarok mostani erős hangja nem merül feledésbe, amikor szükség lesz román szolidaritásra.

Hétfő talán még az ünneplésé. Lehet, hogy kedd is. Utána viszont elkezdődik a való világ folytatása. Az ünneprontás szándéka nélkül érdemes felidézni, milyen sok magyarnak jelentett örömöt és reményt Klaus Iohannis győzelme. Nicușor Danról majdnem semmit nem tudunk. A rá szavazó több mint hatmillió romániai nagy többsége Simiont és az AUR-t utasította el, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a bukaresti főpolgármester jókor volt jó helyen. Bizalmi indexe nyilván megnő a győzelem után, de könnyen el is párologhat a román politika mocsarában.

Dannak most azzal kell főznie, ami van. Hitelüket és hitüket vesztett pártokkal. A válságok közepette vagy válságok előtt álló PSD, PNL, USR nélkül nincs parlamenti többség az AUR-ral, s társaival szemben. A pénzügyi helyzet rossz, a mostani győzelem nem a gyors megoldás esélyét hozta el, „csak” az országot mentette meg egy rémisztő falka hatalomra kerülésétől. A varázs pillanatok alatt elszáll. Jön a kormányalakítás, az esetleges veszekedésekbe torkolló tárgyalások, a szokásos bukaresti módi.

Románia jelen pillanatban megosztott, két nagy buborékban létezik. A párhuzamos valóságok családtagok, jóbarátok között is sérüléseket okoztak. Ezzel is kezdeni kellene valamit. Nagy összeborulás nem lesz, bármit is mond Nicușor Dan. Ugyanakkor kizárólag a győztesnek van lehetősége arra, hogy politikájával, üzeneteivel ne rekessze ki az elkeseredettségükben hamis prófétákra szavazókat. Ünnep ide vagy oda, én most nem látom Nicușor Danban a nagy változás esélyét. De őszintén azt szeretném, hogy újra tévesen ítéljem meg a helyzetet.