Aligha van ember, aki gyerekkorába ne gyűjtött volna valamit: szalvétákat, bélyegeket, kávésbögréket…gyakorlatilag bármiből lehet gyűjtemény. Vannak, akik felnőttként is megőrizték ezt a szokásukat, de olyanok is, akik az egész életüket feltették arra, hogy egy-egy gyűjteményt összeállítsanak, aztán pedig megmutassák azt a világnak. Összeszedtük Erdély legkülönlegesebb gyűjteményeit, amelyek mára már egy egész múzeumi teret megtöltöttek.

A kézdivásárhelyi Olga Babamúzeum

A kézdivásárhelyi Olga Babamúzeum egy családi tárlat, férj és feleség együttműködésén alapszik: míg Nagy Ibolya mindennek a megálmodója és működtetője, addig férje, Tihamér a múzeum és a gyűjtőmunka hajtómotorja, az épület felújítója. Az Olga Babamúzeum – amelyet Nagy Ibolya anyósa után, az iránta érzett tiszteletből nevezett el – műemléképületben kapott helyet, így a babagaléria, ami kezdetben a család lakásában gyarapodott, átköltözhetett a 19. század elején épült, valamikori Csizmadia ipartársulat székházába. A porcelánbabák mellett régi képek, bútorok, dísztárgyak is a tárlat részét képezik.

Noha a látogatók elsősorban gyerekek, a román vidékekről is szép számban érkeznek turisták. A múzeumban 5 tematikus termet járhatnak körül, és látogatásuk folyamán megtudhatják, hogy a porcelánbabák kifejezetten kirakatba szánt alkotások, jellemző rájuk a játékos arckifejezés, a gondosan megmunkált kiegészítők, a finom tapintású haj. Kerámia vagy porcelán fejükkel, textil testrészeikkel, élethű kialakításukkal és gondosan megmunkált ruháikkal nemcsak egyszerű játékszerek: valamikor a gazdag kisgyermekek szórakoztatására szolgáltak, és ma is státusszimbólumként értelmezhetőek.

A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum

A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumot a püspök halálának harmincadik évfordulóján hozták létre, ezelőtt 13 évvel. Kronológiai kiállítás lévén a püspök életét a szülőfalutól egészen a haláláig követheti nyomon a látogató, ugyanakkor képet kaphat azokról a történelmi eseményekről, amelyek befolyásolták az erdélyi magyarság életét és a magyar nyelvű oktatást, hiszen ezeken a területeken Márton Áron tanárként, pedagógiai folyóirat szerkesztőjeként, majd püspökként is aktív szerepet vállalt.

A kiállítás a szülőfalunak emléket állító résszel kezdődik, ahol megtekinthető a püspök egykori szülőházának makettje, ugyanakkor olyan életképek láthatók, amelyek megmutatják a 20. századi emberek hétköznapjait Csíkszentdomokoson, abban az időben, amikor Márton Áron gyerekként a gazdálkodó mindennapokat élte. Az első teremben állítanak emléket az első világháborúnak is, hiszen Márton Áron 18 évesen vonul be katonának, és a háborús tapasztalat egy életre meghatározta azt, hogy mennyire tudja értékelni a békét és az egyetértést. Emellett a püspökszentelésnek emléket állító kiállításrész is ott kapott helyet, majd a második világháború zárja az első terem kiállítási anyagát.

A kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeum

Közel hat év felújítási munkálat és kutatás után nemrégiben újra megnyílt az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum égisze alá tartozó Patikamúzeum a felújított Mauksch–Hintz-házban. A gyűjtemény több mint 7000 darab hiteles orvosi és gyógyszerészeti tárgyat tartalmaz, köztük 200 régi orvosi műszert, edényeket, kéziratokat és Iuliu Hațieganu professzor konzultációs ágyát is. A múzeum a felújítási munkálatokat követően változott, hiszen alagsorában új terekkel bővült, és a régészeti kutatásoknak köszönhetően érdekességek is előkerültek. Ugyanakkor a kiállítás kiegészült interaktív elemekkel is, például egy fűszerfelismerő dobozzal, amelyet a látogatók ki is próbálhatnak, és egy multimédia terem is helyet kapott az alagsorban.

Megtalálható a gyűjteményben a múmiapor, amit régebben mindenre használhattak, de van szépia őrlemény és hódmirigy is. Ugyanakkor kiemelendő a múzeum bútorgyűjteménye, amelynek darabjairól fontos tudni, hogy ezek nem tartoznak a Hintz-patika tulajdonába, hanem a 20. század elején gyűjtötték őket össze Erdélyből és a régi Magyarország területéről. A kiállítás interaktív elemei közé tartozik a fűszerfelismerő doboz, amelyet bátran ki lehet nyitni, meg lehet tapogatni, szagolni, lényege pedig, hogy meg kell próbálni felismerni az ott bemutatott fűszereket.

A kőrispataki Szalmakalap Múzeum

A szalmakalap hagyományosan üzenetet hordoz: eredetileg nem csak arra szolgált, hogy a viselőjét megóvja az esőtől vagy védje a napszúrástól, nem csak gyümölcsöt szedtek bele és köszöntek vele, hanem elárulta tulajdonosának nemzetiségét, sőt, azt is, hogy honnan származik.

A kalapok tájegységenként változtak, így ezekről felismerhető volt viselőjük származási helye. Nagyon más volt a székely kalap, a széki, vagy az Észak-Erdélyből származó kalap, és a Szatmár- és Szilágy megyeieknek is változatos fejfedőjük volt. A kőrispataki múzeumban jelentős gyűjteményt sikerült eddig felhalmozni: nagyjából hetvenféle kalapot mutatnak be, különösen az erdélyi népviseleteket, ám folyamatosan nő a gyűjtemény, néhány éve például a cserkészszövetség kérésére gyártottak egy új típusú kalapot, amit előtte sosem készítettek a falubeliek.

A mérai Bivalymúzeum

Méra a „Cifra Kalotaszeg” kis települése, ahol már 1890-ben elkezdtek bivalyokkal gazdálkodni, hiszen rájöttek: sokkal jobban megéri ezeket az állatokat tartani, mint bármelyik másikat. A mérai ember számára a bivaly jelentette az életet, a legfontosabb jövedelemforrása a bivalytej volt, és ha pénzhez jutottak a község lakói, az első dolguk az volt, hogy újabb bivalyt vásároltak.

A mérai bivalymúzeumot 2009-ben hozta létre a helyi Kankalin Egyesület. A megnyitó előtti három évben hozták rendbe a múzeumnak otthont adó épületet és gyűjtötték össze a kellékeket is a faluból, amelyeket aztán kiállítottak. Van legalább száz, különböző méretű kolomp, eke, járom- és fejőedény-gyűjtemény és fölözőgép is, emellett még sok régi és újabb fénykép, amelyek a bivalytenyésztés egyes mozzanatait mutatják be. A legrégebbi tárgy egy 1880-ból származó faeke, amelynek vas szerkezetén egy, az életet szimbolizáló rajzolat is megtalálható.