Erdély ékszerdobozaiként is hivatkozhatnánk azokra a kis falvakra, amelyek kívül esnek a népszerű, nagyforgalmú turistaútvonalakon. Habár kevesen hallottak róluk, s annál is kevesebben látogattak el oda, érdemes felfigyelni rájuk, hiszen ezek az apró települések megannyi csodát rejtenek. Mutatjuk Erdély különleges falvait és páratlan látványosságaikat.

Csíkszentsimon

A Hargita megyében található Csíkszentsimon egy egyedülálló település, hiszen országszinten itt fészkel a legtöbb fehér gólya. Jelenleg körülbelül 70 madárpár neveli fiókáit a villanyoszlopokra, valamint a házak kéményére épített fészkekben, de évről-évre egyre több példány lel otthonra a faluban. A csíkszentsimoniak különleges viszonyt ápolnak a madarakkal, amelyek olyannyira hozzászoktak már az emberek jelenlétéhez, hogy egyáltalán nem félnek tőlük. A település neve mára már szorosan összeforrt a fehér gólyával: nemrégiben a címerben is megjelenítették az előkelő madarat.

Az Olt folyó közvetlen közelében elhelyezkedő település kiváló élettér a madárnak, hiszen a mocsaras, lápos területek bőségesen kínálnak ennivalót számukra. Az önkormányzat már évek óta segíti a madarakat fészekkosarak kihelyezésével, illetve jól bejáratott módszereik vannak arra is, ha egy repülni tanuló kis gólya esetleg kiesne a fészekből. A csíkszentsimoniak együtt élnek ezekkel a madarakkal, s bár okoznak néha kellemetlenségeket, a falu büszke látványosságára.

Az idei fiókák is felnőttek már: gyakorolnak, erősítik a szárnyukat a nagy út előtt, így aki a következő hetekben Csíkszentsimonra látogat, biztosan felejthetetlen élményt nyújt majd számára a sok száz madár látványa.

Énlaka

Énlakáról az a hír járja, varázsát az évszázadok nem tudták megrontani, máig egyfajta mesevilágot idéz. Házai évszázadosak, a falusi építőművészet ékkövei, egyes elemeket – például a hagyományos házak lépcsőit – még a falu határában talált, római korból hátramaradt kövekből alakítottak ki. A román sajtóban ezt a falut labirintusfaluként emlegetik, ugyanis „több utcácskája van, mint amennyi háza”.

Pontos feljegyzés nincs, csak a pápai tizedjegyzékből tudják, hogy az 1330-as évek elején volt már a településen eklézsia, tehát gyülekezet is létezhetett. A település megtartotta középkori stílusát, a halmazos szerkezetet, ennek köszönhető a falu labirintusjellege. Az utcák és sikátorok körkörösen vannak elrendezve, a lakók birtokain keresztül a falu négy bejárata felé haladnak.

„Itt valami olyan erő van a földben, amelyhez hasonlót sehol máshol nem láttam még” – fogalmazott egy tavalyi interjú alkalmával Heinczinger Mika, a Kossuth-díjas Misztrál együttes egyik alapítója. A csapat néhány éve mini fesztivált is szervez a településen: három napon át helyi termelők kínálják portékáikat, valamint koncertekre és számos egyéb különleges programra várják mindazokat, akik szeretnék megismerni Énlaka varázsát. Az idei Regejáró Énlaka Napokra augusztus 30–szeptember 1. között kerül sor, az ingyenes programokon minden érdeklődőt szívesen látnak.

Méra

Méra a „Cifra Kalotaszeg” kis települése, ahol sokan máig a viseletükben élik a hétköznapjaikat is. A falu ragaszkodik a hagyományaihoz: az ünnepi szertartások alkalmával a templomban mindenki számára kötelező a népviselet, amelyet szigorú szabályok szerint hordanak.

A településen már 1890-ben elkezdtek bivalyokkal gazdálkodni, hiszen rájöttek: sokkal jobban megéri ezeket az állatokat tartani, mint bármelyik másikat. A mérai ember számára a bivaly jelentette az életet, a legfontosabb jövedelemforrása a bivalytej volt, és ha pénzhez jutottak a község lakói, az első dolguk az volt, hogy újabb bivalyt vásároltak.

A mérai bivalymúzeumot 2009-ben hozta létre a helyi Kankalin Egyesület. A megnyitó előtti három évben hozták rendbe a múzeumnak otthont adó épületet és gyűjtötték össze a kellékeket is a faluból, amelyeket aztán kiállítottak. Nagyon sokan Mérát a „bivalytenyésztés hazájának” tekintették, és innen jött az egyesület ötlete, hogy őrizzék meg a több mint 100 éves hagyományt, és legyen ez a múzeum „főhajtás is az elődök előtt”, akik az állattenyésztés nehezebb változatát, a bivalytenyésztést választották. Múzeuma mellett Méra az évről-évre népszerűbb, ám máig a legcsaládiasabb jelzővel illetett csűrfesztiváljáról is híres, ahol a világzene nagyjai és a kalotaszegi népzenészek egy színpadon osztoznak.

Zalánpatak

Zalánpatak egy olyan mesebeli falu, ahol még a brit király is házat vett magának. Erdővidék gyöngyszeme, egy fákkal körülölelt, természettel és természetességgel bélelt település, távol szinte mindentől, ami mesterkélt vagy mesterséges.  Élő skanzen, amely őrzi még a paraszti építészet jellegzetességeit: kőalapú, fagerendás, „porral sikált” házak bukkannak fel utcáiban, amelyek még a brit uralkodói családot is lenyűgözték. Olyannyira, hogy Károly király – akkoriban még Wales-i hercegi minőségében – néhány évvel ezelőtt birtokot vásárolt ott magának, mert elkápráztatta a fényűzéstől mentes, egyszerű világ.

Noha mostanra már 100 lelket sem számlál, Zalánpatak története máig meghatározó, hiszen őrzi a legrégibb erdélyi üveghuta emlékét, és a békés együttélés szimbólumaként is helytáll. Valamikor dolgozni települtek oda Havasalföldről, Moldvából, Belső-Erdélyből és még Morvaországból is, és az idők elteltével a közösség „székelyebb lett a székelynél”.

A falu kulcsfontosságú Székelyföld történelmében, turizmusában egyaránt, mert egy érintetlen, minden mesterséges beavatkozástól mentes, élő skanzen. A hagyományos falusi életmódnak köszönhetően megmaradtak ugyanis a régi csűrök és istállók, illetve a lakóépületek többsége is a népi építészet jellegzetességeit tükrözi. Fellelhetőek még a kő alapra, fából épített tornácos lakóházak, amelyeken még sok esetben megvan a hagyományos hegyes végű baconi cserép.

Sztána

Sztána, Kalotaszeg egyik legkülönlegesebb települése: szorosan összefonódott Kós Károly nevével és a Varjúvárral, emellett a sztánai farsangéval is, hiszen 1914-ben olyan farsangi bált szerveztek a faluban, ahová Kós Károly vendégeként még Móricz Zsigmond is elment, és Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényéhez is onnan merített ihletet. Kós Károly Találkozásaim Móricz Zsigával című írásában így idézte fel a történéseket: „1914-ben nemcsak a világháború tört ki, hanem abban az esztendőben volt a sztánai református bál is. Nem kicsi dolog ez, mert háború volt még, és lesz még, de sztánai református bál soha azelőtt nem volt, és úgy látszik, hamarosan nem is lesz”. Bár az első világháború véget vetett a hagyománynak egy időre, de a kétezres években egy lelkes szervezőcsapat elkezdte annak újjáélesztését, így 2001-ben már megszervezték újból az „első” bált Sztánán, azóta pedig minden évben igyekeznek ezt a hagyományt tartani, a sztánai farsangra pedig évről évre egyre többen kíváncsiak határon innen és túl.

A farsangi mulatság mellett Sztána másik híressége a Varjúvár: 1910-ben készült el, és bár eredetileg nyaralónak épült, végül Kós Károly életének egy részét ott élte le családjával. A Varjúvárban a magyar nemzeti építészetnek a középkori és újkori hagyományait ötvözte Kós, a középkori várépítészet elemeit felhasználva. Sajnos azonban nem sokáig tudta élvezni a festői tájat és a mesés Varjúvárat, a történelem közbeszólt, így a második világháború során el kellett adnia birtokát, és csak az 50-es években vásárolta vissza családja az akkor már megrongálódott és teljesen széthordott épületet. Végül felújították és újra megtöltötték élettel az impozáns várat.

Bözödújfalu

A turisták és horgászok egyik kedvenc helye a „Bözödi-tó”, amelynek vizében a fürdőzők és kikapcsolódni vágyók is örömüket lelik. Szinte eszükbe sem jut, hogy a víztározót tévesen emlegetik bözödiként, mert az az egykori Bözödújfalu helyén terül el. Bár a víztározó képe lenyűgöző, az onnan kényszerrel elköltözött falubeliek számára fájdalmas és máig felfoghatatlan. Egyedülálló vallási és nemzeti közösség – hat felekezet, öt templom és hat nemzetiség – végét jelentette a gát felépítése, ami, noha árvízvédelmi szempontból készült, csupán a diktatórikus hatalom falurombolási tervének tett eleget. Házak, kertek, gyermekkorok, szerelmek, emlékek, kínlódások és önmegvalósítások sora lett az enyészeté. Azáltal, hogy egyik napról a másikra tűntek el Bözödújfaluról az otthonok, több százan váltak egy kicsit hontalanná: mert hiába találtak új lakóhelyet, lélekben mindannyian bözödújfalusiak maradtak.

Augusztus első hétvégéjén, az egykori Bözödújfalu lakóinak hagyományos éves találkozóján avatták fel az elkészült Összetartozás templomát a vízzel elárasztott erdélyi településen. Erdőszentgyörgy önkormányzata és a Bözödújfaluért Egyesület 2017-ben jelentette be, hogy közadakozásból újjáépíti a 2014-ben összeomlott katolikus templomot, mely a tó vízéből kiemelkedve szimbólumként emlékeztetett a kommunista falurombolásra és arra, hogy a víz alatt egykor itt egy település állt.