Az 1941-es népszámlálás szerint Kolozsváron 16763 zsidó élt, ezzel a város lakosságának mintegy 13–15 százalékát tették ki – ez ma már a kolozsvári magyarok aránya. A második világháború szörnyűségeinek egyik következménye, hogy 2011-ben a kolozsvári zsidó közösséget mindössze 155 személy alkotta. Megnéztük az Emlékezet jövője című, a holokausztra megemlékező kiállítást a Tranzit Házban, amely a Romániából és Moldovából deportált zsidók és azok leszármazottainak élettörténeteit mutatja be.

A 10-éig látogatható kiállítás a művészet és a média eszközeivel tiszteleg a holokauszt áldozatai, túlélői előtt, arra figyelmeztet, hogy ezeket az emberi sorstörténeteket a feledés veszélyezteti.Olga Ștefan kurátor személyes motivációból is kezdeményezte a kiállítást, hiszen a híres Gheorghe Ursu náciellenes aktivista egyik leszármazottja. Elsőként Bukarestben, Kolozsvár előtt Nagyváradon mutatták be, a nyár folyamán pedig Jászvásárra és Kisinyovra is elviszik. A különböző városokban megnyílt kiállítások dátumai szimbolikusak, Kolozsváron például 1944. május 25. – június 10. között deportálták a zsidókat a haláltáborokba.A kiállításon egy gazdag archívumot találunk szobrászati és festészeti albumokból, könyvekből, a holokausztot túlélők visszaemlékezéseiből, valamint a túlélők leszármazottainak írásaiból. Răzvan Anton Kényszermunka a Küküllő völgyében című installációját is megtekinthetjük, amely a medgyesi zsinagóga erkélyén nemrég megtalált több mint kétszáz, a Küküllő-menti zsidóságra vonatkozó hivatalos feljegyzést és archív dokumentumot szemlélteti. A feljegyzések majdnem negyede valamilyen információt tartalmaz a háború alatt végzett kötelező kényszermunkáról, emellett a nyilvántartásba vett személyek élettörténeteiről is értékes adatokat lehet megtudni.

A Tranzit Alapítvány a 2008-ban elindított Missing since 1944 – Tudsz róluk? című projektjével járult hozzá a kolozsvári kiállításhoz, amelynek alapját a Katz Márton kolozsvári nyomdász által a második világháború után, a deportáltak holmijai között talált fényképekből összeállított két fényképalbum képezi, összesen 155 fénykép és 443 portré. A platform egyik célja az eltűnt személyek azonosítása.A Tranzit Házban továbbá két dokumentumfilmet is megtekinthetünk: az egyik a Részletek egy életből, amelyben Olga Ștefan kurátor rögzítette a 92 éves nagymamájával, Sorana Ursuval – akinek édesapja a jászvásári pogrom áldozata volt – folytatott Skype-beszélgetését a háborúról, a kommunizmusról, az identitás és a migráció kérdéseiről. Az Illuzióim pedig az 1941-ben antiszemita erőszakos cselekedetek bukaresti helyszínét, a Rosen zsidó negyedet mutatja be, bukaresti lakosok mesélnek ezzel kapcsolatos emlékeikről.Olga Ștefan projektje online archívummal is bővülni fog, ahová még több személyes történetet, beszámolót várnak. A kiállítás-sorozatot a Quantic Egyesület szervezte.