banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

„Ma is élnek a legendás csalást legitimáló hatalmi struktúrák” - leállították a kolozsvári Caritas-kiállítást

A rendszerváltás utáni Románia egyik legnagyobb csalása volt a kolozsvári központú, százezreket földönfutóvá tevő Caritas piramisjáték, amelyről azonban néhány tanulmányon és újságcikken túl kevés szó esik a nyilvánosságban. Úgy tűnik, a kolozsvári polgármesteri hivatal szerint jobb is ez így, ugyanis a Caritas történetéről készült kiállítás szervezőit egy nappal a megnyitó előtt értesítették arról, hogy mégsem állnak rendelkezésükre a városközpont pannói.

A piramisjáték 1993-ban tetőzött, amikor Románia pénzkészletének egyharmadát lekötötte. A rendszerváltás utáni káoszban és szegénységben több millió polgár gondolta úgy, hogy a Ioan Stoica brassói könyvelő alapította játék lesz a megoldás arra, hogy szintet lépjenek. Életek megtakarítása, eladott lakások ára vándorolt a céghez, hogy a tulajdonosaik aztán megnyolcszorozódva kapják vissza, csakhogy a Caritas bedőlésével több százezren egy vasat sem láttak viszont a befektetéseikből.

A nemzetközi katolikus jótékonysági szervezettel könnyen összetéveszthető nevű cég hitelességéhez a lakosság pénzügyi képzetlensége mellett jócskán hozzájárult a politikai elit, az értelmiség egy része, a média és az államapparátus. A Caritas első székhelye éppen a Kolozs megyei prefektúra épületében volt, a cég bőséges adományainak nyoma Kolozsváron a sokat vitatott Avram Iancu-szobor és a fellegvári óriáskereszt. Ehhez hasonló összefüggésekre bukkanhat az, aki a kiállítótér hiányában végül a Reactor Alkotói és Kísérleti Egyesület Facebook-oldalán közzétett illusztrációkat böngészi.

A Reactor Alkotói és Kísérleti Egyesület 2017-ben mutatta be a Miracolul de la Cluj (A kolozsvári csoda) című dokumentumszínházi előadását, amely részletesen feldolgozza a Caritas piramisjáték történetét. Mivel a független színházi társulat a járvány miatt nem találkozhatott a közönségével, előadásaikat átszabták installációkká, amelyeket Kolozsvár különböző pontjain állítottak ki május folyamán.

A re.adapt projekt május 20-ig látható hat installációjának egyike lett volna a re.miracolul, a Caritas történetével foglalkozó előadás alapján született kiállítás, amelynek eredetileg a Deák Ferenc (Eroilor) utca elején felállított kültéri kiállítótér adott volna helyet. Ennek kurátora a Reactor partnerintézménye, az Erdélyi Történeti Múzeum. „Ez a kiállítótér elvileg demokratikus, hozzáférést biztosít a helyieknek a közösség számára releváns történelmi témákhoz” – hívta fel a figyelmet megkeresésünkre Lucia Mărneanu, a Caritas-rajzsorozat alkotója, a Reactor társulatának tagja.

Mint megtudtuk, a kiállításra készült rajzok tulajdonképpen A kolozsvári csoda című előadást megelőző kutatást illusztrálják. A Deák Ferenc (Eroilor) utca eleji kiállítótér struktúrájának megfelelően a Caritas történetét 40 fejezetre osztották az alkotók, körüljárva többek között a társadalmi kontextust, az alapító személyét, a játékszabályokat, a játékról kialakult imidzst, stb. A rajzok mellett Lucia Mărneanu illusztrátor és Petro Ionescu dramaturg minden fejezethez szöveget is írt, amelyet szakmai szempontból az Erdélyi Történeti Múzeum történésze ellenőrzött.

Hasonló témájú és stílusú illusztrációk egyébként már a Reactor előadásában is szerepeltek vetítés formájában, most azonban ezek kaptak főszerepet. „A fő különbség a láthatóság: a mi székhelyünk kicsi, független, viszonylag félreeső helyszínen van, míg az Eroilor utcai kiállítótér központi. Széles közönség számára tette volna lehetővé, hogy megismerje vagy felismerje, hogy a Caritas-jelenség mennyire része Kolozsvár identitásának, és hogy átlássa jelen társadalmunk hatalmi struktúráit. Ezek a hatalmi struktúrák azok, amelyek a rendszerváltás utáni első évtizedben lehetővé tették a csalást a lakosság körében keltett általános zavar segítségével, és amelyeknek nagy része ma is működik, függetlenül attól, hogy milyen politikai színezet mögé rejtőzik” – fogalmazott az illusztrátor.  

Lucia Mărneanu öt éves volt 1993-ban, amikor a piramisjáték a fénykorát élte, több mint egymillió befektetővel. Bár kolozsvári gyerekként sokat hallott róla, nem értette pontosan, hogy mit jelent a Caritas, de azzal a tudattal nőtt fel, hogy a városában valami grandiózus, legendás csalás történt. Mikor David Schwartz rendezővel és a Reactor csapatával 2017-ben elkezdtek dolgozni A kolozsvári csoda című előadáson, a Caritas még csak homályos gyerekkori emlék volt.

„Színészkollegáimmal, illetve az előadás rendezőjével és dramaturgjával együtt komolyan kutatni kezdtük a jelenséget, interjúkat készítettünk a piramisjáték háttérembereivel és résztvevőivel, nyertesekkel és vesztesekkel egyaránt. A kutatás során átnéztük a Caritasról készült antropológiai tanulmányokat és a jelenséghez kapcsolódó olyan történelmi dokumentumokat, mint az 1992 és 1994 között megjelent újságcikkek és könyvek, amelyek ma a Központi Egyetemi Könyvtár gyűjteményében érhetőek el” – magyarázta Lucia Mărneanu.  „A kiállítótér ismeretterjesztő jellege és népszerű helyszíne miatt az volt a célom, hogy az illusztrációk stílusa egyszerű és magával ragadó legyen, illeszkedve az éppen elhaladó néző igényeihez” – mondta el Lucia Mărneanu. Mikor felvetettük, hogy a rajzok karikatúraszerűek, az illusztrátor hangsúlyozta, hogy bár valóban játékosak és komikusak, semmiképp sem szeretné, ha egy tragédia kifigurázásaként értelmeznék őket.

„A Caritas-jelenség nagyon komoly téma, a poszt-szocialista Románia legnagyobb csalása, amelyből volt és jelenlegi politikusok közül többen hatalmasat nyertek, és amelynek hatása ma is látható Kolozsváron. A rajzok iróniája elsősorban a mindenkori hatalmat célozza, amely azt tette és továbbra is azt teszi, amihez a legjobban ért: minden elérhető álcát – legtöbbször nemesnek tűnőt, például a hazaszeretet álcáját – felhasznál privilégiumainak kiépítésére és megtartására” – fogalmazott a művész.

Mint mondta, az illusztrációsorozattal elsősorban „a nagy Caritas-nyertes alakját” szerette volna kifigurázni, azaz a pénz és a politikai elit találkozását. Lucia Mărneanu szerint a humor fontos eszköze a múlttal való szembesülésnek. „A humor egészséges távolságot teremt az ember és a vele történt igazságtalanság között. A humor segítségével az ember eltávolodik a saját drámájától és visszaszerzi annak az erőnek és méltóságnak egy részér, amelytől megfosztatott. A humor ellenszegül a hatalomnak, leleplezi és megdönti azt” – mutatott rá az alkotó.

Megkérdeztük a kolozsvári polgármesteri hivatalt, hogy miért utasították el a Caritas piramisjátékról szóló kiállítás megszervezését a Deák Ferenc (Eroilor) utcai kiállítótéren. A hivatal válaszában hangsúlyozta, nem utasították el a kiállítás megszervezését, csupán arra kérték a szervezőket, hogy keressenek más helyszínt. A helyszínváltásra vonatkozó kérést nem indokolták.

A polgármesteri hivatal a Clujul Cultural portálnak névtelenül nyilatkozó munkatársa szerint a központi kiállítótéren nem lehet „bármilyen” kiállítást szervezni, és bár a javasolt téma része Románia történelmének és érthetetlen, hogy miért nem hagyták jóvá, nyilvánvaló, hogy valakinek nem tetszett.

Bár a kiállítást végül nem mutatták be, a megnyitót megtartották a szervezők a Deák Ferenc (Eroilor) utcában:

„Az utóbbi másfél évben, a járványhelyzet miatt nem játszhattunk, a közönséget nem fogadhattuk a termünkben. Jó megoldásnak ígérkezett az, hogy a színházi repertoárunk értékes anyagait újragondoljuk és felhasználjuk azokat a köztéri kiállítótereket, amelyeket a polgármesteri hivatal a kolozsvári közösség rendelkezésére bocsát. A kültéri, köztéri kiállítás esélyt adott volna nemcsak a szakmánk gyakorlására, de arra is, hogy relevánsakká váljunk a széles közönség számára is, túl a szűkebb törzsközönségünkön és Facebook-követőinken. A polgármesteri hivatal utolsó pillanatban, mindenféle indoklás nélkül érkezett kérésének, hogy keressünk más helyszínt a kiállításnak, nem tudtunk eleget tenni, mert partnerünk, az Erdélyi Történeti Múzeum nem rendelkezik semmilyen más köztéri kiállítótérrel. Ironikus módon a polgármesteri hivatal visszautasítása épp arra világít rá, hogy a művészetünk fenyegetően releváns” – összegzett Lucia Mărneanu.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?