Mindannyian nagyon várjuk már május 19-ét, amikor egy időre lezártnak tekinthetjük azt a folyamatot, amely a tavalyi elnökválasztás érvénytelenítésével kezdődött, s nemzetközi szinten is feltűnést keltett. Az utóbbi öt hónap nem hozta el a társadalmi feszültség enyhülését. Bár voltak pillanatok, amikor robbanásveszélyt, súlyos incidensekkel járó megmozdulásoktól tartottunk, végül „csak” a folyamatosan fokozódó – olykor letargiába süllyesztő – elégedetlenség maradt meg az ország a lakosságának egy tekintélyes részében.

E réteg nagyobbik fele ott lesz az urnáknál vasárnap. Ők nem felejtettek, revansra készülnek egy általuk igazságtalannak vélt döntés miatt. Messiásuk, Călin Georgescu nincs a versenyzők között, de az eltiltott exjelölt „őrmestere”, George Simion igen. Nincs az a hosszú hétvége adta kirándulás vagy családi összejövetel, amely visszatartaná a szavazástól az AUR-vezér eddigi és újdonsült híveit. Simion tisztában van ezzel, csak erre a közegre koncentrált a kampánya során, szinte kizárólag a „Georgescu-árváknak” és az elkeseredetteknek üzent.

A kampányban, s főleg annak utolsó szakaszában két óriási „buborék” alakult ki. Az egyik Simionnal a középpontban, a másik pedig négy jelölttel – Crin Antonescu, Nicușor Dan, Victor Ponta és Elena Lasconi – a fókuszban. Ahogyan az a buborékok esetében lenni szokott, átjárásról szó sem lehetett. Így Simion hívei úgy érezhetik, csalás nélkül senki nem verheti meg „országmentő” jelöltjüket az elnökválasztáson. A többiek eközben leginkább egymással foglalkoztak, veszekedtek, vádaskodtak, tévévitákon csatázgattak. Mintha nem is lenne más jelölt rajtuk kívül. Aki csak az ebben a buborékban történtekre figyelt, azt hihette, egy működő demokrácia soron következő államfőválasztása következik, semmi más.

Mi derült ki az ultranacionalistákkal szemben álló, esélyes jelöltek tévévitáiból? A részleteket most nagyvonalúan átugorva, elsősorban az, hogy Crin Antonescu meggyőzően tudta előadni azt, amit vélhetően bizonyítani akart: ő a legalkalmasabb a jelöltek közül az államfői pozíció betöltésére. Tapasztalata, jó kommunikációja, magabiztossága mindhárom televíziós összecsapásban nyilvánvaló volt. Ez ugyanakkor nem biztos, hogy garancia a második fordulóba való bejutáshoz. Nicușor Dan több-kevesebb sikerrel próbálta magát az Európa-barát rendszerellenes jelölt szerepébe helyezni, s a voksolók olykor látványos gyámoltalanságát akár jutalmazhatják is. Ott lebeg ugyanakkor a gyanú, hogy a román politikai életet harmincöt éve alapvetően befolyásoló titkosszolgálati polip Bukarest főpolgármesterét is magához ölelte.   

Aki eddig még nem jutott döntésre, s csupán abban biztos, hogy nem akarja Simiont a Cotroceni-palotában látni, érdemes újra-, vagy megnéznie a három elnökjelölti vita valamelyikét. Május 4-én a mi buborékunkban arról hozunk döntést, kit küldünk csatába egy nagyon kemény ultranacionalista jelölttel szemben a két héttel későbbi, végső ütközetre. Csak egy erős, rutinos, határozott elnökjelölt tudja május 18-án sikeresen felvenni a harcot a fociultrák könyörtelen világából érkező, Romániának kiszámíthatatlan, a magyaroknak pedig sötét jövőt ígérő Simionnal.