Negyven éve történt, ám máig is a magyar futball egyik legfájóbb emléke az 1986-os mexikói világbajnokság nyitánya. A nagy reményekkel érkező, Európa egyik legerősebbjének tartott magyar válogatott Irapuatóban súlyos, 6–0-s vereségbe futott bele, amely gyakorlatilag megpecsételte a tornán való szereplését és rányomta a bélyegét a következő évtizedek magyar futballjára.

A magyar válogatott bizakodva készült az 1986-os mexikói világbajnokságra. Az erős selejtezős teljesítmény és a felkészülés során aratott emlékezetes, brazilok elleni győzelem után azzal a reménnyel érkezett Észak-Amerikába, hogy akár a torna meglepetéscsapata is lehet. A várakozás ennek megfelelően óvatos optimizmus volt – ám Irapuatóban hamar szertefoszlott minden remény.

A Szovjetunió már az első percekben letarolta a magyar együttest. Az első négy (!) percben Jakovenko és Alejnyikov révén kétszer is betalált, majd a 25. minutumban már háromgólos volt a szovjetek előnye, miután Belanov is eredményes volt büntetőből.

A sokk után a magyar válogatott nem tudott talpra állni, a szovjetek pedig könyörtelenül használták ki a hibákat és a széteső védekezést. A második félidőben tovább nőtt a különbség, és a hajrára kiütésessé vált a vereség. A magyar csapat fizikailag és mentálisan is szétesett, miközben a szovjet válogatott gyors, fegyelmezett és könyörtelen futballt játszott.

A Mezey György vezette magyar válogatott a világbajnokságon pillanatok alatt elveszítette a kontrollt, és onnantól már nem tudott visszajönni a tornába. Hiába javított Kanada ellen a magyar csapat, a kétgólos győzelmet a Franciaország elleni utolsó csoportmeccsen háromgólos kudarc követte. Ezzel véget ért a mexikói álom a magyar csapat számára, amely kevesebb kapott góllal még így is továbbléphetett volna a csoportjából. Ám nem így történt, és azóta sem sikerült kiharcolniuk a piros mezeseknek a világbajnoki részvételt. A világbajnokságok történetének utolsó magyar gólját Détári Lajos szerezte.