A maszkviselés az, ami a történelmi korok különböző járványaiban közös, és ami életeket mentett, hívja fel a figyelmet Kolozsvár járványai című szabadtéri kiállítás. Az Erdélyi Történeti Múzeum és az MVSEVM TRANSILVANIAE egyesület hétfőn nyílt tárlata illusztrációkkal és rengeteg kiegészítő információval vezet végig azokon az időszakokon, amikor különböző kórok keserítették a kolozsvári polgárok életét.

A kolozsvári polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával megvalósított kiállítás arra keresi a választ, hogy a fertőző betegségek miként befolyásolták a város és Erdély fejlődését. A pestis, a szifilisz, a fekete himlő, a torokgyík, a TBC, a kolera, a lepra és a spanyolnátha is felütötte a fejét a városban, derül ki a Deák Ferenc utcában felállított pannókról. Ezek említést tesznek a korabeli járványügyi intézkedésekről (egészségügyi tanácsok létrehozása, karantén bevezetése, a város bezárása és a vallási szolgálatok megszűntetése, büntetések létrehozása), de kitér a múltban alkalmazott kezelésekre és gyógymódokra is, a múzeum gyógyszerésztörténeti gyűjteményéből származó receptekkel.

Az első nagy pestisjárvány és a Házsongárd

1584-ben a pestis óriási pusztításokat végzett Kolozsváron, a Báthory István erdélyi fejedelem által megalapított jezsuita kollégium egyik tanára például feljegyezte, hogy egy hónapja tört be a városba a pestisjárvány, és azóta napi 25-30 ember veszti életét, de a kollégium rektora csak akkor záratta be az intézményt, amikor már a diákok közül is többen megbetegedtek – olvasható a kiállított pannókon.A 16. századi pestisjárvány megjelenése után rövid idő alatt annyi ember vesztette életét, hogy nem volt ahova eltemetni a halottakat. A városi tanács tagjai – az úgynevezett „100 férfi” –, intézkedéseket hoztak a túlzsúfolt temetők miatt, és kiásatták, szétszedették és újratemettették a régebbi halottakat, hogy a pestisben elhunytakat el tudják temetni. Azért, hogy elkerüljék a Szent Mihály templom körüli temető túltelítettségét, úgy határoztak, hogy a járvány megjelenésének évében nem temethetnek el pestises halottat a városon belül, és a várfalon túl húzódó területeket kezdték erre a célra használni. 1584-85-ben a temetők annyira meg voltak telve, hogy új temetőt kellett megnyitni, ennek a várfalak déli része alatt jelöltek ki helyet. Ez a mai Házsongárd, neve a német „Hasengarten” (Nyulak kertje) szóból ered. Persze egyes nemesek nem tartották be a határozatokat, és továbbra is a templomok kriptáiba temették a halottaikat. Ilyen sírokat találtak például a Farkas utcai református templom környékén, ahol az 1910-11-es ásatások alatt a Bánffy-család több tagját is megtalálták, akik a régészeti kutatások alapján pestisben hunytak el. 

A pestis kezelésére rózsavizet, diót, áfonyát, imádságot és penitenciát ajánlottak

1530-ban Szebenben nyomtatták ki Sebastian Pauschner orvos német nyelvű pestis elleni kezelési útmutatóját. A munka egyetlen, XVII. századi kéziratból maradt fenn számunkra. Akkor a pestis gyógymódja annyira keresett volt Európában, hogy egy saját irodalmi műfaj alakult ki belőle. Pauschner tanulmányában a pestis okaként a bolygók állását és a mérgező levegőt említi, ennek kezelésére pedig kiegyensúlyozott és optimista életmódot javasol, mivel a „lélek balesetei” szerinte betegségekhez vezetnek. Továbbá étkezés előtt négy órával bor és rózsavíz, reggelente egy dió és húsz rózsaszirom vagy öt darab áfonya fogyasztását javasolja.

Az orvos és teológus Pápai Páriz Ferenc, a Nagyenyedi Református Kollégium rektora is tanácsokkal látta el a betegeket a pestis megelőzése érdekében. 1690-ben Kolozsváron ad ki orvosi tanulmányt Pax Corporis címmel, amelyben az imádkozást, a penitenciát és a tisztító tüzet javasolja gyógymódnak. A legjobb módszernek azonban sokan a menekülést, a futást találták, amelyet mások megvetendőnek ítéltek, ám Pápai Páriz Ferenc csak a népet szolgáló orvosok és a hatóságok elmenekülését kritizálta.

A szifilisz sem kerülte el Kolozsvárt

A szifilisz 1530-ban jelent meg Európában, ám hatásos gyógymódot csak 1910-ben fejlesztettek ki ellene. A betegség eleinte gennyes hólyagokkal járt, amelyek az egész testet ellepték, a fekélyek tönkretették a testet, sokszor leesett a betegek orra vagy más végtagja, és néhány hónap alatt bele is haltak a betegségbe. A 16. században a szifilisz járványszerűen terjedt Európában, a betegséget a hadseregben szolgáló katonák és a kereskedők terjesztették leginkább. Ezt a kórt sohasem sikerült felszámolni teljesen, Romániában 1994-ben például közel 7000 esetet regisztráltak.A legjobb orvosságnak a szifilisz ellen sokáig a higany alapú készítményeket tartották, persze ennek voltak mellékhatásai, például a foghullás vagy a fogíny elfeketedése. Az első hatásos gyógyszer az 1910-ben kifejlesztett Salvarsan volt, amelyet két évvel később egy kevésbé toxikus változata követett.

A kiállítás aktuálisabb, mint valaha, hiszen a koronavírus-járvány nem akar eltűnni az életünkből, napról-napra több a fertőzött. „Úgy gondoljuk, hogy a projekt nagyon aktuális és hasznos a jelen számára, hiszen előmozdítja Kolozsvár társadalmi felelősségvállalását. A tudományos- és dokumentumértéke mellett nevelő szerepe is van: közérthető módon mutatja be a történelmi Kolozsvár járványait, és segít tanulságot levonni a múlt próbálkozásaiból” – írták sajtóközleményükben a szervezők. Az egyik fontos tanulság szerintük az, hogy a maszkviselés minden járvány esetében az elsődleges védekezési eszközök közé tartozott.