Egy bukott állam - így összegezte Románia állapotát második mandátuma végéhez közeledve Klaus Iohannis. Akkor, kivételesen, igazat mondott a levitézlett államfő. Ami a parajdi sóbánya körül történt, s végül a katasztrófához vezetett, semmi más, mint a folyamatosan kudarcot valló román állam eredménye. A korrupció öl - ez volt a jelszó a bukaresti Colectiv-tragédia után. Most hozzátehetjük: a bürokrácia romokba dönt. Aktatologatások, halasztgatások, egymásra mutogatás, nemtörődömség, ügyeskedés, a politikai klientúra helyzetbe hozása - erről híres az állam, amellyel együtt élünk, s amelyről régóta tudjuk, hogy nem értünk dolgozik. 

Fontos megjegyezni, hogy nem az állami tulajdon a probléma. Egy felelősen irányított országnak az állam által birtokolt vállalatok jelentik az igazi büszkeséget, a prioritást. Csakhogy ezen cégek élére megfelelő szakértelemmel és elhivatottsággal rendelkező emberek kellenek. Nem a privatizálás jelenti a megoldást, hanem a jó menedzselés. Ez utóbbi mifelénk nagyon sok esetben hiányzik. Fokozza a káoszt, hogy a kormányzat, a minisztériumok, a törvények nem segítik az állami vállalatokat - ahogyan az természetes lenne -, hanem akadályozzák. Aláírásokon, ilyen-olyan engedélyeken, épp szabadságukat töltő tisztviselőkön múlnak életbevágó döntések. A román állam saját maga gáncsolója. Kormányok jönnek és mennek, de ez nem változik. 

Aztán itt van a kommunikáció. Amit a sóbánya esetében láttunk és látunk, az világbotrány. Egy ilyen tragédia esetén jobb helyeken naponta kétszer kiáll az érintett vállalat, a katasztrófavédelem, a helyi közösség és a kormány képviselője, s közösen tartanak sajtótájékoztatót. Ha kell, több órán keresztül válaszolnak a sajtó kérdéseire. Nem vadászni kell a megszólalókat, hiszen ők vannak értünk, s nem fordítva. Miért nincs egységes, minden részletre kiterjedő tájékoztatás az állam részéről az állampolgárok irányába, amikor az ügy minden egyes érintettje állami szereplő?  

Ebben a minden szempontból elkeserítő helyzetben érkezett Parajdra szombaton Nicuşor Dan. Az új államfő azonnal igent mondott Kelemen Hunornak, amikor az RMDSZ elnöke arra kérte, látogasson el a Székelyföld árvíz sújtotta részére. Joggal mondhatnánk, ez a minimum, de Romániában élünk, s tudjuk, hogy nem így van. Még akkor sem természetes lépés ez egy román államfőtől, ha tisztában van a erdélyi magyar szavazói támogatással. Nicuşor Dan empatikusnak tűnt, nem kerülte a találkozást az elkeseredett helyiekkel, kiegyensúlyozott válaszokat adott. Őszintén beszélt a rosszul működő államról, amelyen változtatni kell.         

Parajdon is érezhető volt, van egy megelőlegezett bizalom az új elnök iránt. Nicuşor Dan azt ígérte a lakossági fórumra összegyűlt parajdiaknak, hogy nem hagyja magukra őket. Taps fogadta ezt a mondatot, pedig ezernyi csalódás van a székelyek mögött, ami a román vezetés ígéreteit illeti. Ez volt talán az egyetlen reménykeltő pillanata a parajdi tragédiának. Nicuşor Dan sikerrel vette az első komolyabb vizsgát.