A járványidőszak alatt elterjedt biciklifutárok tapasztalatát és szempontjait dolgozta fel négy művész, munkáik a kolozsvári Tranzit Házban március 13-ig látogatható nemzetközi kiállításon tekinthetőek meg.

Ki az, aki nem rendelt még két klikk segítségével ételt futárszolgálatokon keresztül? Ha azelőtt nem is, az elmúlt két év világjárvány-időszakban egészen biztosan, hiszen mindannyiunk tapasztalatává vált a karantén. Vagy mégsem?

Azok, akik az instant kielégüléseink mögött kemény munkát végeztek és végeznek, kígyózó sorokban állnak gyorséttermek vagy élelmiszerboltok előtt, feltolják a város tetejére a biciklit naponta háromszor, vizesflakonos rekeszeket cipelnek fel az emeletre lift hiányában, tekintetük a város forgalma és a telefonjuk szűk képernyője között ugrál, és nem volt idejük otthon karanténozni, talán nem így gondolják. Az időjárás, a kizsákmányolásra kifejlesztett algoritmus, az ember mozgó ponttá való leredukálása éles kontrasztban áll a platformmunka által ígért szabadsággal és rugalmassággal.

Ilyen problémakört mutat be Kolozsváron a Tranzit Házban az a multimédiás kiállítás, amely a Târgul Autonom de Carte și Zine programsorozat keretén belül nyílt meg március 4-én. Négy művész, Oana Lohan, José Sherwood González, Ionuț Dulămiță és Alin Tămășan illusztrációi, rajzai és festményei mellett videóinstallációk és egy interaktív kártyajáték is várja az érdeklődőket.

A kiállítás a manchesteri Metropolitan Egyetem kutatására is támaszkodik, melyet Cosmin Popan és Nathaniel Sheehan vezetnek – három európai nagyváros, Lyon, Kolozsvár és Manchester kapcsolódási pontjaival.

A kiállított munkákon ezekben a városokban élő és dolgozó futárok történetei elevenednek meg. Ezeket a helyszínen kapható ingyenes zinekben is figyelemmel tudjuk követni, a történeteket a futárok nevei mellé társított QR-kódok alatt lehet elolvasni, megnézni és meghallgatni, vagy a gigwork.city oldalán.

„E személytelen pixelek és a platformmunka jól fizető voltában való hit (vagy hitegetés) mögött a prekaritás és az ellenállás valódi történeteit fedezhetjük fel, egyéni és kollektív szinten egyaránt. A munka jövőjéért folytatott harc itt és most zajlik, az alkalmazott és sokszor alkalmatlan algoritmusok, a megnyirbált munkavállalói jogok és a kormánynál való elalvástól való félelem között" – olvashatjuk az esemény leírásában. Az ún. gig economy – „haknigazdaság” lehetővé tette, hogy a sorozatos alkalmi munkák által jó pénzt lehessen keresni, azonban az ígéret, hogy a magunk főnökei lehetünk, sokszor nem felszabadulást garantál, hanem burkoltan tartalmaz olyan többletmunkát, amelyért senki se fizet.

A kiállítás március 13-ig látogatható a Tranzit Ház emeleti termében.